Kiadó: AFM
Weboldal: www.heavenly.fr
Kiadás éve: 2009
Stílus: Power Metal
A melodikus metal francia helytartóinak már az ötödik nagylemeze a Carpe Diem. Korábbi, jobbára tempós dalokat tartalmazó anyagaikat most egy változatos, zenei spektrumuk kiszélesedését bemutató lemez követi, mely a 80-as évek dallamos speed metaljai mellett a Queen mágiáját is megidézi. A lehető legjobb megszólalás érdekében az anyagot az a Phil Colodetti keverte és masterelte, aki Edguy és Kamelot lemezeken is bizonyított már. Igen kiválóra sikerült a látványos és nem kevéssé erotikus töltetű borító. Szemre való darab.
A csajok nyújtotta látványnak megfelelően némi sóhajtozás és sikongás, majd technikás gitártéma nyitja az albumot és a címadó Carpe Diem-et, mely gyorsan felvonultat még pár ötletet, köztük hosszú, szaggatott, monoton riffelést és egy jófajta szólót is. Elég bosszantó viszont, hogy a refrén olyan hangzással tér vissza mintha a fülhallgató félig kihúzódott volna. Persze hamar visszavált normál soundba, mégsem érzem szerencsés megmozdulásnak. Kicsit a Sonata-t juttatta eszembe a Lost In Your Eyes basszus alapú verzéje, melyet lightos, dallamos részek és király refrén követnek. Jófajta melodikus, szintis metal opusz, kedvemre való szólóval. Zongorával és énekkel nyit a szinte végig zongorára épülő, erősen Queen-es hangulatokat, dallamokat, hajlításokat, egyéb megoldásokat is hozó, balladisztikus Farewell. Érezhetően nagyot akar szakítani a dal és ez a nyilvánvaló hatások ellenére tulajdonképpen sikerül is.
Effektekkel, mini intróval indul a visszafogott verzéjű, szaggatott bridzsű Fullmoon, mely egy jó kis Helloween hatású refrénben teljesedik ki. Újabb, a Queen nyomdokain lépdelő, power metalos betétekkel súlyosbított tétel az A Better Me, melyben billentyűs finomságok váltják a döngölős részeket. Kifejezetten szép dal, nagy ívű dallamokkal, remek énektémákkal. Musical metal. Hegedűs tussal nyit a robbantások zajától leginkább tarkított, középtempós riffelésre és tempós száguldásokra épülő, időnként elég direkt Helloween jelenlétet is felvillantó, kiváló gitárjátékot hozó Ashen Paradise. Középtempóban hömpölygő, olykor galoppozós, máskor lüktető, kicsit szürke nóta a The Face Of The Truth, melyet az Örömóda köré íródott vagy inkább annak lendületes metal verzióját megtestesítő, megadallamos Ode To Joy követ. Figyelemre méltó benne a hosszú tekerős szólóbetét, és érdekes az is, hogy itt is felbukkannak anno Kiske-re jellemző frazírok, hajlítások. A záró Save Our Souls is saját intróval indul és dinamikus, sok dallammal, szép és hosszú szólóval fűszerezett metal nótává növi ki magát. Kellemes, de nem fergeteges zárás.
Bár előre tudtam a Queen hatások jelenlétéről, azok mértéke és bizonyos dalokban jelen lévő dominanciája meglepett kicsit. Ezzel együtt tetszik, ahogy a banda tágítgatja határait, főleg, hogy így is kiváló nótákat tudnak írni. Érezni, hogy rutinos dalszerzőkről van szó, a remek ötletek mellett a jól bevált apró finomságokat, a „kötelező” elemeket is nagyon jól alkalmazzák, csak egy-két esetben térnek le a helyes, kellő mennyiségű színhez és dallamhoz vezető ösvényről.
Nyugodtan kijelenthetem, hogy minden tag kiemelkedően teljesít, még a magas largékban olykor érezhetően elvéknyodó hangú Ben Sotto is. Fülbemászó dallamok gyors és lassabb tempóban, hangszálak, gitárok és billentyűs hangszerek tolmácsolásában. A melodikus metal hívei biztosan nem fognak csalódni az anyagban.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Carpe Diem
2. Lost In Your Eyes
3. Farewell
4. Full Moon
5. A Better Me
6. Ashen Paradise
7. The Face Of Truth
8. Ode To Joy
9. Save Our Souls