Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.heidevolk.com
Kiadás éve: 2010
Stílus: Pagan Folk Metal
A holland Heidevolk 2002-ben alakult, és az ismertető tárgyát képező „Uit Oude Grond” című nagylemez előtt több album, EP és Split kiadvány is megjelent már. A Napalm Records istállójába tartozó banda harmadik nagylemezén folytatja a pogány portyát, amelyet a kezdetektől zászlójára tűzött. A főképp mitológiai, történelmi ihletésű szövegeik a germán históriavilágot idézik fel, amelyet német nyelven tolmácsolnak. Az infólapban többször is hangsúlyozzák, hogy a Heidevolk zenéje és szövegvilága nem tartalmaz politikai felhangot.
Hangulatos, erőteljes zenét kapunk abban a bő ötven percben, ami a nagylemez játékidejét tölti ki. A nyitó „Hehalennia” máris kellő lendülettel vezeti fel az albumot, tipikusnak nevezhető pogány témáival, telt kórusaival. Hamarosan fel is bukkannak a népi hangszerek, amik használata szerencsére nincs eltúlozva, így a főszerep megmarad a hagyományos hangszereknél. A következő, „Ostara” címre keresztelt dal már több, mint szimpla stílusgyakorlat: a gyors, black metalosabb részek nagyon jól vannak kivitelezve, és az extrém ének is a helyén van. Itt említeném meg a hangzást, mivel eszméletlenül jó megszólalással rendelkezik az „Uit Oude Grond”. A gitárok kellően ércesek, a dob arányos és nem a trigger hangja uralkodik, és az egész nagyon egyben szól.
Zeneileg a Moonsorrow világát tudnám felidézni a Heidevolk muzsikája kapcsán, persze a párhuzamot felrúgja a főképp tiszta énekre alapozó szerkezet, de maga a hangszerelés a finn pogányok hordájára emlékeztetett engem. Itt-ott a Primordial neve is beugrott (példáult a „Gelders Lied” című számban), annyi különbséggel, hogy itt inkább a heroikus hangulat uralkodik, míg a Primordialban mindig éreztem a kettősséget, ami őket különlegessé teszi. Nem mondanám, hogy eredetiségtől duzzad a Heidevolk albuma, de a mai pagan/folk színtéren abszolút megállja a helyét.
Már tettem említést a hangszeresekre, de kiemelném Joost „Vellenknotscher” Westdijk dobos játékát, aki az egyszerűbb témákat is épp annyira színezi, hogy sokkal különlegesebb lesz a végeredmény, mint amire elsőre számítana az ember. Mark „Splintervuyscht” Bockting énekes, ahogy már szó volt róla, több stílusban tolmácsolja mondanivalóját, megtalálható a tiszta ének, és a súlyosabb, extrém megnyilvánulás is. Utóbbit sokkal erősebbnek érzem, függetlenül attól, hogy a tiszta ének is nagyon rendben van. Az egyik problémám a lemezzel kapcsolatban, hogy nekem valahogy sok az az ötven perc belőle, várnám az igazán kiemelkedő dolgokat, amikről nem ugranak be a stílusban tevékenykedő bandák. Várnám azt a pluszt, ami miatt úgy gondolnám, hogy valóban van még spiritusz az új és újító zenekarokban. Emiatt pontosan úgy vagyok vele, hogy amit a zenéről elmondtam a lemez első felében, ugyanazt tudom elmondani a második félidőre is. Erős, kellemes pogány/folk metal ez, de semmi több.
A kiadás igazi különlegességét az 500 példányszámban megjelenő bakelit jelenti, szóval aki a hagyományosabb hanghordozók szerelmese, és kedveli a pagan metal zenéket, annak javasolt a bakelit verzió beszerzése.
Tracklist:
1. Nehalennia
2. Ostara
3. Vlammenzee
4. Gelders Lied
5. Dondergod
6. Reuzenmacht
7. Alvermans Wraak
8. Karel Van Egmond
9. Levenlots
10. Deestring
11. Best Bij Nacht