Lemezismertetők

HELLEBAARD – Fier

Kiadó: Gardarika Musikk

Weboldal: myspace.com/hellebaard

Kiadás éve: 2009

Stílus: Pagan Black metal

 

 

 

 

A zenekar nevét adó hellebaard (magyarul: alabárd) egy középkori ütő és szúró fegyver volt, ami a maga korában igencsak újszerűnek és veszedelmesnek számított. Nos, Volmorth és Zarlack távoli ősei biztosan kitűnően forgatták eme halálos eszközt, a holland duó pedig az ő, és harcos pogány társaik emléke előtt tiszteleg zenéjével a XXI. században.

Az együttes 2000-ben alakult, a Fier pedig a negyedik teljes hosszúságú anyaguk. Fentebb már említettem, hogy egy kéttagú formációról van szó, és ezt valóban szorosan kell értelmezni, hiszen session-zenészeket sem gyűjtenek maguk köré, kizárólag stúdiós projektként működnek, amolyan Darkthrone-módra. Stílusukat leginkább folkos pagan black metalként tudnám meghatározni, de a műfajt semmiképpen sem a mulatozós, hanem a komorabb, sötétebb oldaláról közelítik meg. Az egyértelmű, és legfontosabb hatás Bathory mellett olyan bandák is inspirálták őket, mint amilyen például a Primordial.

De lássuk, mit rejt konkrétan a bő háromnegyed órás korong. A borító a végletekig egyszerű, egészen puritán; a bookletben a szövegek mögött az érintetlen természet képei, valamint a tagok árnyai láthatóak. A lemezt a lejátszóba téve mindenféle intro nélkül, rögtön megdörren az első szám: a zenekar nevével megegyező című nyitó tétel igencsak fogósra sikerült. Jelen van ugyan a zenében a szintetizátor (egyébként itt érzem egyedül, hogy túlzott a Bathory-párhuzam – mondjam azt hogy nyúlás?), de a folkos motívumokat legtöbb esetben gitáron játsszák. Ez utóbbi területen érhető leginkább tetten a Primordial hatása. Érdekes, hogy a második Vleguels Van Vuur a legrövidebb dal a lemezen, mégis talán ez a legváltozatosabb darab, még black metalos blastbeatekkel is találkozhatunk benne, a (stílushoz mérten) fülbemászó refrén mellett.

A blackes hatás a Bloedbroeders-ben is jelen van, itt azonban elsősorban a vokál terén. A középrészen pedig egy kifejezetten hangulatos hegedűs-szimfonikus betét is helyet kapott. Lassabb tempójú menetelés a De Eeuwige Strijdvelden, de középtájon itt is van blackes begyorsulás. Nem mondom, hogy ezek teljesen újszerű megoldások lennének, a norvég színtér bandái is előszeretettel alkalmaztak ilyeneket. A szám végén ismét a gitárok játszanak folkos dallamokat, ami aztán egy szólóféleségbe megy át. A középtempós Verborgen Stad-ot és a harci indulónak is beillő Ravenklauw-ot is jó érzékkel szakítják meg folkos betétekkel és szólókkal, mielőtt még a monoton riffelés unalomba fulladna. Ez utóbbiban újra előkerülnek a klasszikus hangszerek is.

Eléggé hatásos a címadó dal refrénje, valamint a hallható csordavokál, skandálás. A Letum már csak egy outro, mely a középkori hősi énekek hangulatát idézi, bár Volmorth-ék csak szimfonikus és szintetizátoros eszközökkel adják elő. Zarlack egyébként saját anyanyelvén énekli/károgja/kántálja a szövegeket, ilyen tekintetben a pagan metalos körökben kultikusnak számító Einherjer neve is felsejlik.

A külföldi szakírók számomra érthetetlen módon húzták le a Fier-t; természetesen nem egy Hammerheart, meg nem is egy Imrama, de messze kiemelkedik az utóbbi idők őrületes folk metal túltermeléséből. Persze ez nem az a fajta zene, olyan nagyon könnyen világsztárnak lehetne lenni, de a Gardarika Musikk kiadó jóvoltából el fog jutni a lemez az erre fogékony fülekhez, szerte a világon.

Tracklist:

1. Hellebaard
2. Vleugels van Vuur
3. Bloedbroeders
4. De Eeuwige Strijdvelden
5. Verborgen Stad
6. Ravenklauw
7. Fier
8. Letum

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek