HELLMOUTH – Destroy Everithing, Worship Nothing

Kiadó: Ferret Music

Weboldal: myspace.com/666hellmouth

Kiadás éve: 2009

Stílus: Crossover

 

(scroll down for English Version)

 

Az amerikai Hellmouth – Awn (gitár), Malek (dob), Navarro (ének), Uberti (basszusgitár) -alig két éve alakult. A főképp hardcore, de metal és punk elemeket is ötvöző zenei világuk kifejezéseképp tavaly a “Hellmouth” demo, majd a debütanyag idén látott napvilágot. Érdekesen keverednek a stílusok a zenében, a sound megfelelően vastag, és ötletes track-ek szerepelnek a korongon.

Pick A Coffin a kezdő nóta, ami erőteljes hardcore jegyekkel tolja az alapot, a középtempós verzébe belassuló négynegyedes ritmusbetétek kerülnek, de a kísérletezés sem áll messze a csapattól. A soundban néminemű stoner/sludge hatást észre lehet venni, koszosan szól az egész, némi zaj kíséretében, ami nem feltétlen a műfaj része.
Az Overtime In A Shark Cage egy pattogós, pörgős szám, nyers riffekkel, pontos, kemény alapokkal, beteg hangulattal. Az ének dühösen kiabál, erre biztos, hogy megmozdul mindenki. Nagyon energikus, ötletes, bár szinte csak klasszikus elemekből áll az egész. ֐rlős riffekkel, lassabb, monoton lendülettel nyit a Pawnshop St. Christopher, de persze a tempó begyorsul, és a súlyos témák között dallamos betétek is hallhatóak a beteg énekhang mellett, amit persze kiválósága miatt nevezek betegnek:)
A Heathen Son In The Eyes Of Blood nyers, technikás pusztító erő, tele punk ütemekkel, az egész szám alig egy perc brutalitás, semmi több. Mint régen a jófajta grindcore időkben:)

Az Oblivion & Utopia már egy teljesen más világ. Súlyosan nyomasztó, belassult kezdete stoner és doom hangulatot idéz, de a gyors részek már visszafordulnak a hardcore világa felé. A kemény, reszelős témák, a kitartott hangok, a dübörgő dob és az előretörő basszus hangjai ilyenkor átgázolnak mindenen, majd visszahullnak egy nyugalmi állapotba.
A Blackest Of Voids melankolikus, komor témával kezd, majd egy inkább metalos nóta szólal meg, ami a maga nemében is csak egy alapokkal teli metal szám, semmi több, itt meg pláne nincs sok értelme. Ötletes, de nincs kidolgozva benne minden elem.
A Dust dobritmusai és basszusgitárhangja után egyből egy súlyos nóta gördül elő és már száguld is végig az úton. Igazi roadster szám, kemény, masszív hangzással, finom dallamok ötvözetével, kissé progresszív beütéssel. Na, ez igen!
A szintén energikus Crooked Teeth eleje számomra csak azért tűnik már unalmasnak kissé, mert szinte minden számuk kezdete ugyanúgy van felépítve – valami lazább, dallamos kezdet, és bepörög a szám. Ettől függetlenül a Sick Of It All korai korszakát is idéző zene rendesen meg van írva.

A Drop Out & Destroy is klasszikus elemekkel operál, a feszes gitárverzék alatt kemény, dinamikus játékot hallhatunk, néhol rendesen megáldva a stoner hangulattal is. Ütős dal ez is, mint az eddigiek.
A Playing For Plague visszatér a hardcore gyökerekhez, de ezt most némi progresszív metal beütéssel színezi meg, amitől még ütősebb lesz a szám. Dallamosabb az ének is, bár megmarad a kiabálós hangnál.
A God’s Forgotten Children pusztító riffjei lecsapnak és szétmarcangolnak mindent, az utolsó morzsáig. Pusztulás, rombolás, mindenhol romok, halottak, tűz, egy pokoli világ utópisztikus képei.
A More Fire szintén egy dühös, agresszív nóta, tele punk és hardcore elemekkel, dinamikus hangszeres játékkal, kemény mondanivalóval. A zenekar továbbra is megmarad a politika/szex/bombák/halál/korrupció témakörnél.
A Blood Of Pigs ugyanezen a vonalon megy tovább, ütős, tekerős nóta, beteg énekkel, morbid hangulattal, dinamikus játékkal építette fel szerkezetét. Elsöprő lendülettel tobzódik maga körül, az biztos, hogy koncerteken erre beindul a tömeg.
Az utolsó track a The Masters Have Poisoned To Slaves nyitó riffjei megint a stoner zene felé fordulnak, de a bizarr hangulatra épülő ének eléggé lerontja a képet, nemigen van hatása az elején, csak miután beindul a zúzás, akkor érződik, hogy ott remekül megvan a helyén. Összességében egy fejlődőképes, egyedi ízeket tartalmazó banda első anyagát ajánlom mindazoknak, akik kísérletező kedvűek, vagy pedig a hardcore szerelmesei.

———————————-

ENGLISH VERSION:

The american Hellmouth – Awn (guitar), Malek (drums), Navarro (vocal), Uberti (bassguitar) – was established only 2 years ago. Their first Hellmouth demo was publised a year ago, and they debuted in this year, their music contains hardcore, metal, punk style. The different styles are mixing in an interesting way: the sound is perfectly thick, tracks are shifty on this record.

The Pick A Coffin is the first song, wich pushes forcefully the hardcore base, and slowing 4/4 beat gets into the middle-tempo verse, and the band is open to make experiments. We can notice some stoner/sludge effect in the sound, it sounds dirty, wich doesn’t cotain the genre.
The Overtime In A Shark is a bouncing, fast track with rough riffs, precise, hard bases and a lil’ bit morbid feeling. The vocal is furiously shouting, it is sure that everybody makes a motion. It is very energetic, shifty, buti t almost contains classic parts. The Pawnshop St. Christopher starts with grinding riffs and slower, monotonic swing, but the tempo accelerates fast of course. And we can hear among the heavy themes and the sick vocal (wich is perfect) some melodic insections.
The Heathen Son In The Eyes Of Blood is rough, technical demolition power, full of with punk beats. This track is only an one-minute brutality not more. Such as in the old grindcore-times:)

The Oblivion & Utopia is an other world. It has got a very depressing, slow starting with a stoner and doom feeling, but they turn back into the world of hardcore with the fast parts. Heavy, grinding themes, holding vocals, lumbing drums and the sounds of forwarding bass override everything, and fall back into dwell.
The Blackest Of Voids starts with a melancholic, black theme, then beacame a metal song, which is only a song with metal bases. It does not construe here. Shifty, but is not finished.
After the drumbeats and bassgiutar-sounds of the Dust we can hear a heavy song, wich grinds over the road. It is a real roadster track with a hard, massive sound, and containing some soft parts, with a little progressive effect. Cool stuff!
The starting of the Crooked Teeth is a little bit boring beacause all tracks starts with the same way – the ease, melodic starting becomes a grinding track. Irrespectively of this it is correctly written, and it is like a lil’ bit as the first ages of the Sick Of It All.

The Drop Out & Destroy operates with classic parts. We can listen to dynamic plasy in tight guitar-verses blessed with a lot of stoner feeling. It is a beating track like the previous ones.
The Playing For Plague turns back to hardcore roots, but it colours with some progressive metal effect. More melodic vocal, but it keeps shouting.
The demolition riffs of the God’s Forgotten Children beat and attack everything. Demolition, destruction, ruins everywhere, death, fire, these are the pictures of an evil, utopian world.
The More Fire is also an furious, agressive song with full of punk and hardcore parts, dynamic instrumental parts, hard message. The band is left the following themes: politics, sex, bombs, corruption, death.
The Blood Of Pigs, stays on this line – beating, grinding, sick vocal, morbid feeling and dynamic plays. It is sure, that the mass make the motion for this powerful song.
The starting riffs of the last track – The Masters Have Poisoned To Slaves – turns to stoner style. The vocal with this bizarre feeling debases the image, it hasn’t got any effect right at the start. It has got the effect after they start crushing only. We can feel that is int he correct place after this.
I think they are a developing, individual band in total. I suggest who likes making experiments, or lovers of the hardcore.

Tracklist:

1. Pick a Coffin
2. Overtime in a Shark Cage
3. Pawnshop St. Christopher
4. Heathen Son in the Eyes of Blood
5. Oblivion and Utopia
6. Blackest of Voids
7. Dust
8. Crooked Teeth
9. Drop Out and Destroy
10. Praying for Plague
11. God’s Forgotten Children
12. More Fire
13. Blood of Pigs
14. The Masters Have Poisoned the Slaves

Pontszám: 8

Szólj hozzá!