HEMORRHOID – Raw Materials of Decay

Az emberek általában az ARANYÉR szó hallatán összerezzennek, van aki azért, mert már tapasztalta eme kellemetlen betegség tüneteit, illetve van aki még nem, de már csak a puszta gondolattól is fájdalmat érez a hátsó fertályán…
És mit is mondhatnék, a HEMORRHOID (ARANYÉR) nevű formáció sem éppen egy kellemes nyári slágereket produkáló popcsapat, de ilyen névvel mit vár az ember?!?! (haha)

Nos, véleményem szerint, (és ezt az összes olyan zenehallgató cimborámmal megosztottam már, aki nem értette ennek a műfajnak a létjogosultságát) a Grindcore, Gore-grind műfaj, olyan, mint mikor valaki a pizzájára gombát vagy szardíniát kér, esetleg bevág egy jó véres marha steak-et, rántott velőt, vagy éppen tatar beafsteak-et eszik pirítóssal, szóval mondhatni, az adott illető ínyenc, és imádja a jó ételeket, zenéket, nem zárkózik el a szélsőségesebb dolgoktól!
Lényeg a lényeg, ezt a műfajt vagy szereti valaki, vagy pedig nagyon utálja, nincs köztes állapot!
Én az első csoportba sorolnám magamat, szeretem az extrém, beles véres, gyomorforgató dolgokat, legyen szó filmről, zenéről, képregényről stb…

A csapat 2021-ben alakult Amerikában, a Csendes-óceán északnyugati részén, azzal a céllal, hogy álmatlan éjszakákat okozzanak a hallgatóknak.

Az album a „Raw materials of decay” címet kapta és már első hallgatásra is nagyon szimpatikus volt számomra, mivel a nosztalgiafaktor nálam az egekbe szökött több tényező miatt is.
Kezdésnek ennél a csapatnál is a borítót emelném ki, véleményem szerint kicsit hajaz a Cannibal Corpse-The Bleeding c. albumának cenzúrázott borítójához, de mégis más, nekem nagyon bejön a foszladozó, félig szétfolyt emberi maradvány, le a kalappal a srácok előtt, tényleg szuper!
Viszont a Cannibal Corpse vonalat ennyivel nem zárnám le, mivel úgy gondolom, az énekstílus helyenként hasonlít a korai CC, illetve Six feet Under lemezeken hallható Chris Barnes hangjára, ami számomra meglehetősen szimpatikus.(megjegyzem fontos, hogy a korai lemezekről beszélünk, ugyanis szinte mindenki tisztában van vele, hogy a Death metal egyik koronázatlan királyának hangja már jó pár éve szinte vállalhatatlan sajnos…)
Végig azt éreztem, hogy ezekre a srácokra nagyjából azok a zenekarok voltak hatással, akik rám is, gondolok itt a fentebb említett Cannibal-SFU párosra, vagy éppen a Thrash metal legendára, a Slayerre, ugyanis ha minimálisan is, de megjelennek ezek a hatások a zenéjükben, bár a nosztalgia faktor csúcsra járatásában valószínűleg az is nagy szerepet játszik, hogy ez egy igazi, vérbeli, régisulis grind cucc, ami nekem totál a Vaginal Jesus-Anal Cunt legendás párost idézi fel, főleg a hangzásvilágot, illetve a meglehetősen „változatos”, és nem csak Blast beat-et tartalmazó dobtémákat tekintve.

Amit tudni érdemes az albumról, hogy nagyjából 25 percnyi hentelés várja a kedves hallgatókat, ami 15 dalt tartalmaz.
Egy középtempós intróval indít az album, amit megfűszereznek egy kis blast beattel, majd következik az első teljes nóta.
A hangzással teljes mértékben elégedett vagyok, szerintem nagyon eltalálták, mert számomra abszolút az Anal Cunt időszakot és azt a fajta old school, picit koszos hangzást hozza, ami miatt kedvelem a műfajt, nincsenek szarrá keverve a gitárok, még akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy majdhogynem a teljesen nyers gitársávok kerültek az albumra.
Pár dal „szólót” is kapott, ami kifejezetten jót tesz a számoknak, illetve van ahova csak oda-oda tettek egy „Tremolo nyígatást”, itt néha azon gondolkoztam, hogy ezek az állatok megfűzték Kerry Kinget, hogy pengessen az albumon?!?!(Haha)
Viccet félretéve tényleg van egy kis Slayer beütése ezeknek a részeknek, de mindenféleképpen javára válik a számoknak, egyetlen problémám vele, hogy a „szólók” helyenként picit hangosabbak mint a sima gitártémák, de ez csak egy minimálisan és valószínűleg csak számomra „zavaró” észrevétel.

Ami plusz pontot érdemel, hogy többszöri hallgatásra sem éreztem azt, hogy összefolynak az album dalai, hol egy rövid intro, vagy egy rövid szünet teszi teljesen értelmezhetővé, hogy már egy másik track-nél tartunk.
Általában szoktam kiemelni az adott albumokról tételeket, melyek hallgatáskor a szívemhez nőttek, vagy jobbnak bizonyultak a többinél, de akármennyire akartam, ebben az esetben erre nem volt szükség, ugyanis mind a 15 dal remek, más és más gitártémákkal dolgoznak, az ének és a dob is változatos, éppen ezért az összes dal tartogat valami kis pluszt, ami miatt nem tudnék kiemelni egyet sem, mert az összes szám egységesen jó, valóban brutális, a vokál is tartogat néha meglepetéseket, tulajdonképpen bármennyire is akartam, nem tudtam belekötni semmibe.
Sőt, szinte csak pozitív dolgokat tudok felhozni a bandával kapcsolatban, például azt, hogy ez a remek album megjelent CD-n, kazettán, sőt még Vinyl-en is, szóval nagyon kitettek magukért a fiúk, hatalmas pacsi érte, hogy nem csak oda dobtak egy hitvány linket, amin meg lehet hallgatni őket.

Innen is üzenem a srácoknak, köszönöm hogy kicsit visszarepítettek az időben, és egy igazi veterán, vér és húgyszagú hentesmunkát tettek le az asztalra!
Aki szeretné érezni a 80-as, 90-es évek Grindcore, Goregrind ízvilágát mai köntösben, némi újítással és nem fél az „ínyenc”, és „új” dolgoktól, az mindenféleképpen hallgassa meg az albumot, nem fog csalódni!!!

Kiadó: Extremely Rotten Productions / Headsplit Records
Kiadás éve: 2024
Stílus: Death Metal / Grindcore
Web: https://hemorrhoid-us.bandcamp.com