Kiadó: Regain Records
Weboldal: http://hermh.pl/
Kiadás éve: 2009
Stílus: Symphonic Black metal
(scroll down for English Version)
Nem tudom hány embernek cseng ismerősen a Hermh név, de számomra eddig ismeretlen volt a már 16 éve a lengyel metal szcénában aktívan tevékenykedő zenekar. Igaz volt egy hosszabb szünet a pályájukban, de a tavaly év végén megjelent korongjuk a „Cold+Blood+Messiah”-t még három nagylemez előzte meg és számos demo és Ep is köthető a nevükhöz. Az öt tagot számláló zenekar a régebben szebb időket is megért Symphonic Black Metal-ba utazik. Az én személyes meglátásom és véleményem az, hogy ez a stílus az Emperor-nál kezdődik és a Dimmu Borgir – Puritanical E. M. albumánál fejeződik be. Azóta már sokan lejáratták ezt a fajta zenét és nagyítóval kéne keresni azokat a zenekarokat, akik tényleg jól művelik és képviselik ezt az irányt. Mégis a szép csomagolással megáldott lemezt reményteljesen tettem be a lejátszómba.
A korong 10 dalának meghallgatása után nem is tudom, hogy a rossz vagy a jó dolgokkal kezdjem. Aki persze most találkozik először az effajta muzsikával biztos ámulatba ejti a lengyelek zenéje, de azért vannak itt apróbb hiányosságok. Ami számomra a legrosszabb ebben a korongban az a rengetegszer alkalmazott kórusos részek előfordulása, amik megmondva az őszintét az agyamra mennek. Értem én a lényegét, de nem hoz olyan jó témákat, ami miatt ésszerű lenne alkalmazni. Ráadásul ezeknek a kivitelezésével sem vagyok maradéktalanul elégedett. Ha viszont levonnánk ezeket, akkor egy egész jó lemezzel lenne dolgunk. Már csak azért is, mert van neki hangulata.
A sötét atmoszféra, az agresszió (ami nagyban köszönhető Bart énekes hangjának) ott lebeg minden dalban, csak éppenséggel arra kéne fektetni a hangsúlyt.
Számos dalban találkozunk jó megoldásokkal, mint pl. a nyitó Hairesis black metalos begyorsulása, vagy az Instrumentum Diaboli dal közepén előtörő monumentális részek, de tényleg mindegyik dalban motoszkálnak olyan részek, ami miatt érdemes jobban fülelni, viszont az említett dolgok számomra rontanak az összképen.
Azért két kedvenc dalom is akad, méghozzá a legjobb dallamokat és gitártémákat felvonultató Who Can Be Against Us, és az utolsó dal is a jó kis szólóival bizakodásra adhatnak okot. A lemez érdekessége még, hogy a billentyűs hangszer nincs teljes mértékben előretolva, igaz gazdagon átitatja mindegyik dalt, de mégsem olyan feltűnően „hangos”. Viszont a gitárokra ráférne még egy kis erő.
Ă–sszességében az említett dolgok miatt nem tudtam teljes mértékben megbarátkozni a Hermh negyedik korongjával, ám mégsem tartoznak a reménytelen kategóriába. Aki meg teljes megszállottja az effajta zenének, annak egy próbát mindenképp megér az old+Blood+Messiah.
——————————
ENGLISH VERSION:
I don’t know to how many people the name Hermh sound familiar, but to me this Polish band that has been active for 16 yrs in the metal scene, is totally unknown. There was a longer inactivity in their career, but their last year’s album „Cold+Blood+Messiah” was preceded by three other albums and some other demos and Eps can be bind to their name. The band of five does Symphonic Black Metal which has seen better days. My personal opinion is that this genre begins at Emperor and ends at Dimmu Borgir – Puritanical E. M. Since that, many had discredit this genre and we’d need a magnifier to find bands, which play and represent it really well. Still I put this album with nice packaging into my player with hope.
After listening to the album’s 10 songs, I can’t decide whether I should start with the good or the bad things. Of course to those, who met this genre the first time, the Pollack’s music should sound awesome, though there are some deficiencies. The worst in this album for me is that the chorus parts are used too many times, which, to be frank, frustrates me. Alright, I get the point, but it isn’t reasonable to use because the themes are not that good. In addition I’m neither that satisfied with the use of these implementations. However should we extract these from the album, we’d get a very nice album. For it has quite a nice atmosphere.
The dark atmospheres, the aggression (which can be thanked to the voice of Bart) levitate in every song, it had been better if they’d emphasize that part.
We can meet good solutions in many songs, the opening black metal speed up Hairesis for example, or the monumental parts of Istrumentum Diaboli, but there are always something in every song, though the mentioned things worsen the image.
I have two favorite songs however, those are the Who Can Be Against, which has the best tunes and guitar fills, and the last song which could fills us with hope with its nice solo’s.
Additional curiosity of the album is that the keyboard is a bit in the background, it richly saturates the songs however, and it isn’t that loud. The guitars would need more power however.
In summary because of the things mentioned before, I couldn’t get familiar with Hermh’s fourth album, they are not hopeless however. Those who are totally possessed by this genre, the „Cold+Blood+Messiah” would worth a try by all means.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Hairesis
2. Instrumentum Diaboli
3. Eyes of the Blind Lamb
4. Lord Shall Be Revealed
5. I Bring You Fear
6. Sin Is The Law
7. Gnosis
8. Who Can Be Against Us
9. In My Flesh I See God