Kiadó: Retroactive Records
Weboldal: myspace.com/herosweden
Kiadás éve: 2009
Stílus: Melodic Power Metal
(scroll down for English Version)
A svéd négyesfogat – Björn Sundström (gitár, ének), Dannie Boy (dob, ének), Johan Adler (szintetizátor), Marcus Lannfjall (basszusgitár), Michael Hero (gitár, bariton ének) – két éve alakult meg. A metal/melodic metal stílusban mozgó, elég sekélyes borítójú új lemezt vesszük most górcső alá.
Az első szám a címadó „Immortal”. Lassan úszik be a dallamos szintetizátorjáték hátán a gothic metal-os semmint dark zenei szerkezet. Az az igazság, hogy ez a track nem volt egy szerencsés választás, mint nyitószám. Heroikus, meg megvan benne az, aminek egy ilyen számban benne kell lennie, de ennyi, semmi más, mint egy tucatzene. A „Blood Red Roses” sötét hangjai ugyanilyen sablonos folytatást hoznak. Nem mondom, hogy nincs egy-két ötlet, és azt se, hogy nem tudnak zenélni a fiúk, de szó sincs itt semmiféle bombasztikus dobról, meg mennydörgő basszusról, mint ahogy hirdetik. Ez egy átlag metal lemez, egy a sok közül, semmi új nincs a témák közt, ráadásul dinamikailag is gyengusz. A „R.I.P.” már határozottabban nyit, nagyobb is a darálás, és sokkal vastagabban szólal meg minden. Amikor átmennek az akusztikus, finom részbe, akkor sem törik meg ez a metódus, a szerkezet egy elég jó felépítést hoz, az uralkodó romantikus érzelmű ének pedig erre épül fel. A keményebb részek visszatérnek még helyenként, a teret azonban inkább a melodikus harmóniák uralják.
A „Punch In The Face” megint ezt a gothic metal vonalat veszi elő, és elég sablon jegyekkel operál sajnos. Nem mondom, van itt is egy-két kellemes rész, ütősebb betét, de a nagy része nem más, mint a stílus alapjaiból, kaptafára épített kópia. A HIM és hasonló zenék ugranak be, viszont már ezernyi banda elkoptatta ezeket az építő elemeket. Az „Imagine This” szintetizátorhangjain beúszó akusztikus gitárjáték és zongorahang finoman árad szét, és úgy terül el, mint egy könnyű lepel. Ez is egy jobbnak nevezhető dal, a R.I.P.-hez hasonlóan. Kellemes az ének is, a vokállal megáldott részek pláne jól szólalnak meg. Bármely metal lemezen elférne, és mégis tud egyedi lenni, pláne a szóló miatt. A „Gasoline” erőltetett indítása nem igazán mutat semmit sem, az utána beszálló elvontabb zenei világ még csak-csak, de a szimpla nyers témák nem nagyon ütnek. Érdekes, hogy itt is inkább a szimpla metal alap megy főképp, és néha bizony az ének is olyan. Vannak helyek, ahol kiemelkedik, de vannak rázós részek is. A „Funeral Of Death” megint csak egy sebtében összerakott valami – tipikus felépítés, gagyi melódiák, sablonszöveg a sabloncímhez. Némi rock ‘n roll feeling, de a hangzás vékony, ami nem lenne baj, ha a melodikus dolgokra vannak már amúgy is kihegyezve a dalok, csakhogy annak is kevés.
A „When November Falls” akusztikus gitárra épül, kissé melankolikus énekkel, szintikisérettel, finomabb effekthangokkal. Előző két társához viszonyítva ez is egy értékelhető darab, igaz ez sem egyedi, vagy épp technikás, de többet rejt, mint a lemezen hallható sablonszámok nagy része. Harmonikus, pihentető szám, jól eljátszva, ötletes részekkel. A „Rock The World” egy újabb tanúbizonyság, hogy várni kellett volna még ezzel a lemezzel egy kicsit, a gyenge hangzás, tipikus jegyek, és totális metal áradat. Szóval szerintem a fiúk még nemigen látták át, hogy milyen zenét is akarnak tolni. Az „Immortal We Are (outro)” zárja le a lemezt egy rövid outro képében, teljesen a szintetizátorra épülve. Az alig egyperces instrumentális track a negyedik olyan darab a korongon, amire azt tudom mondani, hogy értékelhető, szóval szerintem egy demót is elég lett volna egyelőre a piacra dobni, és a többi számot még csiszolgatni, mert ez így nem egy nagy durranás. Hát, hallgasson mindenki bele, és döntsön maga. Sajnálom, de ennyire alacsony pontot – ha jól emlékszem – most adok először életemben, de ennél többet nemigen ér a korong.
—————————-
ENGLISH VERSION:
This Swedish band was formed two years ago. They consist of five members, they are: Björn Sundström (guitar, vocals), Dannie Boy (drums, vocals), Johan Adler (keyboard), Marcus Lannfjall (bass guitar), Michael Hero (guitar, bariton vocals). Now I’m reviewing this metal/melodic metal album, which has quite a forgettable cover.
The first song is Immortal, which is also the title of the album. The melodic synth play sweeps in slowly with its gothic metal-like construction (it’s not really dark metal). In my opinion this track wasn’t a right choice for the opening song. It’s heroic and there’s everything needed, but nothing more – an everyday, ordinary song. The dark voices of Blood Red Roses also follow this schematic world. There are some ideas, and I won’t say that they’re bad musicials, but the song misses those great drum themes, thundering bass sections as they’ve mentioned. It’s an average metal song, one of the many, nothing genuine or new, no dynamics. R.I.P. is opens more confidently, the whirling is better, the sounding is more massive. When the song changes to the acoustic, smooth section, these dynamics don’t break, a good construction, which is a decent frame for the dominant romantic-like vocals. Through the end, the heavier parts appear again at some sections, but there are melodic harmonies mostly.
Punch in the face is again the same goth metal story with schematic features, unfortunately. There are some pleasant sections, heavier parts, but the vast majority of the song is a copy of the main features of the base of this genre. HIM leaps to my mind there, but their music has already been played by way too many. The piano, the acoustic guitar play and the sound of the keyboards opens Imagine this smoothly, and covers the landscape as a soft, thin layer. A better song, like R.I.P. The vocals are nice, the vocals sound great. It would be well at home on any metal albums, it’s unique, especially as a result of the solo. The opening of Gasoline is too strained, tells me nothing, the mysterious-like musical atmosphere then, well so-so but the simple raw themes lack any power. It rather has a simple metal base there, and sometimes the vocals are also like this. There are better parts, just like more rocky sections as well. Funeral of death is a weak work again, typical construction, lame melodies, schematic lyrics for the schematic title. Some rock ‘n roll feeling, but the sounding is too powerless, even for such a melodic song, otherwise, that wouldn”t have been a big problem.
When November Falls builds on acoustic guitar with gloomy vocals, synth and smooth sound effects. It’s a better song than the previous two, though it isn’t unique either or technically good, but hides more than the prevailing majority of schematic songs on this album. It’s a harmonic, relieving song, well played, and it also have some nice ideas in it. Rock The World proves again that there’s something missing on this album weak sounding, too typical features, simple metal. I guess these guys don’t even know what they really wanted to play. Immortal We Are closes the album as a short outro, where the synth totally dominates. This is the fourth song which I could rate as okay or better. Publishing a demo of these would have been a better choice for them, leaving the other songs to work on. Because this album is weak in this form. Well, listen to it, and decide if I’m wrong or not. I’m sorry, but I guess I’ve never ever gave such a low score in my life, but this album doesn’t deserve more.
Tracklist:
1. Immortal
2. Blood Red Roses
3. R.I.P.
4. Punch In The Face
5. Imagine This
6. Gasoline
7. Funeral Of Death
8. When November Falls
9. Rock The World
10. Immortal We Are (Outro)