HEXPEROS – The Garden Of Hesperides

Kiadó: Equilibrium Music

Weboldal: www.hexperos.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Classical / Ambient / Gothic

 

 

 

 

A Hexperos egy olasz csapat, és 2004-ben alakultak. A felállás ének, furulya, gitár, bőgő, billentyűk, sípok és hegedű. Mint ebből is sejthető, nem a brutalitás hívei; zenéjük neoklasszikus elemekkel gazdagított gothic-ként írható le. Eddig viszonylag kevés lemezt hallottam ebből a műfajból, és úgy tűnik számomra, hogy a Hexperos a jobbak közül való. Az együttes tagjai régi zenei múlttal rendelkeznek, számos jazz és klasszikus zenekarban fordultak már meg, Alessandra énekesnő pedig a Gothica zenekar egyik alapítója volt. Hatásaikként két számomra ismeretlen hegedűművészt (Domenico Mancinit és Alessandro Pensát) neveznek meg, az egyetlen általam ismert zenekar pedig, amelyhez hasonlítják magukat, az Arcana. Tényleg van némi hasonlóság, de az Arcana sötétebb, változatosabb és – szerintem – izgalmasabb, jobb zenét játszik.

Lassú, csöndes, relaxálós muzsika ez. Nem tudom elképzelni, hogy bárkinek is ez lesz majd a kedvenc zeneműve, mint ahogy azt sem, hogy képes lenne gyűlölni a zenekart. A mintegy háromnegyed óra különösebb meglepetések nélkül csordogál végig, nagyszerű háttérzenét szolgáltatva pl. a számítógépes munkák elvégzésére. A zenei alapokat az akusztikus gitárok és a billentyű szolgáltatják, amit Alessandra Santovito énekesnő kicsit operás, kellemes, bár nem igazán egyedi hangja egészít ki. A hegedűk egy kis klasszikus elemet is visznek a zenébe, és az összképnek adnak némi mediterrán hangulatot. A zenekar azt állítja, hogy kelta hatásaik is vannak – ebből én bevallom, semmit sem hallok. Az album hangulatáról nehéz lenne bármit is mondani. Kétségtelenül nem vidám, de igazán sötétnek sem nevezném. A “belenyugvó” lenne ide a legjobb kifejezés, béke és nyugalom árad a dalokból.

Gyengeségként főleg a változatosság hiányát tudnám említeni, eléggé egyformák a számok, és egyik sem emelkedik ki igazán. Kivétel ez alól a kilences Ritual, amely címéhez hűen csakugyan monoton, transz-szerű hatást ér el törzsi dobjával, valamint a zenekar Ave Maria feldolgozása, amelyet nagyon szépen adnak elő a saját stílusukban. Nem tudom, kinek is ajánljam teljes szívből a lemezt. Szerintem nem túl izgalmas, de kellemesnek tényleg kellemes. Nagyon jó lehet azokra a pillanatokra, amikor valaki megfárad a sok metáltól. Aki szereti a gothic/neoklasszikus zenéket, nem hiszem, hogy csalódni fog benne, de összességében az eredmény nem lett valami érdekfeszítő.

Tracklist:

1. Walking Roots
2. Hesperos
3. The Garden Of The Hesperides
4. The Magnificence Of The Night
5. Rime Glitters In The Sun
6. The Warm Whisper Of The Wind
7. Artemisia
8. The Call Of The Ibis
9. Ritual
10. Loto Nero
11. Nana
12. Winter Rhymes
13. Ave Maria
14. Walking Roots 2

Pontszám: 6.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár