Kiadó: Svart Records
Weboldal: www.hexvessel.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Psychedelic Forest Folk
Brief Sum: Finland’s psychedelic forest folk band Hexvessel returns with their second full-length album. „No Holier Temple” is the highly anticipated follow up to 2011’s critically acclaimed debut album, Dawnbearer, that Roadburn Festival dubbed as „a passionate, urgent and gorgeously strange musical spell.
Olyan idők misztikummal, jelképekkel és az ember természetközeliségével teli hangulatát adja át a Hexvessel amikor még csak száz évekkel vagyunk a biztosan közeledő végítélet előtt vagy már legalább ugyanennyivel utána. Az, hogy éppen melyik időt éljük teljesen mindegy.
Mélyre ránt mint a hitetlen tengerészeket az örvények gyorsan és kegyetlen. Egészen az első hosszú nótáig visz lejjebb és lejjebb az örvény ereje, aztán ennél a több mint tíz perces dalnál lenn tart míg végleg megszokjuk az elkerülhetetlen katarzis szagú fuldoklást. És ahogy elfogadtatta velünk a mélység és melankólia létjogosultságát, immáron otthonosan kezdünk mozogni ebben a komplex és ősi, spleennel átitatott némán őrjöngő balladában.
Párját ritkító dolog ez a pszihedelikus erdő folk. Nem mondhatom, hogy rengeteggel találkoztam eddig, de amiket eddig hallgattam egyiket sem tudnám érdemlegesen összehasonlítani a másikkal, mert annyira különböznek a hangulataikban. Zenei, technikai, szövegbeli és -ahogy az mindenhol- szöveg- és mondanivaló hasonlóságok, egyezések lehetnek, de az átadott hangulat egészen más.
Ennek az albumnak az igazán értékelhető tulajdonsága a figyelmessége. A finn banda ügyesen ráérzett arra, mikor lehet keményebben adagolni az erdő folkot, mikor illő lazulni egy kicsit és ezzel kényszerpihenőre küldeni a hallgatót úgy, hogy az abszolút nem annak éli meg, hanem inkább egy kis pofás kiállásnak, egy rövid sztori elmesélésének vagy egy kitartott borzongató pillanatnak.
Mentes a csúszásoktól. Van a korongon három hosszabb dal, a His Portal Tomb, a Sacred Marriage és az Unssen Sun. Egyiket sem éreztem erőltetettnek, aránytalanul hosszúnak vagy unalmasnak.
A folk zenekarok előszeretettel nyúlnak a népi, népies vagy népi jellegű hangszerekhez, itt sem hagyták el ezt. A hegedű vagy a trumpet (bár ez kevésbé népi persze) sőt az orgona is „pont jókor” szólalnak meg még több ízt adva még jobban különlegessé és komplexé téve a munkát.
Néhol -talán azért csak néhol mert tudásom ebben igen szegényes- a ’70-es évek zenekarait idéző stílusjegyeket véltem felfedezni, mintha. Kiemelném még a Woods to Conjure és a Your Head is Reeling -mondjuk így- nyitó- és zárófutamokat. Az első lök az örvénybe aztán végül az utolsó emel fel úgy, hogy a szédülés még hosszú-hosszú percekig tart.
Összességében megérdemlik az elismerően pozitív értékelést. Nem az az album amit bármikor elővennék és nem az, amire egy nyugis délutánon szomjazna az ember. Unikális darab, jól szerkesztve, tehetségesen megalkotva. Olyasmi ami még egy nyári délutánon is borzongat, aminek a szövegére kíváncsiak leszünk és amihez más albumokat mérünk.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Heaven and Earth Magic
2. Woods to Conjure
3. Wilderness Is
4. A Letter in Birch Park
5. Elegy to Goyahkla
6. His Portal Tomb
7. Are You Coniferous?
8. Sacred Marriage
9. Dues to the Dolmen
10. Unseen Sun
11. Your Head Is Reeling
