Nem tudom ki hogy van vele, de nekem herótom van a kalóz metal baromságoktól. Ilyen lemezekről nem írok, és nem is hallgatom ezeket az előadókat. Egyszerűen komolytalannak találom az egészet, ami a tenger és a tengerészeti témát egybites ökörködéssé alacsonyítja. Mindezt elöljáróban csak azért bocsátottam a nagyérdemű elé, mert a soron következő francia black metal csapat a Houle szerintem megmutatja, hogyan kell az óceán- és a tengerészeti témákhoz tisztességgel nyúlni.
A párizsi matrózok – Græy Gaast (basszus), Vikser (Once upon the End; dobok), Crabe (szólógitár), Zéphyr (ritmusgitár) és Adsagsona (ének) – debütálására nincs jobb szó, mint a nagyszerű! A felvételen végig hallani lehet a lassú, közepes és gyors tempójú részek jó keverékét, továbbá elegendő hely jut minden egyes hangszernek. Ennek ellenére is ez alapvetően egy nagyon nehéz lemez, ami dallamosságából fakad. A tempóváltások, az irgalmatlan tremoló-gitárok és a tengeri hangképek erőteljes melankóliát árasztanak, ugyanakkor hirdetik a tengeri romantikát, miközben kifejezik az ember győzelmét és dicsőségét a megzabolázott tenger fölött. A riffek mögött végig erős groove van, a szólók hullámzanak, míg a dobok úgy dübögnek, hogy senki fülében nem hagynak tengervizet. Nincs kétségem afelől, hogy a Houle azért hajózott hozzám, hogy meggyőzőn, a „tengerész black metal” igenis nem egy ügyes marketing fogás (a promóképeken a zenekar egy hajóroncson áll régi tengerészöltözékben, miként a logójuk is elmosódott hatású), hanem húsbavágó valóság, akár egy zátony. Már a legkevesebb csomóval haladó tételeknél is fokozatokban kapod a brutális taposásokat, a robbanásokat és a heavy ütemekre épített vad riffeket kiegészítve a merülő akkordokkal. A Ciel cendre et misère noire dalainak csapkodó basszusvonala a régi iskola világítótornyát követi, ahogy könyörtelenül csapkod, mintha csak egy hurrikán tépné a vitorlát. Dacára, hogy a black metal nem igazán kedvez a női énekeseknek, Adsagsona bizony megállja a helyét. A hátborzongató, néha rosszindulatú, máskor emelkedett légkör gyakran ellopja a show-t, amihez ez az énekhang, amely az egyik pillanatban félig letisztult, a másikban rideg és fenyegető, nagyban hozzájárul. A tiszta vokáltól a beszéddal stílusán át a reszelős sikolyokig terjedő énekregisztert ebből következően garantáltan nem holmi francia nyelvű sikítozásáradatként fogod megélni, mivel az a végtelen vizekben rejlő veszélyek és kalandok érzését árasztja.
Nem akarok sarkítani, de kis túlzással, elég csak egy-két perc erejéig belefülelni a viharos és kiszámíthatatlan La danse du rocher-ba, hogy határozottan eldönthesd az előtted álló bő 45 perc hozzád, neked szól-e. A magam részéről ezúttal nem kívánok egyesével lehorgonyozni mind a nyolc tengerésznótánál, e helyett elmondom melyek azok a hullámok, amelyek engem teljesen a víz alá nyomtak.
Itt van máris a kalandos Mère nocturne. Két erőszakhullám között, lenyűgöző disszonancia borítja, amely megerősíti az agresszív énekhangokat, mielőtt visszaadná a disszonáns horgokban bővelkedő gitársávokat és a heves pergődobokat. Az egyébként világos produkcióban a homályosabb részek közé tartozik a filmes hatással bíró, harcias Sur les braises du foyer. Ebben a számban a hangsúly az erőszak ár–apály szerű hullámzásán van. A hangulatokkal az atmoszféra, a ritmus és a lendület is változik, amely kivételes fordulatokat, nagy töréseket, és remek összképet eredményez. A legnagyobb bravúr azonban a vokálban található. Énekesnőnk itt a suttogástól a sikolyon át a félőrült zokogásból nevetésbe fordult érzelemkitörésekig mindent bemutat. Nem kevésbé nyújt szédületes élményt a zárószerzemény, a 12 perces Née des Embruns. Kissé kísérteties öbölhangokkal nyit, amit megnyugtató, könnyed dallamok folytatnak tisztább énekkel kísérve. Ezt követi a túladagolt zenei brutalitás, kalapáló dobokkal, csengő cinekkel, kiszámíthatatlan gitárvonalakkal, valamint feszes, reszelő énekkel, mindez nagyon sűrű, de nem elborzasztó hangzásba csomagolva.
Ezt a csodálatosan nyomasztó albumot a magam részéről merésznek találtam, tele önálló karakterrel és számos meglepetéssel. A Houle bemutatkozása azt hiszem mindenkinek tetszeni fog, aki szereti a modernebb black metalt, ami egy kicsit veszélyesebb vizekre hajóz az ismert, biztonságos áramlatoktól.
Kiadó: Les Acteurs de L’Ombre Productions
Kiadás éve: 2024
Stílus: Melodic Black Metal
Web: facebook.com/HouleOfficiel
Tracklist:
- Intro
- La Danse Du Rocher
- Mère Nocturne
- Sur Les Braises Du Foyer
- Derrière L’horizon
- Et Puis Le Silence
- Sel, Sang Et Gerçures
- Née Des Embruns
Pontszám: 10