HOUSE OF LORDS – Indestructible

Kiadó: Frontiers Music

Weboldal: www.jameschristianmusic.com

Kiadás éve: 2015

Stílus: Hard Rock

Brief Sum: The tenth House Of Lords record sees the present line-up celebrating their first ten years together and, after two less convincing releases, marks a return to form, both song-wise and sound-wise. A really powerful melodic rock album.

 

Nem kis aggodalommal figyeltem ennek a patinás amerikai dallamrock bandának az utóbbi években produkált mélyrepülését. James Christian énekes és társai az ezt megelőző két albumukon bizony minden szempontból elmaradtak azon elvárásoktól, amelyeket az ember teljes joggal támaszt egy ilyen múltú és kaliberű csapattal szemben, pláne ha maga is rajongó. A Big Money egy kesze-kósza, igen hullámzó színvonalú anyag lett, a Precious Metal meg hiába sikerült egyenletesebbre, ha kimagaslónak sem volt nevezhető. A művi, élettelen hangzással pedig egyik múlta alul a másikat.

Érdekes, hogy a kettő között megjelent szólólemezén James jóval emlékezetesebben teljesített, sőt a szintén az ő keze nyomát viselő Robin Beck korongok – a hites feleségről van szó – mellett is csak még inkább eltörpülnek az említett House Of Lords munkák. Barátunkra mégsem jellemző, hogy hosszabb szüneteket tart, a pár évvel ezelőtti rákbetegsége sem parancsolhatott megálljt neki. Felgyógyulása természetesen örvendetes, ám a roppant feszes tempó miatt azért előre felkészültem rá, hogy az Indestructible maximum vállalható, hallgatgató, de rutinból készült sorozattermék lesz csupán. Márpedig a hard rock fénykorának egyik legmarkánsabb zenekarától ez még az alkotói csúcsponton túl is édeskevés. Az első néhány meghallgatás után valóban nem tűnt ennél többnek az idei dalgyűjtemény, aztán egyre közelebb férkőzött hozzám, most meg már úgy vagyok vele, hogy bátran merem ajánlani a stílus kedvelőinek. Erre az immár tízlemezes, jelenlegi felállásában is kereken tíz esztendeje együtt játszó Lordok Háza esetében – ja, és a Sahara mesterművük idén negyedszázados, az ilyen évfordulókat a hozzájuk hasonlóan régóta aktív előadók kapcsán szinte kötelező megemlíteni manapság – a Cartesian Dreams óta nem volt példa!

Eleinte nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, hiszen a Precious Metal óta alig telt el egy év, de hát mégiscsak az a helyzet, hogy Mr. Christian összekapta magát. Azt nem állítom, hogy folytatódik az elmúlt évtized második felének nagy sorozata (értsd: World Upside Down – Come To My Kingdom – Cartesian Dreams „mesterhármas”), viszont nem is ülnek ki méretes kérdőjelek a hallgató arcára. Vegyük mindjárt a megszólalást, amely végre egészségesebb, kidolgozottabb, mint amit megszokhattunk, és ami sajnos már a Cartesiant is jellemezte. Lehet, hogy a dob megint stúdiós praktikák útján került rögzítésre, és B. J. Zampa ütős a feljátszó-helyiségnek még a közelében sem bukkant fel, de legalább nem lóg ki annyira a lóláb. Jimi Bell gitárja szintén jobban idomul a hangzásképhez.

A muzsika meg továbbra is az 1980-as évek hagyományaira alapozó, sok irányba kitekintő, egyedül a billentyűkkel szűkmarkúbban bánó klasszikus hard rock. James érces, telt hangja jelenti az összekötő kapcsot a fénykorral. Még mindig abszolút kellemesen cseng, noha kár tagadni, némileg kikezdte az idő. Javarészt a nóták sem fáradtak vagy öregesek. Sőt, a pörgős Go To Hellel és az ütemesen menetelő címadóval feltűnően lendületesen indul az anyag. Az Ain’t Suicidal és a kimondottan gyors Stand And Deliver kettősével ugyanígy is zárul. A szokásokhoz híven vérbeli AOR (Call My Bluff) vagy nagy ívű, érzelmekkel teli ballada (We Will Always Be One) is helyet kapott a lemezen. További színfolt a lassú, akusztikus gitárt is felvonultató, de mégsem egészen lírai Pillar Of Salt.

Eget rengető újdonságokra persze ne számítsunk. Elég meggyőző a friss termés, és ez a legfontosabb. Ugyanakkor hiba volna elhallgatni, hogy két-három dalban korábbról már ismert ötleteket, témákat hasznosít újra a banda, a ténylegesen erős szerzeményekhez képest nem túl sok invencióval. Az anyag második felében csúsztak be ilyenek. Mondhatnánk, a majdnem elejétől végéig „jó-jó, csak ezt már hallottuk párszor” benyomást keltő előző albumhoz képest már nem olyan rossz az arány, de akkor sem túl szép, hogy effélék is átmentek a szűrőn.

Ettől eltekintve egyértelműen azt veszem észre, a House Of Lords végre kifelé tart a gödörből. Összességében elégedett vagyok.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Go To Hell
2. Indestructible
3. Pillar Of Salt
4. 100 MPH
5. Call My Bluff
6. We Will Always Be One
7. Die To Tell
8. Another Dawn (Dance With The Devil)
9. Eye Of The Storm
10. Ain’t Suicidal
11. Stand And Deliver

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Hot News: House of Lords’ new album brings back the magic of the band’s classic sound!

NorthWar

HOUSE OF LORDS – Big Money

Dehumanizer

Hot News – House Of Lords come back with "Big Money" to spend on the new album!

NorthWar

HOUSE OF LORDS – Cartesian Dreams

Darkjedi

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár