Kiadó: The End Records
Weboldal: www.hullandhighwater.com
Kiadás éve: 2009
Stílus: Sludge Metal /Post-Hardcore
Brief Sum: These guys from New York have made an excellent debut, you can hear the enthusiasm, the musical humbleness and the potential in the songs. The only problem of Hull might be the fact that it’s going to be real hard to top this performance.
Jó egy hete hallgatom már a Hull Sole Lord lemezét és hát meg kell hogy mondjam nem volt vele könnyű dolgom, pedig többféle hangulatban és napszakban is átrágtam magam a lemezen. Adott egy brooklyni stoner metal zenekar, kapucnis, szőrös fejek, jó adag klasszikus rock hatás és persze az utóbbi idők postmetal zenekarai által elérhető inspirációk. Az első tíz hallgatáskor ennél több nem is jön elő a bandával kapcsolatban és már-már úgy voltam vele, hogy adok rá egy 6-ost és azzal el van intézve, szépen elkönyvelem magamban egy újabb semmitmondó zenekarként, akik Black Sabbath szerű riffeket játszanak üvöltős énekkel. Szerencsére nem így tettem és mégtöbbször nekifutottam az albumnak. Ennek következtében egyre több szépséget és finomságot fedeztem fel a zenében és azóta nincs olyan nap, hogy ne hallgatnám meg.
Alapvetően doom zenéről beszélünk, annak is az extrémebb fajtájáról ahol a vokál jóval agresszívebb a megszokottnál. Két énekes-gitárosa is van a Hullnak, ami változatossá teszi az énektémákat egy adott számon belül, ráadásul többféleképpen is használják a „pacsírták” a hangszálaikat, ami különösen sajátos megszólalást biztosít. Egy-két interjúból és a lemez borítójából ítélve a srácok egy egyiptomi sztorit kívánnak elmesélni a gondosan megírt számok által, ami alapvetően jó pont, hiszen az egykoron a Nílus mellett virágzó misztikus kultúra a mai napig megmozgatja az emberek fantáziáját. Mindemellett a konceptalbumok reneszánszát éljük napjainkban úgyhogy a banda erre is nagyon ráérzett.
A progresszivitást fokozza, hogy három gitáros van akik hol Led Zeppelinre hajazó elszállásokat produkálnak, hol pedig szétforgácsolt riffekkel bombáznak jó sok gerjesztéssel megspékelve. Itt meg kell jegyezni, hogy minden téma óriási és teljesen egyértelműen kötődik egymáshoz, csak nagy odafigyelést igényel minden egyes szám. A dallamos részek szinte felfrissítik az embert egy jó adag doomos riffáradat után, hogy aztán a már említett sokszínű énektémákkal kápráztassanak el. Zseniálisan kitalált és megírt muzsika ez, igazi rockzene a javából. Akiknek bejön a Neurosis,a Led Zep, a Down vagy épp a Crowbar azoknak erősen ajánlott ez a korong, ha épp friss zenékre vágynak.
Kiemelkedő teljesítmény a Sole Lordon a Wanderer ami nagyon emlékeztet apáink zenéire és arra az igazi régi rock feelingre ami akkoriban jellemezte a fiatalokat. Legalábbis az elmondottakból ítélve valahogy nagyon össze lehet kapcsolni a zenét és azt a légkört. Másik nagy kedvencem a „dögnehéz” riffel indító Immortal, ami később egy nagyon frankó kis témázgatásba torkollik, majd még egy jó mély, gyomorból jövő morgást is az arcunkba kapunk a vége felé. A Deliverance szintén egy óriási szerzemény nem kevés Isis hatással és játékossággal megfűszerezve.
Amennyire nehezen befogadható elsőre a Hull, annyira magához láncolja később a hallgatót. Muszály 10 pontot adnom erre a zenére, egyszerűen kevesebbet nem adhatok. Zseniális!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Innocence
2. Transition
3. Immortal
4. Deliverance
5. Wrath Of The Sands
6. Wanderer
7. Healer
8. Aesthetic
9. Architect
10. Vessel