HUMAN IMPROVEMENT PROCESS – S.T.A.R.S. EP

Kiadó: The Execution Kollective

Weboldal: http://hipband.net/

Kiadás éve: 2011

Stílus: Deathcore

 

(scroll down for English Version)

 

A Human Improvement Process egy „nyaklezúzó dubstep és elektronikus elemeket tartalmazó deathcore“, ahogy az itáliai, modenai csapat saját műfaját nevezi. Bár ez nem pont az én stílusom, kellemesen meglepődtem első nagylemezük, a S.T.A.R.S. kivitelezésén, mely 2011 februárjában jelent meg a TEK kiadónál.

A lemez lágy zongorás intróval indul, ami nagyon eltér a többi daltól. A One Second: Our Eternity feladata a bevezetni azt, ami jön. Ezután a stílus meglepetésszerűen átvált egy elektronikus részbe, amely éppen csak egy másodpercre tréfál meg bennünket. Ebből a stílusból in medias res jutunk a következő dalokhoz, az Ascension of Silence pontosan az, amely jelentőssé teszi ezt a lemezt a stíluson belül. Az elején van egy hirtelen átmenet a gitáros intróba, melyhez hörgés-károgás társul, ez végül eljuttat minket ahhoz a zenetípushoz, mely a Human Improvement Process fő fókusza. A dal csúcspontja a gyors háttérdobolás, mely a férfi vokált követi. Emellett amit én elég érdekesnek és üdítőnek találtam a lemezzel kapcsolatban, főleg ebben a dalban, az a sokféle különböző énektípus használata. Úgy gondolom, ez nagyban közreműködött abban, hogy kiküszöböljék az unalmas részek lehetőségét.

A harmadik dal, a S.T.A.R.S., elképesztő energiafolyamot áraszt magából, ami nagyszerű koncertdallá teheti. Bár gitárszóló nem igazán várható az albumon, e dal középső részébe rakva a szám többi részét nagyon élvezhetővé teszi. Főként az ezt követő elektronikus részt, melyet kissé szokatlannak találtam. Ennek ellenére tökéletesen illik a szólóból való átmenethez, amit a dal csúcspontjává tesz.

Sajnos a negyedik dal, a Weight of Guilt tűnik a lemez leggyengébb pontjának, mivel nagyon kevés változatosságot tartalmaz, ami unalmasnak és ismétlődőnek hangzik. Nagy szükség lett volna stílus- vagy hangszerváltásra, de nem tették meg. Másrészről azt mondhatom, a The Process a kedvenc számom az albumon, főként a változatossága és a gitárok és dobok egyfajta kissé játékos használata miatt. Ez a dal új perspektívát ad a lemeznek: lágy gitárok és ének helyettesíti a más albumokon megszokott lassabb dalokat. Ebben a stílusban ez nem igazán szükséges, de kellemes eltérést jelent a hangzásban. Tehát az előző, nem túl jó dal után ez jó mód volt arra, hogy a lemezt visszaterelje előző „hírnevéhez”, amit a kezdő dalokkal szerzett.

Az utolsó két dal pontosan azt az általános érzést adja vissza nagyszerűen, amit az egész lemezből érzek, ami, meglepetésemre, egész pozitív. Véleményem szerint az album legjobb részei a rajta keresztülmenő „cirkuláris” átmenetek. A lemez zongorával kezdődik, és elektronikus részbe megy át, mielőtt folyamatosan változva hardcore zenébe robbanna. A vége visszahozza a kezdeti nyugalmat az instrumentális The Remaining Hours-szal, magába foglalva a zongora és a gitár hangzását, melyekhez lágy suttogások társulnak a háttérben. Ha valaha is kétségbe vontam, hogy ez egy jó album és hogy tetszeni fog-e, az utolsó dal záró suttogásai elsöpörték ezeket a kétségeket.

————————————

ENGLISH VERSION:

Human Improvement Process is a “neck crushing deathcore with dubstep and electronic elements” band, as they self-proclaimed their genre, coming from the city of Modena in Italy. Although not exactly my cup of tea, I was nicely surprised with the accomplishment of the band with their first extended record, S.T.A.R.S., released in February 2011, through TEK records.

The album starts with a light piano intro much different from the other tracks. One Second: Our Eternity has the function of an overture to what is about to come. Then the style changes unexpectedly into an electronic part, which only fools us for a second. Going from this style of music in medias res with the next tracks, Ascension of Silence is exactly what makes this album significant for the genre. At the beginning there’s an abrupt transition into a guitar intro accompanied with a growl-scream, which finally takes us into the type of music that is the main focus of Human Improvement Process. The high point of the song is the fast background beat that follows the male vocals. Moreover, what I found quite interesting and refreshing about the album, especially this song, is the use of many different types of vocals. I believe that it contributes greatly to the music, riding it of any chance of being a boring piece.

The third song, S.T.A.R.S., emanates an amazing flow of energy, which should make it a great live track. Although a guitar solo was not quite expected so far in the album, the addition of it in the middle of the song makes the rest of it very much enjoyable. Especially the electronic part that follows, which I did find a little bit unusual. However, it fit the transition from the solo just perfectly, making it the highlight of the song.

Unfortunately, the fourth track, Weight of Guilt, seems to be the weakest part of the album because it contains very little variation that sounds boring and repetitive. There was a great need for a change either in style or in the use of instruments, but it never came. On the other hand, I can say that The Process is my favourite track on the album, mainly because of its variety and use of guitars and drums in a sort of a little game. This song brings new perspective to the album; light guitars and vocals as a substitute for the usual slower songs on albums. For this genre, it is not quite necessary, but it does make a nice diversion in the sound. Also, after the previous, not so good track, this was a good way to bring the album back to its previous “fame” that was achieved in the initial tracks.

The final two songs definitely contribute greatly to the general feeling that I got from the album, which is, surprisingly, quite positive. In my opinion, the best aspect of the album are the “circular” transitions throughout it. The album starts with a piano and ascends into an electronic part before exploding in hardcore music varying the whole time. The end brings back the calm of the beginning with an instrumental track, The Remaining Hours, comprised of the piano and guitar sound accompanied by soft whispers in the background. If I ever had any doubts whether this was a good album and whether I would like it, the closing whispers in the last song pushed them away.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. One Second: Our Eternity
2. Ascension Of Silence
3. S.T.A.R.S.
4. Weight Of Guilt
5. The Process
6. The Remaining Hours

Pontszám: 8

Szólj hozzá!