Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.hypocrisy.cc
Kiadás éve: 2013
Stílus: Melodic Death / Black
Brief Sum: To sum it all up, even though it is not on par with the death metal monsters of the 90’s, and it won’t make disc of the year, still: „End of Disclosure” és a fine album, definitely something that fans will listen to with pleasure.
Aki olyan oldalakat látogat ahol ez a cikk is olvasható annak nem kell külön bemutatnom a Peter Tägtgren által vezetett svéd „Hypocrisy”-t. A sok stílus finomításon átesett zenekar kezdeti „old school death metal” vonala ugyan már rég a múlté, de egy-két kicsapongástól eltekintve biztos pontot jelent a durvább zenei közeg hallgatóinak. A dallamos él beszűrődése annak idején persze kicsapta a biztosítékot, de már évek óta megtalálták azt a fajta határmezsgyét, amiből végül is kialakult a mai Hypocrisy stílus. Az utóbbi lemezeken Peter már tökéjre fejlesztette azt az érzékét, hogy hol is lépi át azokat a korlátokat, ami már nem fér bele a Hypocrisy keretbe. Ezen ötletek kibontakozása végett alapította meg a Paint. No, de most a szó az új „Hypo” lemezről kell, hogy szóljon, ami bő négy évvel követi a szintén jóra sikerült „A Taste of Extreme Divinity”-t. Persze a köztes idő sem telt tétlenül volt „best of” anyag dvd stb. Így az évek hamar elszállt és már kézbe is vehetjük az új „End os Disclosure” című korongot.
A majdnem háromnegyed órás lemez sok újdonságot nem rejt ugyan, de a dalok továbbra is jól mutatják a zenekar mai arculatát és tökéletesen ötvöződik itt a durvább él a néha dallamosabbra vett vonallal. Sőt most mintha több thrash metal hatás is érvényesülne, ami az összkép tekintetében mindenképp üdvözölendő. A megklipesített címadóval indít a korong, ami egy enyhe szinti szőnyeggel megspékelt alkotás. Tökéletesen beleillik a Hypocrisy „slágeresebb” vonalába. Jó tétel. Majd a „Tales of Thy Spineless„ durvulása következik a már említett thrash hatással, ami a „The Eye”-ban még jobban tetten érhető. Még annak ellenére is, hogy itt a refrén totál fülbemászó. A többi tétel is jól kidolgozott riffekből tempóváltásokból áll, de inkább kellően egységesen mondanám, mint kiemelkedőnek, de én a magam részéről nem is várok már stílusmegújítást a zenekartól.
Van egy semmivel sem összetéveszthető önálló arculata a „Hypocrisy”-nek, ami a mai világban nagy erénynek számít. A zenészek felkészültségét nem érdemes firtatni. Peter-nek karakteres hangszíne és önálló játékstílusa van, ami mérföldekről felismerhető. A korong hangzása is tipikus, de a dobokra én akkor is raknék egy kis erőt. A külcsín szintén telitalálat, Peter „ufó mániája” itt is megjelenik.
Összegezve, ha nem is ér fel ez a lemez a kilencvenes évek death metal szörnyetegeihez és még csak nem is ez lesz az év lemeze az „End of Disclosure” azért egy kellemes album, amit a fanatikusok most is örömmel fognak hallgatni. Én ugyan még elviseltem volna több kiemelkedő tétel, de az összkép így is meggyőzött arról, hogy ha „újabb kori Hypocrisy”-t akarok hallgatni akkor ez a lemez is jó választás.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. End Of Disclosure
2. Tales Of Thy Spineless
3. The Eye
4. United We Fall
5. 44 Double Zero
6. Hell Is Where I Stay
7. Soldier Of Fortune
8. When Death Calls
9. The Return