I, CURSED – Death Holograms EP

Amikor a finn metál színtérre gondolunk, általában olyan zenekarok ugranak be, mint a Koorpiklani, a Lordi, Nightwish, vagy a melodic death metalt játszó Children of Bodom. A 90-es években már voltak zenekarok arrafelé, melyek ötvözték a Death és Grindcore elemeit, de igazán csak a Rotten Sound nevű csapat elégítette ki a stílus irányzatot kedvelők igényeit. Nos, 2024-ben újabb henteléssel kedveskedtek I, Cursed néven a műfaj kedvelőinek, ugyanis Mika Aalti (a Rotten Sound gitárosa) összeállt az Atlases, a Marto és az Oceanwake zenekarokból ismert Ville-Veikko Laaksonen-el, és Eero Haula-val, a későbbiekben pedig Nico Brander és Arttu Leppänen erősítette tovább a csapatot. Az album a Death Holograms címmel, és egy eléggé letisztult borítóval operál, semmi extra, nincsenek a Grindcore lemezekre olykor jellemző undorító képek, belek stb. Viszont a visszafogott külső brutális belsőt takar!

A 7 számos EP majd 15 percnyi darálást tartogat a kedves hallgató számára, a dalok hossza egy, és három perc között mozog, ami ugyebár jellemző a műfajra. Nem kapunk intrót, nincs felesleges időhúzás, az első szám konkrétan arcba rúg, és egészen az utolsó nóta végéig megtartja eme jó szokását! A hangzásra és a keverésre nem lehet panasz, talán a gitároknál érzem úgy minimálisan, hogy néha a háttérbe szorulnak, de összességében egységes a sound. A gitárok inkább a Death metalra jellemző „riffekkel” dolgoznak, kapunk egy számomra Randy Blythe énekstílusára hajazó vokált, erőteljes screamelésekkel tűzdelve, illetve 15 percnyi blast beat-et! És itt el is jutottam az album számomra két legnagyobb „hibájához”. Az énekstílus abszolút nem rossz, de ebben a zenei köntösben számomra „értelmezhetetlen”, illetve ott van még a „tuka-tuka” és a blast beat váltakozása, ami szinte le is írja a dobtémák 90 százalékát!(Zárójelben megjegyezném, hogy nyilván nem valami Dream Theater szerű „progresszív matek metal” megoldást vártam a csapattól, de a brutál BPM számra „beállított” dob egy idő után nekem nagyon egysíkúvá teszi a dalokat.) Félre értés ne essék, a hangszereiken profin játszó zenészekről beszélünk, semmi kétség, de nekem kicsit Michael Angelo Batio jut eszembe, iszonyatos gitár tudása van a palinak, de valahogy mégis „lélektelen” a játéka.

Az albumról két tételt tudnék kiemelni, a címadó Death Holograms című dalt, illetve az ezt követő Dystropian Structure-t. Ezeknél éreztem azt, hogy végre hallom amire vágyom, amikor a kezem közé kerül egy ilyen lemez. A többi dalt sem mondanám rossznak egyáltalán, viszont nekem nagyon egysíkúak, és a folyamatos, szinte semmi változatosságot nem tartogató dob megöli a számokat, na meg a hallójáratokat… de hát, végül is ez volt a cél, ne várjunk finomkodást, mégis csak egy Death-grind mixet hallunk, aminek az a célja, hogy bedarálja, megnyúzza, felkoncolja a hallgatót, és azt gondolom ez tulajdonképpen sikerül is ebben a majdnem 15 percben!

Tulajdonképpen ez egy klassz EP, brutális tempóval, kőkemény gitártémákkal, és a műfajhoz nekem annyira nem passzoló énekkel, ennek ellenére csak ajánlani tudom mindenkinek!

Kiadó: Inverse Records
Kiadás éve: 2024
Stílus: Death Metal / Grindcore
Web: facebook.com/I.Cursed.Grind