Lemezismertetők

ILLDISPOSED – The Best Of Illdisposed 2004-2011

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: www.illdisposed.dk

Kiadás éve: 2012

Stílus: Death Metal

Brief Sum: 10 songs chosen randomly (or without a certain concept) from 4 albums related to Massacre with two bonus tracks that have already been released on the digipak version of To Those Who Walk Behind Us all in digital format. No songs from The Prestige, no other extras. You can decide whether it’s enough for you or not. I call for scam.

Azt szokás mondani, hogy az az igazán jó zenemű, amely képes valamilyen érzelmi hatást kiváltani az emberből, legyen az az érzés negatív, vagy pozitív. Igaz, egy „best of” válogatás nem igazán nevezhető zeneműnek, de ha a zenei kiadványokra is vonatkoztatjuk a fenti kijelentést, akkor ilyen értelemben a „The Best Of Illdisposed 2004-2011” az utóbbi idők legjobb zenei kiadványa, hiszen nem volt olyan lemez, amely ennyire ki tudott volna hozni a sodromból, márpedig aki ismer, tudja, hogy zenei téren is meglehetősen toleráns vagyok.

Még mielőtt részletezném, hogy mi, vagy mik váltották és váltják ki ezt a hatást belőlem, előre leszögezném, hogy az Illdisposed-ot mindig is kedveltem, az egész diszkográfiájuk gyakori vendég a lejátszómban, és elismerem, hogy ennyi nagylemez, stílusváltás, és egyáltalán egy ilyen életpálya után a 20 éves évfordulót meg kell valahogyan ünnepelni, és erre valóban megfelelő egy válogatás kiadása. Én ugyan nem rajongok az ilyen kiadványokért, de nem is vagyok ellene, sőt, az utóbbi időben rengeteg jó példa született arra, hogy egy-egy ilyen gyűjteménynek, vagy újrakiadásnak igenis van létjogosultsága. Azonban a Massacre-nek sikerült szinte az összes olyan létező hibát elkövetni, amit egy ilyen lemezzel kapcsolatban el lehet, ami meglepő egy ilyen kaliberű és egy eleddig színvonalasan működő kiadótól.

Az első, amit egy best of válogatástól vár az ember, az az átgondoltság és az alaposság. Az ember elvárja, hogy ha egy nem rádióbarát zenekar dalait ki akarja válogatni, akkor ismeri legalább valamelyest a csapat munkásságát. Ehhez képest a legnépszerűbb albumról (1-800 Vindication) és a legutóbbi lemezről kiválasztották az első két dalt, a Burn Me Wickedről és a „To Those Who Walk Behind Us”-ról a másodikat, ehhez pedig hozzácsaptak mindenhonnan egy véletlenszerűen kiválasztott számot. Persze, lehetne arról szó, hogy csak nekem nem találták el az ízlésemet, mert inkább a csapat más stílusú témáit szeretem jobban, de ezek a számok bármennyire jók, az adott albumokon találunk bőven jobbat, ami inkább jellemzi a zenekar adott korszakát. Arról nem is beszélve, hogy mind a Rape, mind a Still Sane szerintem a legközépszerűbb tétel az adott anyagon, míg például a – szerintem – egyik legnagyobb sláger, a Now We’re History, vagy a „Back To The Streets” esetleg egy „Fear the Gates” nem fért fel, különösen úgy, hogy alig lépi túl a háromnegyed órát a kiadvány. De ha mindenáron a zenekar sokszínűségét akarják megmutatni, akkor illett volna például egy „Nothing to Fear… Do It”-et is felpakolni a korongra, bármennyire megosztó is az a dal. Nem is az zavar a legjobban, hogy ezek kimaradtak, hanem hogy az érződik az egészen, mintha egy embernek a kezébe nyomtak volna négy CD-t (öt helyett, de erről majd később), hogy itt vannak, hallgasd végig, válogasd ki szerinted a legjobbakat, ő pedig két-három hallgatás után felírt volna két-három trackcímet, amit megjegyzett (jellemzően főként a lemezek elejéről), és ezzel le volt tudva a házi feladat. A válogatás koncepcióját ugyanis hiába keresi az ember, nem találja.

Az alapossághoz hozzátartozik az is, hogy azt árulják a lemezen, ami rá van írva. Ezek alapján a 2004-2011 közötti időszakot kellett volna tüzetesen megvizsgálniuk, ám azonban a The Prestige album teljes egészében kimaradt, márpedig nem sikerült az az anyag olyan gyengére, hogy egyetlen szám se tudja képviseltetni magát egy ilyen összeállításon. A leggusztustalanabb az egészben azonban, hogy az albummal járó promóciós csomagban még a kapcsolódó rész-diszkográfiából is törölték azt az albumot, így aki nem ismeri az Illdisposed munkásságát, az gyanútlanul hiheti azt, hogy ez az anyag teljesen lefedi a csapat legutolsó hét évét. Erre csak egy magyarázatot tudok adni, mégpedig hogy csak azokat az albumokat vették górcső alá, amit valamilyen formában kiadott a Massacre (az 1-800 Vindicationt és a Burn Me Wickedet ők adták ki újra, a két legutolsó album pedig már eleve náluk jelent meg), azonban a The Prestige újrakiadási jogát nem tudták megszerezni az AFM-től. Ez sem lenne még nagy baj, de akkor ennek tükrében válasszanak címet, mert ez így teljesen félrevezető, sőt, mi több, átverés.

Ha már az összeállítás nem nyújt valódi képet a csapat zenéjéről, cserébe kaphatnánk valami extrát, például egy duplalemezes kiadványt, ritkaságokat, újrakeverést, vagy egyéb ínyencségeket. A Massacre-re ilyen téren eddig sem volt panasz, és bár bőkezűséggel nem lehetett megvádolni őket, azért az újrakiadásokra és a digipakra odafért általában 2-2 bónusztrack, amelyek általában jól is sikerültek. Kivételt képez ezalól a To Those Who Walk Behind Us, ahol a digipakot a kiállításán kívül teljesen felesleges volt megvásárolni, hiszen egy meglehetősen gyenge élőfelvétellel és egy kriminálisan gyenge remixszel volt csak felhízlalva az album. Ehhez képest mit kapunk „extraként” ehhez a válogatáshoz? Természetesen ezt a két tételt, amelynél már komolyan elgondolkodtam, hogy ezzel már csak provokálni akarnak, esetleg le akarják nyomni a torkomon, hogy hátha most sokadjára tetszeni fog, amit akkor sehogy sem sikerült bevennie a gyomromnak. A remixekkel alapjában véve semmi bajom, ha újat tesz hozzá a dalhoz, de ez az aggrotech-es/industrialos megközelítése a When You Screamnek olyannyira „egyedire” sikerült, hogy a számra alig lehet ráismerni – szerencsére, így legalább nem kell azonosítanom vele ezt a förmedvényt -, egy széteső zajmassza az egész semmi energiával és gyenge hangzással. Az élőfelvétel ugyan elfogadható technikailag, de hangzásban és energiában talán a leggyengébb azok közül, amik a többi lemezen szerepeltek.

Bónuszok terén tehát megbukott a lemez, újrakeverésről nincs is értelme beszélni, hiszen az Illdisposed mindig is híres volt a jó hangzásáról, nézzük hát a lemez hosszát. Már korábban kielemeztem, hogy a 4 albumról összesen 10 dalt választottak ki, amely elég lenne, ha alaposak lettek volna a válogatás tekintetében, de mivel nem voltak azok, ezért ez még a két bónusszal együtt is borzalmasan rövid egy best of válogatáshoz, ugyanis a játékidő még az 50 percet sem éri el. Semmibe nem került volna a kiadónak még pár dalt felpakolni a nem létező korongra, különösen azt figyelembe véve, hogy az egész kiadvány csak digitálisan érhető el. Zenerajongóként és gyűjtőként elsőre azt mondanám, hogy ez még egy negatívum, de valójában ez az egyetlen erénye ennek a válogatásnak: kár lett volna, ha erre CD-t és festékanyagot pazarolnak. Emiatt jóval olcsóbban is szerezhető be ez a gyűjtemény, bár nem tudok elképzelni olyan alacsony árat, amivel már megérné megvenni ezt a tákolmányt, különösen úgy, hogy az dalfájlok címkéiben még gépelési hibák is akadnak. (Ha ingyen adnák, akkor is csak a helyet foglalná a merevlemezemen, tekintve, hogy minden lemezük megvan, azonban abban az esetben az legalább jó promóció lenne azoknak az embereknek, akik eddig még nem vették a fáradtságot, hogy belehallgassanak a dánok zenéjébe.)

A lemezt egyetlen dolog menti meg – legalábbis egyetlen dolog van, amire pontot tudok adni -, mégpedig hogy az Illdisposed zenél rajta, ami miatt persze gond nélkül végig tudom hallgatni az egészet, sőt, élvezem is a dalokat. Mint album, illetve mint kiadvány azonban ez az egész nem több, mint egy nagy átverés, ami nem jó arra, hogy bemutassa a zenekar utolsó (két nagy) korszakát, nem jó arra, hogy a legjobb dalokat egymás után hallgassuk, és még kevésbé jó arra, hogy rajongóként a gyűjteményünket gazdagítsuk egy minőségi összegző kiadvánnyal. Egy valamire jó viszont: pénzt csinál abból, hogy a zenekar tavaly ünnepelte a 20. születésnapját. (Igen, még a jubileumot sem tudták időben megünnepelni.) Egy valamiben reménykedem, hogy ennek az anyagnak a megjelentetése csupán a kiadó partizánakciója, és a zenekar erről az egészről nem igazán tudott, vagy nem volt beleszólása, ellenkező esetben nagyot csalódnék bennük. A Massacre-ben mindenesetre sikerült, ám van remény, hiszen azért ahhoz már nem volt képük, hogy mindezt rendesen promózva, fizikai formában készítse el, ami azt jelenti, hogy ők is érzik, hogy ezt maximum csak a balekoknak – és esetleg a boltba el nem járó lusta embereknek – tudják fogyasztásra kínálni. Aki egy kicsit is tiszteli a zenét, az messze elkerüli ezt az „iparcikket”, a zenekarral megismerkedők pedig inkább válasszák az eredeti albumok bármelyikét, mert megéri. A rajongóknak meg kitartást kívánok, ősszel jön az új lemez, ezt a mostani kisiklást pedig vegyük meg sem történtnek.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Your Own Best Companion
2. Heaven Forbid
3. Rape
4. I Believe In Me
5. Dark
6. Still Sane
7. For the Record
8. To Those Who Walk Behind Me
9. Case Of The Late Pig
10. Throw Your Bolts
11. When You Scream (Remix) (Bonus Track)
12. Throw Your Bolts (Live) (Bonus Track)

Pontszám: 2

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Illdisposed reveal track list of „With The Lost Souls On Our Side”

KMZ

Hot News: Danish dynamite Illdisposed is ready to go on tour again!

KMZ

Hot News: Illdisposed – Digital Compilation Out Soon

KMZ

Illdisposed – Eyes Popping Out Videoclip

KMZ

Hot News: Illdisposed – Special Offer + Track List

KMZ

Hot News: Illdisposed – New album

KMZ

Hot News: The Best Of Illdisposed 2004-2011

KMZ

ILLDISPOSED – There Is Light (But It’s Not For Me)

Morhguel

Six Feet Under, Illdisposed, Black-Out Beauty, Scorned – Koncertbeszámoló

MeTaLcIcC

Illdisposed Interjú

Morhguel

ILLDISPOSED – To Those Who Walk Behind Us

Morhguel

ILLDISPOSED – Burn Me Wicked (Re-Release)

Morhguel

ILLDISPOSED – 1-800 Vindication (Re-release)

Morhguel

ILLDISPOSED – The Prestige

xfixbitchx

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek