Kiadó: Massacre Records
Weboldal: www.illdisposed.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Death metal
Brief Sum: Denmark’s most important death metal band have released their new full-length for their 20th anniversary and this is certainly their most mature, most diverse album in their latest era. Finally, they use the electronics and keyboards deliberately but with expanding their boundaries at the same time. The songs are really strong, memorable and diverse on this one, we can hear everything from the extraordinarily heavy slow riffs through the mid-paced synth-oriented atmospheric death metal parts to the scandinavian melodeath riffs. The timing – to release this album for their anniversary – is also good because we can hear influences from almost every era of this band. It’s the big brother of „1-800 Vindication”, almost the same style but more diverse and more experimental. Very well done!
Dánia legfontosabb modern death metal zenekara húszéves fennállása során most érte el a tizedes fokozatot a képzeletbeli lemezkiadási ranglétrán, ugyanis a „There Is Light (But It’s Not For Me)” már a tizedik nagylemezük. (Persze van, aki a „Return From Tomorrow”-t is nagylemezként tartja számon, de azt legjobb tudomásom szerint a csapat is egy hosszabb kislemeznek szánta). A zeneileg kalandos utat bejárt csapat alapítótagjai közül egyedül csak a csapat szíve, torka és motorja, a jellegzetes mély hangjáról könnyen felismerhető Bo maradt, de valahogy az eddigi lemezeikig meg tudták őrizni azt a hangzásvilágot, ami a sok különböző stílusú anyag ellenére mindvégig jellemezte őket, és ez az idei album esetén sincsen másképp. Ha a gyökerekhez nem is térnek vissza a mostani albummal, de mindenképpen az új korszakuk egyik legérettebb, legösszeszedettebb, és talán a legjobb anyagát hozták össze.
Ami elsőre meglepett, az a hangzás. A legutolsó anyag is kifejezetten gyengén szólt, ezért most reményt adott az, hogy végre nem más keverte az anyagot, mint Tue Madsen, akiről gyakran a jellegzetes telt dán hangzás jut eszünkbe. Sajnos azonban ez elmaradt a várakozástól, ugyan az igaz, hogy a basszusgitár erőteljes, ám a gitárok és a billentyűtémák meglehetősen vékonyan szólnak. Persze nem rossz ez így sem, de egy ilyen névtől azért jobbat várunk, pláne, hogy volt már jobban megszólaló lemeze is a csapatnak. Onnan érzi át a vastag gitárok hiányát a legjobban ezt az ember, hogy az induló „Your Own Best Companion” egy olyan súlyos témával indít, amilyet régen hallottunk a csapattól. Persze Bo hangja és a szintetizátor visszafogott, de okos használata így is megmutatja, hogy ez a dal milyen erős valójában. A billentyűk használata egyébként példaértékű ezen a lemezen, hiszen ugyan itt még több szerepet kapnak az effektek és hasonlók, mint eddig, itt nincsenek olyan ésszerűtlen kísérletezések, mint az előző albumon, ellenben kiválóan kiemelik a melodikus és súlyos elemeket. Hallhatunk így az elektronikus zenében megszokott hangszínektől kezdve az orgonán át a vonós hangszínekig mindenfélét, és mindegyik pontosan ott, és úgy szólal meg, ahogy kell. Riffelés és dallamok tekintetében leginkább az „1-800 Vindication”-re és a „Burn Me Wicked” jobb pillanataira emlékeztet, de ezúttal a tiszta éneket elhagyták, és csak a súlyos és melodikus témákra koncentráltak. Persze nem lenne Illdisposed album, ha nem nyúlnának vissza a gyökerekhez, és egy-egy skandináv melodeath-es témát ne csempésztek volna a dalokba (mint például a „Step Into My Water”-be. Nem mondom, hogy nem hallottunk már egy-egy témát máshol, de a csapat érettségét bizonyítja a számszerkezetek precíz összerakása, és az, hogy szinte minden dal egyből megmarad az ember emlékezetében vagy a súlyossága vagy a benne levő melódiák miatt.
A legutóbbi lemezzel kapcsolatban írtam, hogy a csapat leszállóágban van a Burn Me Wicked album óta, és úgy gondoltam, hogy már nem lesznek képesek megújulni, de ezt most visszavonom. Ez az album a dalok színvonalát tekintve mindenképpen ott van az 1-800 Vindication közelében – amit a csapat egyik legjobb albumának tartok a „There’s Something Rotten In Denmark” mellett -, egységességét tekintve pedig még meg is előzi azt. Sikerült elérniük azt, hogy 20 év után összevegyítették a csapat legjobb pillanatait, a sötét hangulatot, a súlyos riffeket, a könnyen az emlékezetünkben ragadó dallamokat, a death metal melodikusabb vonulatát, az ezúttal jó értelemben vett kísérletező elektronikát és természetesen a csapat védjegyét, Bo hangját. Ez az album méltó arra, hogy ezzel ünnepelje a csapat a 20 éves fennállását. Szép munka!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Your Own Best Companion
2. Heaven Forbid
3. Our Words Betrayed
4. The Taste Of You
5. As The Day Rottens
6. Reality To Fall
7. Step Into My Winter
8. Rape
9. Sunday Black
10. We
11. Alone (Bonus)