Kiadó: Century Media Records
Weboldal: http://inthismomentofficial.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Rock / Metal / Alternative
Brief Sum: In the knowledge of the previous works, I started out with a bunch of excitement and pleasant unpredictability, and properly, Blood became a worthy sister of the last record with a true individuality. The different frame of minds run into unity and show connection with each other, and when you’re listening this, you can definitely see the evolution of „before & after”. Maria’s vox are just getting better and better along with the music, and now this material is hotter than hell, and also a proof that you CAN make awesome tunes in a simple way. Got a style, varied enough, can be discerned from a thousand stuff and still keeps me excited. Started as a flirt – ended in love. A real SEXstasy!
Szerintem mindannyian jártunk már úgy az életben, hogy valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag élveztük egy szituáció kettősségét és a bizonytalanság pozitív vonzatát, mikor a pakliban ott rejlik a siker alternatívája, kvázi tűzbe hoz a meglepetés ereje. Pontosan ezt éreztem, mikor flörtölni kezdtem az új In This Moment lemezzel, a 2005-ben alakult, californiai csapat eddig ugyanis minden ezt megelőző kiadványával más-más benyomást keltett bennem. A debüt elment, a The Dream-et utáltam, majd jött az A Star-Crossed Wasteland, ami az első percétől az utolsóig egy zseniális anyag lett. Most kezemben a Blood, a negyedik opusz, a buja „play” gomb pedig szinte még soha nem tapasztalt izgalmat és kétségeket ígér az elkövetkezendő háromnegyed órára.
Miután rongyosra hallgattam az albumot, boldogan mondhatom: a Blood ezúttal tartja a szintet, pedig a legutóbbi produkció tényleg magasra tette a lécet, ráadásul az akkori felállás három helyen is változott az elmúlt két év során. A fő dalszerő, Chris Howorth azonban maradt, mint ahogy természetesen a csapat márkája, Maria Brink is. Ennek dacára, 2010 nyarától gyökeresen megváltoztak a dolgok az ITM háza táján. A kezdeti hardcore/emocore fertőzéseknek mára már nyoma sincs, a zömében tiszta vokált immáron stabilan felváltották a súlyos riffek és a torokmetsző ének, és nyomokban ugyan egy halvány screamo beütés még túlélte a közelmúlt progresszióját, ez még bőven elfér a diverzitás oltárán, a markáns stílusváltás pedig ezzel együtt is határozottan új fejezetet nyitott a zenekar diszkográfiájában. A legelső dolog tehát, ami rögtön szemet szúr, az az átütő innováció, szinte már egy komplett evolúciós folyamat, igazi sikersztori, valahonnan a gyenge középosztályból egészen a mainstream médiáig – és bár mindez talán hihetetlenül hangzik, a banda rajongótáborának rohamos növekedése tényként igazolja a teóriámat.
A friss korongra annyi „legjobb tulajdonságot” halmoztak fel a srácok, hogy még felületesen kezelve is hosszú a lista. Az egyik kedvencem, hogy a fakkokra osztott kitörések (You’re Gonna Listen, Comanche) és a lelkizésnek jobban engedő szerzemények (Burn, Scarlet), illetve az átkötő mélázások csodálatos egységet alkotnak, és az éles hangulatváltások ellenére is van érezhető kapcsolat – de nem koncepció – az egyes dalok között. Minden egy lélek bonyolultságával felruházva együtt él és lélegzik, noha ezzel egyidőben, a produkció ékes példája annak, hogy különösebb technikai virtuozitás nélkül is lehet nagyszerű zenét írni. A komplexitás itt inkább érzelmi téren nyilvánul meg, amiben Maria női mivoltának alighanem elévülhetetlen érdemei vannak – és nem pusztán azért, mert ez a mindig labilis hatást keltő lelkiállapot az ének terén is rendszeresen megmutatkozik.
Aztán itt van még a tény, hogy ez a láncát letépő, skizoid bestia (értsd: az album maga) nemcsak, hogy jóformán egy önálló entitás, de pluszban még őrjítően dögös is a maga izgató szeszélyességével. A címadó és az Adrenalize párosa mindjárt a startvonalban valódi (sz)extázisként robban, ha meg még netalántán klipet is nézünk mellé, akkor a mocskos kis belső démon tényleg ösztönből mondatja velünk a „büntess, szexi!” szavakat. A legnagyobb döbbenet viszont, hogy annyira jól áll nekik ez a mainstream kurválkodás, hogy képtelenség haragudni rájuk. A riffek atom megszólalással felfegyverkezve, kegyetlenül hasítanak, Maria hangja pedig lemezről lemezre új, magasabb szintekre lép. Különösen érezni ezt például a 11:11 levezető merengésében, mely bár énektechnikai szempontból egy hatalmas nóta, lehet mégis lehagytam volna az opusz végéről, minek tulajdonképpen egyetlen oka a The Blood Legion tökéletes katarzisa. Az alapvetően lassú, ugyanakkor súlyos témák között olyan érzelmi kiteljesedés ölt formát, ami végleg egyenesbe helyezi a koronát a tok és cover tetején.
Valahogy már a debütnél is szinte tapintani lehetett az éterben, hogy van egy bizonyos hozzáállásbeli beteges extrémitás, egyfajta szerethető gátlástalanság a csapatban, ami úgy gondolom, most, a Blood-dal tetőzött igazán. Van stílusa az egésznek, ezer közül felismerhető, mindezek tetejében pedig van annyira színes az összkép, hogy a hallgatás periódusa nem függ az aktuális hangulattól, így szinte bárhol és bármikor elővehető, az egyéni megítélés kicsengése meg már javarészt csak azon áll vagy bukik, hogy mennyire tudsz (vagy akarsz) a smink mögé látni és azonosulni az arccal, mire festették. Vízválasztó lehet, hogy a következő anyagnál, zeneileg miképp tudják majd meglovagolni a kiérdemelt hype-ot. Az izgalom mindenesetre marad – és ez jó.
Vétkeztem, mert nem volt elég bizalmam. Vétkeztem, mert kis híján lemondtam egy fantasztikus társaságról. És vétkeztem, mert még mindig csak közel száz hallgatásnál járok… A flörtből időtálló szerelem lett. De nem is kellenek már ide a szavaim, summáznék egy apró részlettel: „music, love and sex”. Ott a pont.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Rise With Me
2. Blood
3. Adrenalize
4. Whore
5. You’re Gonna’ Listen
6. It Is Written
7. Burn
8. Scarlet
9. Aries
10. From The Ashes
11. Beast Within
12. Comanche
13. The Blood Legion
14. 11:11
