INBRED – The Retrieval Of Beauty

Kiadó: Noise Head Records

Weboldal: facebook.com/inbredmetal

Kiadás éve: 2008

Stílus: Metalcore

 

 

A spanyol banda 2006-ban alakult, első lemezük most került piacra. Metalcore bandának mondják magukat, és ettől zeneileg nem is nagyon térnek el, bár némi death metal feeling azért igencsak felvonul a dalokban. A Daniel Itch (ének), Daniel Novillo (gitár), Gonzalo Benayas (gitár), Jorge Pinas (basszusgitár) és Saúl Sánchez (dob) felállás pontos játéka, és céltudatossága figyelemreméltó, bár a lemez ettől függetlenül kevésbé lesz jobb. Dinamikus korong ez nagyjából, de sok a klisé. Nem mondhatni, hogy kiemelkedő alkotást raktak le az asztalra, bár valószínűleg kemény munka áll mögöttük.

Az első szám a The Calendar Black Dates Of 1927. Középtempós, modern metalcore dübörög fel a hangfalból, az énekes néha próbálja (!) beteggé tenni az éneket, de valljuk be, elég eredménytelenül… ahogyan a zene sem egy nagy durranás. Átlag metalcore, semmi különös. A hangzás pedig olyan, mintha egy régi kazettát hallgatnék- tompa, ami csak akkor értékelhető valamire, ha csak kísérlet volt egy régebbi hangzásvilág kikeverésére. A Sunset Will Not Fade enyhén death metalos beütése nem rossz, sőt kissé kiemeli a dalt az átlag nóták közül, és bár az énekkel az egész lemezen nagyjából “elégedetlen” vagyok, erre a muzsikára elég jól fekszik. Bár ne lenne annyi sablontéma benne, és dolgoztak volna még a lemezen kicsit többet.

The Tempest a harmadik track címe. Itt is előbukkan némi death metal feeling a riffelések közt, és az ének itt is tűrhetőbb. Fejcsóválások közt kell azt mondanom ismét hogy sablon, sablon, sablon. Ha az old-school hagyományait akarják követni, arra még gyúrni kell kicsit… viszont kiemelném hogy vannak pozitív ötletek, kiemelkedő témák az átlagból, úgy tűnik jó úton járnak, de rájuk fér még egy-két év. Az Unfinished lebegős, progresszív hangulatú témával indít, majd marad ez a hangulat nagyjából a dal egyharmadáig. Jó darab lenne, ha épp nem death metalt nyomtak volna az előbb… Az utána következő, abszolút metalos riffelés sötét, enyhén melankolikus hangulata elég jól eltalált, a minimáltémák ellenére, majd jön a kegyetlen thrash/death keverék svéd módra. Elég kevert hangulatú ez a szám, amit a néha black metal (?) károgás felé hajló énektémák sem tesznek tönkre.

A Degrees Of Freedom elég gyenge nóta. Nem rossz az alapötlet, de a szerkezet nincs rendesen felépítve, az ének sem lopja magát a szívembe, pedig nem irtózom a death/black metaltól. Míg egy első demos szám nyugodtan lehetne ez a dal, ezen a korongon sehogy sem fér el. A Plenty Of Silence követi az előző death metal vonalat, de egy kidolgozottabb, erősebb megnyilatkozásként. Itt nagyjából jól szól minden, s bár ős-alap a felépítése, van benne egyedi íz is. Ha ilyen tételek szerepelnének az albumon, nem is lenne rossz. A riffek szaggatnak, az ember feje rendesen megmozdul, az ének is a helyén, bár kissé gyenge. A ritmusszekció rendesen teszi a dolgát, ugyanúgy, ahogy a következő Touch Of Grace című számban is. Rendesen megdörren itt minden, felcsapnak a pokoli hullámok a mennybolt tetejéig. Az énektémákban itt van ötletesség és jól is szól helyenként, technikás a zene is, úgy érződik, mintha a lemez első felének átlagos nótákkal megtöltése után “felébredtek” volna a srácok.

A Blemish Our Souls sajnos megint egy gyengébb dal, itt is csak sablonos riffek jönnek egymás után, semmi különlegesség. Követhető, lassabb tempójú, metalosabb témák váltják egymást, az ének megint visszacsúszik egy kísérletezős állapotba, a dob/basszus kiállás pedig kissé pontatlan is. A címadó The Retrieval Of Beauty egy 39 másodperces akusztikus gitártéma, némi effektel, és ennyi. Melankólikus átvezető, ami mondjuk outronak beillett volna, de utolsó előtti számnak mindenképp fura, hiába hangulatos, nem igazán illik ide. A Below The Surface egy kissé old-school feelinget hordoz magában, a ’90-es évek eleji thrash/death/black keveredik itt a modern metalcore hangjaival. Nem szól rosszul, de elcsépeltek már ezek a témák is.

Kísérletnek nem rossz az, amit itt kipróbálnak, de ez még nem lemezre való ettől. Ez hallatszik és jön le az egész lemezről. Van egy cél, amit kitűztek, de még csak arra tartanak. Van pár jó szám (pl. Unfinished, Touch Of Grace), amit egy kislemezre fel lehetett volna tolni, de a többi szám gyenge kópia csak. Nem rosszak az ötletek, ez mindenképp pozitívum, és az egyedi íz is felbukkan néha, tehát nem rossz hogy törekednek, ez mindenképp értékelhető. Aki kíváncsi rá, hallgasson bele.

Tracklist:

1. The Calendar Black Dates Of 1927
2. Sunset Will Not Fade
3. The Tempest
4. Unfinished
5. Degrees Of Freedom
6. Plenty Of Silence
7. Touch Of Grace
8. Blemish Our Souls
9. The Retrieval Of Beauty
10. Below The Surface

Pontszám: 6.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár