Kiadó: Ulterium Records
Weboldal: www.incrave.se
Kiadás éve: 2013
Stílus: Dark / Power
A Dead End a második albuma a svéd Incrave-nek, mely 2001-ben alakult még Evergrace néven. Sőt, jó visszajelzéseket kapott debütalbumuk is Evergrace néven jelent meg 2006-ban. Aztán 2007-ben jött a névváltoztatás és az első album újrakiadása immár Incrave: The Escape címmel. A Dead End egyenes folytatása a korábbi anyagnak, borongós, dark power metal. A zenekar eredeti szándékai szerint a Tad Morose, Nocturnal Rites, Morgana Lefay és Dream Evil vonalon szeretne alkotni. Egyesek szerint némi Kamelot íz is vegyül a zenéjükbe. A zenészek nagyon fiatalok, az átlagéletkor 22 év, ez azonban a dalokon, a zenén nem hallatszik, igen összeszedett a produkció.
Már az első nótában, az igencsak fogós Shattered-ben a refrén és Johan Falk hangja is a finn The Rasmust és énekesét Lauri-t juttatta eszembe, s ez a gondolat a lemez hallgatása során szinte végig jelen volt, felütögette a fejét.
A többi nótához képest szélvészgyors őrléssel indul a The Touch Of Death, aztán beáll a sorba. A vokalizálásban megjelenik némi hörgés, de a refrén itt is ragad. Kiemelendő még az egész anyagon kitűnően bizonyító billentyűs, Jonathan Stenberg játéka is.
Zongorára épül a Shades Of Me, melynek kiválóak a gitárszólói. Egyfajta hard rockos ballada jellege van, de a szokásos módon áthatja egyfajta északi mélabú. Kellemes. Szintén a jobbak közül való, erőteljes, dinamikus szerzemény az An Empty Soul itt-ott effektezett énekkel. Riffközpontú, bólogatásra ingerlő, szimfonikus elemeket is felvonultató dal a Scream In Silence, már szinte elmaradhatatlan zongorás részekkel. Mondhatni, extrák nélküli, de fogós, talán a legfogósabb nóta a Nevermore, kiváló szólókkal. Újra tempósabb kattogásra ragadtatják magukat a srácok a záró és címadó Dead End-ben, de persze nem tart ki az egész nóta alatt.
A dalokat általában a középtempó, nem ritkán annak is a lassabb verziói jellemzik. Az alapokat a kétlábgépes zakatolástól, a sztakkátós riffelésen át a szellős, lebegős billentyűs megoldásokig nagyon változatos témák adják, emlékezetes megoldásokkal. Az ének- és a refréndallamok gyakran vontatott, elnyújtott hangokra épülnek, melankolikusak, kicsit talán depresszívek is. Fülbemászónak hatnak, de hosszabb távon talán nem elég változatosak, kicsit egysíkúnak tűnnek, inkább a zenei témák alapján különböztethetőek meg egyes dalok.
Hangszeresen és zenei ötletek terén már ott vannak a srácok, úgy érzem, már csak az énekdallamokon kell finomítani, azokat kell kicsit változatosabbá tenni, s akkor meglehet az a kicsi plusz, mellyel minden adott lesz ahhoz, hogy nagyobb közönségsikert érhessenek el. De az is lehet, hogy valamivel több kockázatot vállalva, zenei határaik tágítgatásával is előrébb tudnának lépni.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Shattered
2. The Forgotten
3. A Shadow In The Dark
4. The Touch Of Death
5. Unveil The Truth
6. Shades Of Me
7. An Empty Soul
8. Scream In Silence
9. Nevermore
10. Dead End