Ha vetsz egy pillantást a fekete-fehér borítón található hatalmas rákra, szerintem elsőre Te sem egy régivágású Bolt Thrower – Obituary – Hackneyed – Asphyx – Autopsy típusú death metalra gondolsz. Pedig jelen esetben a következő kis csemege, amivel – a Dolorem Records és a Bretagne félszigeten tanyázó Infern jóvoltából – foglalkozni fogok, éppen egy ilyen debütálás!
Közel 40 perces tombolásukat a brigád – Sylvain Collas (basszus, háttérvokál), Simon Beux (dobok), Pierre-Loup Corvez (gitárok, háttérvokál), Julien Tanguy (ének) és Jean-Marie Grövel (szólógitár) – buldózeres, nyers fémbe burkolta. A Turn of the Tide körül nincs állóvíz, nagy hatást és hatékonyságot mutat, úgy a hangtervezés, mint a megvalósítás vonalán, ami jelzi, hogy ténylegesen masszív, jól kidolgozott, ugyanakkor agresszív munka.
Hála a szilárd ritmikai alapoknak, a hangzás erőtől duzzadó, ugyanakkor tiszta, minden hangszert érteni lehet, a nehéz gitárokat épp úgy, mint a nyomatékos basszust vagy a mély, tompa dobokat. A lassú, kísérteties közjátékok meghűtik a vért az ereidben, míg a dühből jövő aprítások felpezsdítik a szívet. A sűrűn rétegzett vokálból áradó mizantróp és kritikus témák beszippantják a hallgatót, mivel sűrű, ködös aurát fejlesztenek. Rendkívül élvezetes, a kegyetlen, megalkuvást nem ismerő groove is, tele sötét és brutális pillanatokkal. Piszkos, akár egy frissen kiásott tetem.
Ami a gyártást illeti tehát nem lehet szó panaszra, ugyanakkor az, hogy többszöri meghallgatás után is alig emelkedik ki szám a számlistából, ebben az esetben nem jelent hátrányt, hiszen az Turn of the Tide konzisztenciáját hangsúlyozza koherens death metal albumként. A felhozatalból nekem öt sorscsapás lopta be magát a szívembe. Ott van mindjárt a hadműveleteket indító Undertow után érkező rendíthetetlen Phineas Case, amelynek gyötrő és taposó riffelése és dübörgő nagybőgője, – akár egy megkerült Bolt Thrower-szerzemény – garantáltan beindítja majd a nyakad mozgását, miközben a precízen kivitelezett szólótól leesik az állad.
Nagy kedvencem lett a Tormented Paranoid is. Mire ehhez a tételhez érsz, már nem lesz kétséged afelől, hogy az intenzív erőszak fő komponense a lemeznek, ugyanakkor tartalmaz egy kis Obituary és Asphyx érintést, ami a gyorsítások között egészen dallamossá varázsolják a ritmusszekciót.
Lassabb és nehezebb ritmusa miatt szeretem az Archetype of Brutal Aggressor -t. Öblösebb kezdés, majd sűrű közepes ütemben érkeznek a megfeketedett, végzetes barázdák. A középrészben belépő groove-hoz egy kis változást a dobok addigi monoton kattogásába. Mintha csak a lövöldözéseket felváltaná a golyószóró válogatás nélkül mindent letaroló demokratizmusa. A groove záró nyomása is valami frenetikus!
A Gaining Ground kezdetben hű folytatása az Archetype of Brutal Aggressor-nak, ám, ahogy előre halad vezetései egyre energikusabbá és fülbemászókká válnak. A szólói szintén nagyon betalálnak a mély bandavokállal és a kíméletlen dobritmusokkal együtt. Szuper, ahogy emelkedik és kanyarodik, miközben szinte semmi lendületet nem veszít.
Végezetül még a March of the Grotesque-ről hadd szóljak! Ez egy tipikus gyorstempójú dal, amelybe az Infern beékelt néhány középtempós lassítást, így a dallamos szóló még inkább érvényesül. A szerzemény így kicsit személyesebb és világosabb, de nem kevésbé hátborzongató köszönhetően a zsibongó riffeknek.
Ha rajongója vagy az old-school death metal azon ágának, amely nem teketóriázik csak lő és tovább gurul, akkor mindenképpen vess egy pillantást a Turn of the Tide-ra, mert megéri! Ez egy gyilkos cucc!
Kiadó: Dolorem Records
Kiadás éve: 2024
Stílus: Death Metal
Web: facebook.com/InfernDeathMetal
Tracklist:
- Undertow
- Phineas Case
- Tormented Paranoid
- Burning Fields
- Archetype of Brutal Aggressor
- Gaining Ground
- State Puppet Theater
- March of the Grotesque
- To the Extreme
- Buried Alive
Pontszám: 9,5