INNER DECAY - Enter the Void

A szeles város hírnevét manapság nem kizárólag a maffia-sztorik, a Chicago című musical, a 66-os út, no meg persze a világhírű egyeteme növeli. A település kulturális élete szempontjából legalább ilyen fontosak a metal zenekarok. Ezt csak azért jegyeztem meg, mert chicagói illetőségű az Inner Decay death metal alakulat is, amelynek második teljes hosszúságú lemezét alább ismertetem.

A 2014 óta működő csapat Enter the Void-ot rögzítő tagsága – Tomasz Bielski (ritmusgitár), Aaron Covarrubias (szólógitár), Alfred Mulle (basszusgitár), Silvestre Flores (ének) Dave Chiarella (dob) – bő 40 percnyi barátságtalan dühöngésben s mindent elsodró, hömpölygő cunamiban részesítik a hallgatót. Tipológiáját tekintve ez az a fajta anyag, ami emlékezetes gitárszólóival és iszonyatos vokál-attackjaival felejthetetlen erőszakleckét ad. A többnyire középtempós mennykőcsapások hagyományos svéd death metalt tartalmaznak, nem feledkezve meg a robbanó és pörgős dallamokról sem. Az ének nagyon erős, mélyről jövő morgások és károgó üvöltések egymást támogató mixtúrája azonban végig érthető marad.

Gyengébb passzusokat alig-alig találunk itt, viszont a Matthew Bielski közreműködésével felvett Viral Death, valamint The Prophecy és a Death Of The Sun sötét dimenziói megidézik a tiszta, hamisítatlan végítéletet. Ezek hangzata teljesen magán hordozza a régivonalas death metal modell számomra kedves három jellemzőjét: brutális, lobbanékony és dallamos erezetű. A Viral Death erőteljes riffel startol, majd cserélgetve a hörgéseket a torokhangú vokállal, az ütemes dobokat riffáradattal megtámogatva és egy széthúzott gitárszólóval fűszerezve, besorol a felső közpéptempóba. Ezzel szemben a The Prophecy lassabb, kattogó tempót diktál, viszont végig remek dallamokkal szolgál, miként eltalált a szólógitárszólóval történő lezárás is. A Death of the Sun az előbbieknél komplexebb textúrával bír, és közepes tempóval vágtat. A rétegzett, gyors és lassú részeket oda vissza váltogató vokál, a kisebb blast beatek és egyszerű cintémák, illetőleg a srófos gitárszólók igazán emlékezetessé teszik ezt az Inner Decay-hez mérten melodikusra sikerült számot.

Mutatós, kivételesen jól eltalált – Paul Kuhr (Novembers Doom) vendégszereplésével – a sötétebb hangvételű és kicsit doomosabb tónusú, tiszta háttérvokállal befejeződő Incubi Et Succubi, továbbá a hangsúlyosabb dobtémákkal daráló Perpetual Control is.

Egyetlen kritikai benyomásom az albummal kapcsolatban az, hogy a különben tisztességes, szépen összeállított és tökéletesen elhelyezett gitárszólók – a dob rovására – néha látszólag azért vannak ott, ahol, mert az adott résznél még hiányzott valami.

A nyolc számból álló lemez dalszövegei az emberlét utolsó pillanatai, a pusztulás, a végítélet és a modern társadalmak kritikájának témái köré épülnek. A figyelemfelkeltő borítót Raul Gonzalez készítette.

Zárásként csak annyit mondok: az Inner Decay rémálom zenét csinál, egy igazi metal sűrítmény a javából. Semmi esetre sem forradalmi cucc, de épp úgy alkalmas a munka közbeni pörgetésre, mint a visszavonult, magányos hallgatásra. Vagyis nem az a tipikus slágergyűjtemény korong, viszont nagyon rendben van. Energiával telt és van húzása! Az Enter the Void nekem azt az üzenetet közvetíti, hogy mindig megéri szétnézni a fiatalabb bandák háza táján is, mert valódi gyöngyszemeket ott lehet találni.

Kiadó: Pest Records
Kiadás éve: 2022
Stílus: Death Metal
Web: facebook.com/innerdecayband