Kiadó: Hells Headbangers Records
Weboldal: myspace.com/inquisitionusa
Kiadás éve: 2010
Stílus: Black metal
Azt hiszem nem túlzok, ha azt állítom, hogy ha a dél-amerikai (extrém) metal színtér kerül szóba, mindenkinek Brazília és a Sepultura jut elsőnek eszébe. Ezzel tulajdonképpen nincs is semmi probléma, mert talán ők voltak az elsők, akik komoly ismertségre tettek szert a ’80-as évek végén. Rajtuk kívül -most Brazíliáról beszélek- volt egy Korzus, egy Attomica, egy Sarcofago, egy Dorsal Atlantica vagy egy Vulcano, ezek a nevek sem ismeretlenek a fanatikus underground rajongók körében.
Ami a többi dél-amerikai állam metal színterét illeti, a chilei Pentagram lehet még relatíve sokak előtt ismerős, aztán kifújt. Legalábbis, ami engem illet. Az Inquisition szintén Dél Amerikából származik, egészen pontosan Caliból, Kolumbiából. Dagon gitáros, basszusgitáros, énekes és szövegíró hívta életre a zenekart 1988-ban még Guillotine néven. A korai inspirációt olyan dolgok szolgáltatták, amelyekkel a városban találkozni lehet: politikai gyilkosságok/orvgyilkosságok, gyűlölet és örök háború. Az eredetileg 470 példányszámra korlátozott Anxious Death 12″ Ep-vel mutatkoztak be az undergroundban, ekkor már Jhon Santa dobos volt Dagon társa. Kreator/Sodom jellegű thrash-ben utaztak még ekkor, de az ideológia mindig azonos, ugyanaz volt: a bölcsesség totális sötétsége és filozófiája. Debütálásukat követően egy demót (Forever Under – 1993), egy splitet a brazil Profane Creationnel (Summoning The Black Dimensions In The Farallones/Nema – 1996) és egy Ep-t (Incense Of Rest – 1996) jelentettek meg. A zenekar a kezdeti thrash metalból black metalba váltott, a split és az ep nótáit már black metalos megközelítés jellemezte. 1996 fordulópontnak számított abból a szempontból is, hogy Dagon Caliból Washingtonba tette át székhelyét, Jhon Santa-t Incubus váltotta a dobfelszerelés mögött, majd 1997-ben nekiállt az új szerzemények megkomponálásához. Ez(ekből) lett az 1998-ban, eredetileg a Sylphorium Records gondozásában megjelent Into The Infernal Regions Of Ancient Cult.
A több mint egy órás lemez a norvég black metalból, azon belül is a korai Immortal munkásságából merít. Gyanítom, hogy a Pure Holocaust, Battles In The North alapművek komolyan megérintették az Inquisitiont és azt kell mondjam, nem is maradnak el sokkal a zseniális norvég banda mögött. A riffek, a dobok töményen, brutálisan szólalnak meg (a hangzással semmi gond), egyaránt otthonosan mozognak a szélsebes és doomos témák előadásában, a dallamokkal sem fukarkodnak, azonban az ének mindent tönkre tesz. Hiába a jó ötletek, a változatosság, legyen szó a hegedűvel megtámogatott Unholy Magic Attackról, a dallamai által barokk hatást keltő The Initiationről, az Empire Of Luciferian Race-ről vagy a két instrumentális tételről, a címadóról és a Hail The Cultról (ebben van egy hét soros szöveg), az énektémák haza vágják a végeredményt. Az acsarkodó, zord károgás helyett Dagon kántálás szerű, szövegalámondást hallat, ami a maga nemében akár még unikumnak is nevezhető, hosszú távon azonban roppant zavaró. Szerintem komoly élvezeti értéktől fosztja meg ezáltal a black metal rajongókat az anyag, úgy tűnik, mintha egy sápadt, erőtlen, töketlen Abbath állna a mikrofon mögött. Megemlíteném még, hogy a koncepció, az okkult, sátánista, rituális szövegek olyan csapatokkal mutatnak hasonlóságot, mint a Mystifier, az Acheron vagy a Necromantia, a dalok előtt itt-ott (pl. Solitary Death In Nocturnal Woodlands) bevezető, amolyan szöveg intro hangzik el.
Műfajában mindenképpen egy korrekt alkotásnak nevezem a lemezt, zeneileg hallottam már ennél sokkal rosszabbakat is, az énekkel azonban sehogy sem tudtam megbarátkozni. Emiatt a szigorú ítélet.
Tracklist:
1. Unholy Magic Attack
2. Those Of The Night
3. The Initiation
4. Empire Of Luciferian Race
5. Summoned By Ancient Wizards Under A Black Moon
6. Journey To Infernukeorreka
7. Into The Infernal Regions Of The Ancient Cult
8. Mighty Wargod Of The Templars (Hail Baphomet)
9. Solitary Death In Nocturnal Woodlands
10. Hail The Cult