Kiadó: Century Media
Weboldal: www.insomnium.net
Kiadás éve: 2011
Stílus: Melodic Death metal
Brief Sum: Insomnium has recorded the very best album of its existence. The music is more rapid compared to the previous album, with the acoustic ornaments and melancholic themes still present.
A mai hatalmas zenei dömpingben gyakorta előfordul velem, hogy egy-egy tehetséges zenekart már csak a negyedik-ötödik lemezüknél sikerül megismernem. Így jártam a finn Insomnium-mal is, akik 1997 óta játsszák a minőségi melodikus death metált, de csak a 2009-es Across The Dark című negyedik albumuknál hozott össze minket a jószerencse.
Már első hallgatásra feltűnt, hogy itt nem pusztán a tipikus göteborgi témák összekalapálásáról van szó, bár azért a műfajt sem akarják újraértelmezni.
Az az általam örvendetesnek ítélt eset áll fenn zenéjükkel kapcsolatban, hogy sikerült érzéssel és hangulattal megtölteni a szerzeményeiket.
Dalaikra inkább jellemző a líraiság a melankólia és a dallamos gitárjáték, a zúzósabb részek ez idáig csak, mint színesítő elem voltak jelen. Leginkább olyasmihez tudnám hasonlítani őket, mintha a korai Katatonia-hoz tennénk egy kevés Dark Tranquillity-t.
Örvendetes tény, hogy sikerült kialakítaniuk a saját egyéni arculatukat és remélhetőleg ezt egyre többen fogják pozitívan értékelni.
Amikor megláttam a promo listán az új lemezüket, azonnal lecsaptam rá, mert hát nincs is annál jobb érzés, mint bemutatni egy ilyen remek zenekar friss művét.
A One For Sorrow egy az előző lemez hangulatához hasonló, melankolikus számmal kezdődik, amit a megklipesített Through The Shadows követ. Ez már egy keményebb dal, jól eltalált gitárjátékkal és akár már itt konstatálni lehetne, hogy egy újabb színvonalas anyagot kapunk.
Szerencsére meglepetéseket is tartogat az album, ugyanis a következő tétel még zúzósabbra sikeredett, mintha csak az Amon Amarth egy dallamosabb változatát hallgatnám. Ez a lendület aztán nem is hagy alább, jönnek sorba a lendületes tempókkal vegyített nagyszerű gitártémák és az ezt követő három szerzemény is ezt az irányt követi, aminek én roppant mód örülök. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy folyamatos zúzásról van szó, a finomabb megoldások vagy a középtempós döngölések ugyanúgy megvannak most is, viszont a sodrótempó sokkal nagyobb arányban van jelen, mint eddig bármikor. Kellenek is a változatos ötletek, mert szerzeményeik között előfordulnak 7 perc hosszúságúak is.
Érdekes a lemez felépítése, ugyanis a hetedikként jegyzett tétel a Decoherence -ami egy nyugodt, akusztikus darab- választja el a brutális szekciót az utolsó három számtól, amelyek már inkább az előző lemez melankolikus hangulatát idézik remek dallamos refrénekkel. Elsőre kicsit furcsa volt, hogy a kimért tempójú számokat hagyták a végére, azonban ez nem megy a minőség rovására.
Számomra ez az év egyik legjobb melodikus death metál anyaga, az elvárásaimat messze felülteljesítették. Esetleg, ha egy a velük készült interjú során azt fogják nyilatkozni, hogy a One For Sorrow lett a legkeményebb és egyben a legjobb kiadványuk, akkor azt nyugodtan higgyük el nekik.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Inertia
2. Through the Shadows
3. Song of the Blackest Bird
4. Only One Who Waits
5. Unsung
6. Every Hour Wounds
7. Decoherence
8. Lay the Ghost to Rest
9. Regain the Fire
10.One for Sorrow