IRFAN – The Eternal Return

Kiadó: Prikosnovenie

Weboldal: facebook.com/Irfantheband

Kiadás éve: 2015

Stílus: Ethereal Folk

Brief Sum: Irfan is one of the most renowned ethereal/atmospheric folk bands hailing from Bulgaria. Their music always combines entrancing polyphonic Balkanic and oriental vocals with excellent instrumental work. Their latest album, The Eternal Return is the eternal return of that high-quality, natural but also magical and mystic style. It’s not really worth argufy but it’s really worth to listen to this album and start an enchanting musical journey!

 

Nem olyan rég azt írtam a bolgár (folk) metal színtérről, hogy nem igazán ismert nemzetközileg. Ezzel ellentétben az éteri folknak vagy pogány folknak nevezett atmoszferikus, akusztikus muzsika több, Bulgárián kívül is komoly népszerűségnek örvendő csapatot kitermelt magából a kelet-balkáni országban, mint például az Isihia, az Eriney vagy épp az új lemezzel jelentkező Irfan.

A 2001 óta létező együttes 2003 óta stabilan a francia Prikosnovenie kiadónál van és három nagylemez, illetve több film és színmű zenéje kapcsolható a nevükhöz, emellett pedig bejárták Európát és szinte minden nagyobb neofolk, gótikus, középkori zenei és világzenei fesztivál visszatérő vendégei. Harmadik nagylemezük, az idén megjelent The Eternal Return ismét egy varázslatos utazásra invitál minket.

A magyar közönség a műfajt a The Moon and the Nightspirit kapcsán ismerheti leginkább és a záró Nehet akár felkerülhetne az ő lemezükre is. Kapaszkodónak tehát mindenképp jó a hazai duó, viszont az Irfan zenéjében a tradicionális délkelet-európai, az orientális és a középkori (főként a bizánci) muzsika a meghatározó irányvonal, illetve ihletadó, az akusztikus hangszerek mellett pedig itt-ott elektronikus hangszínek is felbukkannak. A négytagú csapat (melyet állandó vendégzenészként két énekesnő egészít ki) hangszerarmadája is a Balkán, a Közel-Kelet és India területéről és a régmúlt világából érkezik. Többek között olyan népi instrumentumokat hallhatunk, mint pl. a pengetős szazfélék, az úd vagy a középkori pszaltérium; akusztikus perkák, mint a dzsembe, a darbuka, a kasmíri cimbalom; és fúvósok, példának okáért a kaval, nej vagy az örmény duduk. A zenekar neve a régi arab világ egyik fogalma és „titkos tudás”-t jelent. Ennek megfelelően témaválasztásaikra is jellemző a misztikum, a természetközpontúság és természettisztelet, mely e lemezen is központi szerepet tölt be néhány mondával (In the Gardens of Armida, Nehet) és vallásos dallal (Ispariz, Tebe Poem) megfűszerezve. A nyolc teljesen saját dal mellett két kvázi feldolgozás is van a korongon: a Salamander egy ’94-es DVD cím nélküli Dead Can Dance-dalának egyedi coverje, míg a Tebe Poem egy VIII. századi ortodox egyházi himnusz interpretációja.

A dalok többsége lényegében instrumentális, igen kevés a dalszöveg, a vokálok gyakran szintén hangszerként vannak jelen. A keverés és a stúdiómunka kitűnő, ez nagyban hozzájárul az élményhez. A hangszeres játékra talán nem is érdemes komolyabban kitérni: csodálatos, varázslatos együtthangzást produkálnak az egzotikus instrumentumok. Egyszer sem érzem, hogy túk sok minden szólna egyszerre és hogy kaotikus lenne a hangzás – a kitűnő egyensúly pedig tökéletes meditációs vagy épp révülős muzsikát eredményez. A vokálok szintén elbűvölik a hallgatót. Meghatározó a többszólamúság, melyért a tradicionális balkáni és közel-keleti énekstílusok mellett a középkori egyházi, gregorián vokálok és kórusok felelnek. Ez utóbbi leginkább a misztikus középkori apáca-zeneszerző, Hildegard von Bingen zenéje és mesterséges nyelve által ihletett Isparizban jön át. A két énekesnő (köztük a zenekar eredeti, alapító énekesnője) és az énekes tökéletesen bánnak a hangjukkal és az ember könnyen arra kapja fel a fejét, hogy az éneket hallgatva egy ősi, természettől körülölelt világban érzi magát. Hasonló érzés tör ránk a szövegkönyvet végiglapozva is, melynek fotói hűen követik a természetközpontú témát, grafikája pedig az ősi közel-keleti hangulatot adja át.

Érdemes megemlíteni, hogy a The Eternal Returnnek van némi magyar vonatkozása is: a The Cave of Swimmers-t a magyar Almásy László 1933-as szaharai felfedezése ihlette, aki a kipusztult Líbiai-sivatag kellős közepén egy barlangban úszókat ábrázoló kőkorszaki rajzokat talált – e dal mondanivalója nem más, mint a természet virágzása és pusztulása, és az emberiség felelőssége mindebben. További magyar „vonatkozás”, hogy november 18-án az Irfan Budapesten élőben is bemutatja e lemezét a Dürer Kertben a már emlegetett The Moon and the Nightspirit társaságában. Aki teheti, mindenképp látogasson el az eseményre és szerezze be a lemezt, hiszen aki szereti az éteri, varázslatos muzsikákat, annak a zenekar és új lemeze telitalálat lesz!

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. The Eternal Return
2. The Cave of Swimmers
3. Burana
4. Salamander
5. In the Gardens of Armida
6. Ispariz
7. The Golden Horn
8. Tebe Poem
9. Day to Pray
10. Nehet

Pontszám: 10

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár