IRON MAIDNEM – 10 Wasted Years

Kiadó: Nail Records

Weboldal: www.ironmaidnem.hu

Kiadás éve: 2008

Stílus: Heavy metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

Tribute zenekarnak lenni hálátlan faladat. Azzal a reménytelen feladattal szembesíti magát az erre vállalkozó, hogy utánozhatatlan egyéniségeket, fülünkbe rögzült hangzásokat, hangszíneket, arányokat, ritmusokat, énektechnikákat adjon vissza maradéktalanul. Nos ez szinte sohasem sikerül, legalábbis én még nem hallottam ilyet. A toleránsabban kezelt tribute másik lehetősége, hogy olyan szinten feljavítják, átalakítják az eredetit, ami más, de esetleg jobban élvezhető, példaként hirtelen a Savatage Hall of the Mountain King c. dala, vagy az echte metálzenekarok ABBA tribute (feldolgozás) albuma jut eszembe (bár az ABBA eredeti nem pálya :). Ezekkel csak az a baj, hogy ez talán már nem tribute, hanem feldolgozás, és a “Tribute” arra kötelez, hogy olyan legyen mint az eredeti, ha lehet így különbséget tenni a kettő között, a feldolgozásban több a lehetőség lehet azt mondani, hogy hozzáteszek, elveszek, átalakítom, mert ilyenek vagyunk, és kész.

Az Iron Maidnem az egyik legismertebb Maiden tribute, de egy a sok közül kis hazánkban is. Weboldalukon hallgattam bele a most megjelent lemezükbe. A tagok között örömmel vettem észre, hogy billentyűs is erősíti a csapatot. A 10 Wasted Years első dalába belehallgatva (Moonchild) rögtön ennek igen hibátlan eredményét hallottam, nagyon remek dolognak tartom, hogy harmadik gitár helyett a hangzásra koncentrálva megoldják a stúdióalbumok billentyűszólamait.

Egy szó mint 100, ez a tribute lemez lényegében olyan amilyennek lennie kell, és kihozták belőle amit lehetett. A felvételt hallgatva nem sikerült magam elé idézni Dickinsont, Kiss Zoli (az egyik legjobb magyar hard rock/metál énekes) hangja finomabb, kevésbé nyers, kevésbé erőteljes, nem rosszabb, de más. A felvétel nekem kevésbé dögös és kicsit zizesebb mint az eredeti, de ez biztos a keverés miatt ilyen. A hangzás a (szörnyű) magyar körülményekhez képest remek, de a gitárokon és a végső keverésen hallani hogy a Maiden nagyobb költségvetésből dolgozik :). Egyedül Nico McBrian képe “lebbent” elém párszor amíg hallgattam a publikus dalrészleteket.

A dobba és a billentyűbe nem tudnék belekötni, de a többi sem kötekedés, csak jelzem hogy másmilyennek hallom mint az eredetit, és itt az volt a cél, hogy “azonos” legyen. A másik ami nagyon tetszett az a vokál. Ha az album tökéletesre sikerült elemeit kéne megneveznem, akkor az a billentyű-dob-vokál hármas lenne. Kérdés, hogy mennyire volt cél a hallgató “megtévesztése”. Kérdés, hogy van-e értelme egy az eredetivel totál azonos hanganyag elkészítésének, miért hallgatná az ember ezt, nem pedig az eredetit? Van-e értelme a lehetetlenen görcsölni, és az elkerülhetetlen eltérések hibák, vagy az egyéniség jelei, esetleg a kisebb költségvetés az oka? Ez utóbbiakra nem találok választ, meg is mondom őszintén, a feldolgozásokat, amelyek jelentősen eltérnek az eredetitől, és nem is cél az “azonosulás” szívesebben hallgatom. Ettől függetlenül a koncerteken ezt így visszahallani és látni igen remek, egy ilyen album ha nem is szorul be több hónapra a CD játszóba, referenciának remek és igen meggyőző dolog.

————————-

ENGLISH VERSION:

It’s never the best thing to be a tribute band. It’s to face with the hopeless duty to give back the unique sound and all that we are used to, just like the original one. Well so it’s almost impossible, at least I’ve not yet heard about something like this. On the other hand, they can repair the original one on a higher level, which is different but perhaps it can be enjoyed better, for example Hall Of The Mountain King by Savatage, or the ABBA cover album of the “echt” metal bands (though ABBA isn’t the original path). The problem is, that it’s not a tribute anymore but a cover, and “tribute” must be like the original one, if there’s any difference between the two, there are more opportunities in covers; more can be put into that, more can be taken from it, because this is how we are like and that’s it.

Iron Maidnem is the most known Iron Maiden tribute, yet one of the many in Hungary too. I’ve listenned their new album on their website. And I’ve gladly recognised a keyboardist among the members. Listenning to the first song of 10 Wasted Years, I could the great result of that, I think it’s a fantastic thing that they solved it like that instead of a third guitar.

So this tribute album is just like as it should be, they did the best that was possible. By listenning to the recording, I couldn’t imagine Dickinson himself, singer Zoli Kiss (one of the best Hungarian hard rock/metal singer) has a smoother, less raw voice, also less powerful, nothing worse just different. The recording is also less powerful compared to the original one, but perhaps it’s just the mixing. Compared to the (terrible) Hungarian circumstances, the sound is perfect, but it can be heard on the guitars and the final mixing that Maiden has definietly more money for this. It was only Nico McBrian who I could imagine a little while listenning to certain parts of the songs.

I have nothing against the drum and keyboard sounds, yet I must admit that I can hear the difference compared to the original one, and the aim was to make it like the same exactly. The other thing I liked was the vocals. If I had to name the perfect parts of the album, that’d be the keyboard-drums-vocals trio. The question is, how they wanted to “fool” the listenner. Does it worth to make any material exactly like the original one, though everyone would prefer to listen to the original album? Does it worth to work on the impossible, even if mistakes can’t be avoided, or is it the sign of uniqueness, or is it the less of money? I can’t find the answer to the latter ones and in truth, I prefer listenning to covers with no aim to copy the original. Anyway, it’s still nice to see and listen to it like that on stage, even if I’ll definietly not listen to an album like this for a longer time. It’s still good as a reference.

Tracklist:

1. Moonchild
2. Wasted Years
3. Deja-Vu
4. Seventh Son Of A Seventh Son
5. Revelations
6. Sun And Steel
7. Back In The Village
8. Rime Of The Ancient Mariner
9. Infinite Dreams
10. Sea Of Madness
11. Run To The Hills
12. Alexander The Great

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Iron Maidnem, Szepultúra, Hellalive – Koncertbeszámoló

Melciah

Iron Maidnem – Koncertbeszámoló

SteveShield

Iron Maidnem Interjú

NorthWar

Iron Maidnem – Metál jubileum -15 év

NorthWar

Iron Maidnem Interjú

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár