Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.forevermore.se
Kiadás éve: 2008
Stílus: Epic Doom Metal
Az underground undergroundjának is számító doom metal stílusban elég nehéz úgy alkotni, hogy egy együttes kiemelkedjen a többi hasonló stílusú zenekar közül. Sajnos az ebben az ágban szereplő zenekarok egy része inkább a hangulatra és a lassúságra – ami persze szükséges, de nem elégséges feltétel – helyezi a hangsúlyt, nem pedig a jó dalok megírására. A 2004-ben alakult svéd Isole-ról eddig keveset hallottam, és az is főleg csak pozitív vélemény volt, ráadásul a stílusukat a legtöbb helyen „epic doom” metalként aposztrofálták, ami már előrevetítette, hogy nem egy egyszerű, 60-as tempójú négy-negyedes, kvintfogós bandával fogok szemben állni. Ebben azért is reménykedtem, mert vidám beállítottságú ember lévén a doom zenéket én nehezebben tudom befogadni olyankor, amikor körülöttem minden napfény és madárcsicsergés.
Ennek ellenére amint a svéd Isole első hangjai megszólaltak, rögtön tudtam, hogy ilyen gondjaim nem lesznek, hiszen már a nyitó By Blood epikussága annyira megfogott, hogy egyszerűen nem tudtam nem odafigyelni és átérezni. Az első, kicsit az újabb korszakú Borknagarra emlékeztető énektéma, illetve a Shadowstone-ban lévő vikinges éneklés alapján pedig rögtön megértettem, hogy mire gondolhattak epikusság alatt. (Igaz, ez a stílus meghatározás akkor sem a legmegfelelőbb, hiszen egy doom metal milyen legyen, ha nem epikus a szó eredeti értelmében? Nyilván arra érthették, hogy a zene doom metal epic metal hatásokkal, és így a meghatározás korrekt.) Mi tagadás, azonnal elragadott már a téma is, és elégedett lettem volna akkor is, ha az egész album úgy épül fel, hogy lassú tempóalapra egy-egy jól eltalált többsávos melankolikus – vagy olykor pátoszos – vokáltémát énekelnek. De a csapat nem hagyja magát elvinni ebbe az irányba, egy-egy kiállás után mindig jön valamilyen váltás, ami után egy korai My Dying Bride-szerű téma vagy egy-egy jól eltalált akusztikus gitárjáték következik, vagy például a záró Shadowstone közepén egy gyorsabb rész.
Nemcsak a jól összerakott, egyszerű de nem túlegyszerűsített számszerkezetek miatt, hanem a hangulat miatt is könnyebben befogadható zene az Isole. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy elveszne belőle a súly, sőt! Egy-egy dallamosabb rész után gyakran majd szétveti az energia és az indulat az adott dalt, és természetesen ezt nem a gyorsaságra értem. Itt is vannak lehangoló pillanatok, de a hangulat inkább melankolikus, mintsem depresszív. A leginkább megkapó dal ilyen szempontból az Imprisoned in Sorrow, amely egy akusztikus témával kezdődik, és erre jön rá egy igazán szép ének. A szám közepén lévő, szintén leginkább a korai My Dying Bride-ra emlékeztető téma alatt egy halk női ének is hallható, majd ezután a lemezen olykor-olykor egy-egy akkord erejéig felbukkanó szintetizátor is tovább színesíti a számot. Ez az egyik legszomorúbb tétel, amit az utóbbi időben hallottam. Az énekes/gitáros Daniel Bryntsenek jó hangja van ehhez a stílushoz, Crister Olsson háttérvokalizálása pedig teljesebbé teszi a főtémákat. Véleményem szerint Daniel középmagas hangja a legerősebb, de a többire sem lehet panasz. Nem tudom, hogy tudatos-e, de a mélyebb hangoknál úgy hajlítgat, mint Stainthorpe tette azt anno, ezért tűnt kézenfekvőnek gyakran a MDB mint összehasonlítási alap, de amikor magasabb tartományokban énekel, még a Mood lassabb dalai is eszembe jutottak. Azonban nem csak őket kell megdicsérni, mindenki kellő alázattal és megfelelő tudással játszik, és nagy segítségükre van a perfekt hangzás, ami nemcsak tiszta és arányos, de úgy megdörren, mint kevés hangzóanyag, amivel mostanság találkoztam, és ez is sokat segít a befogadásban. Minden kivehetően hallatszik, még a basszusgitár futamai is, mint például az az Aska című számban a kiállásoknál megmutatkozik. Itt vehető észre legkönnyebben, hogy nem csupán néhány hangból állnak a bőgős témái sem, ami nálam ugyan elvárás, de sok együttes nem szokott ennek eleget tenni.
A bevezetésben említett próbát tehát kiállta az Isole. Mi több, még túl is teljesítette azt, hiszen nem csupán egy, a stílusból kiemelkedő lemezt alkottak, hanem talán az év legszebb alkotásainak egyikét. Utoljára talán a Draconiannal való megismerkedés volt ilyen hatással rám ebből az irányvonalból. Próbálhatnék még ezer bőrt lehúzni erről az albumról, de felesleges, ez egy kerek egész, csupa remek számmal, és rendkívül melankolikus, illetve sokszor nyugtató hangulattal. Én először egy pohár finom bor mellett hallgattam meg egyik fárasztó napom után, és mondanom sem kell, szép estét szerzett nekem. Olyannyira megragadott, hogy hiába van nyár, akármilyen meleg és napsütés lehet, akármilyenek lehetnek a körülmények, a hangulatom, bármikor szívesen meghallgatom, mert minden állapotra tud nyújtani valamit. Nem lehet, és nem is érdemes tovább analizálni, ez egy elragadó lemez.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. By Blood
2. From Clouded Sky
3. Imprisoned In Sorrow
4. Bliss Of Solitude
5. Aska
6. Dying
7. Shadowstone