Kiadó: Frontiers Records
Weboldal: www.issasite.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Hard Rock / AOR
Brief Sum: Although the title doesn’t really make it obvious, this is a cover album with re-workings of some true cult AOR / rock songs. Ironically enough, it shows a side of this young Norwegian lady that her two records of originals couldn’t. So, hopefully, the next one will.
Issa, azaz Isabell Oversveen egy fiatal, a húszas éveiben járó norvég énekesnő, akitől a Frontiers eddig két albumot jelentetett meg. A dallamos rockzene híveinek körében mindkét anyag kedveltnek számít, a legodaadóbb rajongók hasonlították már a csinos szőke hölgyet Céline Diontól Robin Becken át Kelly Clarksonig mindenkihez, ám a nagy kiugrás, úgy tűnik, egyelőre még várat magára.
Jómagam, az igazat megvallva, eddig nem tudtam felfedezni Issa hangjában azt az izgalmat és vonzerőt, amely végig kitart egy albumon, és hát magukat a számait sem éreztem lebilincselőnek. Mindenesetre arra a bizonyos szerelvényre még mindig nem késő felkapaszkodni, és ahogy az idei anyag címe is sugallja, hősnőnk fejében sem fordult meg, hogy letegyen erről. A cím némileg megtévesztő lehet, hiszen önmagában véve semmilyen módon nem utal arra, hogy nem csupa friss szerzemény sorjázik a korongon. Márpedig a Can’t Stop egy feldolgozás-album, nagyjából az 1980-as évek dereka és az elmúlt évezred legvége között született AOR / rock nóták újragondolásával. Afféle rövid kitérő, vagy ha úgy tetszik epizód, kalandozás a stílus kultikus előadóinak világában. (Ennek megfelelően a Dream On cím láttán ne az Aerosmithre, hanem a Boulevardra tessék gondolni!) Az összeállítást minden kétséget kizáróan a kiadó főnöke, Serafino Perugino végezte, a kiválogatott dalok eredetijei az ő életében játszhattak meghatározó szerepet, hiszen amikor mondjuk az Aviator zenekarhoz fűződő címadó szám íródott, akkor a kis Isabell még a „fecsegő tipegők” gondtalan mindennapjait élte…
A lemez végighallgatása után voltaképp egyetlen gondolat motoszkált a fejemben: végre sikerült kihozni ebből a csajból, ami benne van! A zenei iránnyal alapvetően eddig sem volt gond, ám valóban hiányoztak az igazán átütő erejű nóták, amelyekben Issa tehetsége is kellőképpen kibontakozhatott volna. Ezúttal viszont a produceri székből irányító Alessandro Del Vecchio – mondhatni, a Frontiers házi zenésze, hiszen a cég számos más kiadványa is viseli a keze nyomát, és a billentyűs hangszereket ugyancsak ő kezeli itt – értő módon igazította a számokat a főszereplő hangfekvéséhez, hogy az énekdallamok a lehető leghitelesebben szólaljanak meg. Issánk nagyon magára talált és (gyakran az eddigieknél magasabb tartományokba merészkedve) valósággal lubickol a melódiákban. Lehet, hogy ezentúl a saját dalain is Del Vecchioval és társaival kellene dolgoznia?
Vannak persze témák, amelyek jobban illenek hozzá és vannak, amelyek kevésbé. Mark Free-t (State Of Love) vagy Kelly Hansent (Unruly Child – Do You Ever Think Of Me) énekelni nem kis kihívás, ezekhez a tételekhez nem is sikerült érdemben semmit hozzátenni, még ha szégyenkezésre sem adnak különösebb okot. Ellenben az Atlantic (Power Over Me), a Regatta (Wherever You Run) vagy a Mystic Healer (If You Ever Fall) által jegyzett darabok minden túlzás nélkül újjászülettek a Frontiers-műhelyben. Lírai szerzemények nélkül nem lehet teljes egy AOR album, és a 21 Guns – a Thin Lizzyből ismert Scott Gorham egykori csapata – Just A Wish balladája egyenesen a Can’t Stop egyik csúcspontja számomra, főképp a benne rejlő érzelmi töltet miatt. Ráadásul a lemez legszebb gitárszólóját is itt játssza Mario Percudani.
A hangzás korrekt, bár kissé túlságosan homogén, ami miatt van is némi futószalagmunka-jellege. Nem mintha Del Vecchio nem vette volna elég komolyan a ráosztott feladatot, de sajnos nem mindegyik átiratnak tudott önálló karaktert kialakítani, így a korong vége felé kezdenek összefolyni a nóták és olykor soknak is tűnik a tizenkét szám.
Pofonegyszerű tehát a képlet. Issa 2012-ben erről az új oldaláról mutatkozik be, miközben minden lehetséges korosztályhoz próbál szólni egyszerre, hátha sikerül a kedvében járni azoknak, akik annak idején is éltek-haltak ezekért a bandákét és nótákért, no meg azoknak is, akiknek már az Issa korongok jelentik a melodikus rock csúcsát, de nincs ellenükre, hogy leássanak a műfaj igazi gyökereihez. Nekem kimondottan kellemes perceket szerzett a Can’t Stop. Bármilyen ironikusnak tűnik, eddig most került hozzám a legközelebb (természetesen csak átvitt értelemben!..) az énekesnő, ezen átdolgozások révén. Nyilván nem korszakos jelentőségű, de nagyon is tisztességes munka.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Can’t Stop
2. Power Over Me
3. Wherever You Run
4. Just A Wish
5. If You Ever Fall
6. Do You Ever Think Of Me
7. Dream On
8. Stranded
9. Heat Of The Night
10. I Won’t Surrender
11. State Of Love
12. These Eyes