Lemezismertetők

IXXI – Elect Darkness

Kiadó: Candlelight Records

Weboldal: myspace.com/ixxiofficial

Kiadás éve: 2009

Stílus: Black Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Az IXXI nevű svéd black metal formáció már az első ránézésre furcsa, második ránézésre pedig kissé provokatív nevével keltette fel érdeklődésem. A WTC-katasztrófára utaló névválasztás (a csapat nevének jelentése: 9-11 római számokkal) már előrevetíti, hogy sem a szövegek, sem a zene nem éppen kompromisszumképes, és ezt a promóciós kísérőlevél meg is erősítette. A csapat egyébként nyugodtan tekinthető az Ondskapt side-projectjének, hiszen a vokáloson kívül mindenki játszik vagy játszott a fent említett bandában. A csapat azonban inkább úgy jellemzi magát, mint a két zeneszerző (Acerbus és Nattdal) zenei világának találkozását, melyben a klasszikus black metal elemeket az Ondskapt-frontember Acerbus szolgáltatja, míg a zenét “színesítő” kimértebb, melankolikusabb részeket a Lifeloverben is aktívan alkotó Nattdal szerzi. Az első lemezük állítólag még black’n’rollos hatású volt, amit hamar követett a második, amely sokak szerint már érettebb, letisztultabb alkotás, azonban ezekhez az anyagokhoz nem volt szerencsém, így rögtön rá is térnék a csapat legfrissebb, harmadik alkotására, az “Elect Darkness”-re.

A kompromisszummentesség már az első számnál megmutatkozik, méghozzá abban, hogy a leghosszabb és az egyik legkimértebb számmal kezdik az albumot, ami sok hanganyag esetében rosszul sül el – vagy legalábbis nem szokványos. De már ebből is látszik, hogy a zenekar nem foglalkozik a statisztikával, ezzel a dallal szerettek volna nyitni, így hát ezzel nyitottak, és ugyan ezzel nem vetítik teljesen előre az album stílusát – bár a kellő atmoszférát megteremti a nyitódal -, de mégis remekül működik az egész. Ez azért lehetséges, mert az egész album kellően változatosan van megírva, még ha nem is mindegyik szám kiemelkedő, a legtöbb pillanat könnyen megjegyezhető, és itt a könnyű befogadást abszolút pozitívumként értem. Talán több gyors tempójú dalt lehetett volna felvenni, a főbb irány ugyanis a középtempó, melyen csak alkalmanként változtatnak, igaz, amikor megteszik, azok a lemez legjobb pillanatait eredményezik. Így könnyen megfogja az embert az említett nyitó Underworld, a fogós és kellően modern Enthusiasm, vagy éppen a lassú, epikus Beyond the Rupture, amelyben olyan riff nyitja a számot, hogy azt bizony sok funeral doom banda megirigyelhetné, a vége pedig hihetetlenül atmoszferikusra sikeredett – igaz, ez a téma már elhangzott pár szimfonikus black bandánál, de még így sem von le semmit az értékéből a kiváló kivitelezés miatt. A középtempósabb számokban ugyanúgy fel lehet ismerni klasszikus és modern black elemeket – gyakran inkább az utóbbit – , mint például thrash-t, ami tovább színesíti az anyagot. A zenészjáték profi, de külön kiemelném a vokálokat, amelyen kellően jól variál Totalscorn, aki nem csak az egyébként remek blackes torkát használja, hanem kiereszti a tiszta hangját is, amely meglepően nagyon jó, olykor pedig még kísérletezik is vele. A tiszta éneknél természetesen mély tónusú, kórus-szerű vokálra kell gondolni, amely nekem okozott néha libabőrös másodperceket. A Vindicatorban pedig hallható némi sampler, aminek helye és mértéke ez esetben jól el lett találva.

Jó lemez lett az Elect Darkness, bár a stílust nem fogja megújítani. Ami egyértelmű előnye a hasonló csapatokhoz képest, az a sűrű atmoszféra, amit sok hasonló stílusú zenekar nem képes megteremteni. Ugyan, mint említettem, a csapat többi anyagát nem ismerem, már ezért az albumért megérte ezt a side-projectet megalapítani. A sebességmániásoknak valószínűleg nem fog tetszeni a lemez, de aki szereti a stílust, és nem idegenkedik attól, hogy a zenekar a klasszikus elemeket néha modernebb, olykor kimért, thrash hatású riffekkel színezi, annak kellemes perceket okozhat az IXXI új nagylemeze.

——————————-

ENGLISH VERSION:

This Swedish black metal formation caught my attention firstly with their strange, then with their bit provocative name. Their WTC choice of name (it refers to 11 September) forecasts that neither the lyrics nor the music is of compromise, and the info-sheet also strengthened that. Anyway, the band can be seen as a side-project of Ondskapt, since, except for the vocalist, all members are, or were, involved in that band. They describe themselves, however, as an encounter of the musical worlds of two composers (Acerbus and Nattdal), in which the classic black metal elements are provided by Ondskapt frontman, Acerbus, and the “colouring”, more melancholic parts are delivered by Nattdal who is also involved in Lifelover. Their debut was a bit black”n”roll followed soon by the second album, a more mature stuff told by others but I have not heard those records so I”m going to describe this third album titled “Elect Darkness”.

The compromiseless nature already reveals itself in the first track, being the longest and slowest track of the record which usually turns out not that great, or at least that”s not so common. But, this also shows that the band does nothing to do with statistics, and they wanted to open the album with this very track. Even if it does not entirely shows us the atmosphere of the material – but it does create a proper atmosphere – it works absolutely well. This can be so because the whole album is properly varied, and even if not all track are outstanding, most moments can be easily memorized and this is good. Maybe a bit more faster songs could have been good as the main tempo is mid-paced but when they changed that, those result in the best moments on the record. Thus, you can be easily captured by the opening Underworld, the catchy and properly modern Enthusiasm, or the slower, epic Beyond the Rupture in which there”s such an opening riff that any funeral doom band would kill for, and the ending part of this turned out to be extremely atmospheric – true, this theme has been played by other symphonic black metal bands previously, but it”s still great. In the mid-paced songs, you can find both classic and modern elements – for the most part, this latter, like thrash which gives an extra colour to the whole. Their play is professional but I”d point out the vocals done by Totalscorn, it”s really varied. He comes up with both BMish parts, as well as clean vocals. In the case of cleaner vox, of course, one should think of a deeper, choir-like voice, it caused some spine-chilling moments for me. And there”s some sample in Vindicator, but it”s perfect.

Elect Darkness turned out to be a good record but it won”t save the world. What is truly an advantage is the dense atmosphere that a lot of similar bands fail to create. Though, as mentioned, I haven”t heard the previous materials, I think for this record only, it was worth creating this side-project. To speed freaks the album won”t be a favourite, but those who do not afraid of hearing if a band uses classic elements, as well as modern, at times-thrash-like ones, the new album of IXXI can guarantee nice moments.

Tracklist:

1. Sinrush
2. Underworld
3. Southern Tribes
4. A Bitter Lesson
5. Beyond the Rupture
6. Elect Darkness
7. Vindicator
8. Northern Floods
9. Eastern Minions
10. Enthusiasm
11. Western Plagues

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár

G-G7HMZP452Z