JACK / AGATHOCLES / MIZAR – 3 Way Split

Kiadó: Noise About Reality Records

Weboldal: http://jack.punk.hu

Kiadás éve: 2008

Stílus: Grindcore

 

(scroll down for English Version)

 

Ez a hármas splitlemez egy közös vállalkozás szülötte, a magyar Noise About Reality Records, a mexikói EBM Records és a francia SMYT Records égisze alatt. Egyelőre csak a magyar kiadvány látott napvilágot, amelyen a magyar Jack (hardcore/grindcore), a belga Agathocles (grindcore/minecore) és a szlovák Mizar (grindcore) szerepel.

A magyar Jack zenekar Kiskunhalason alakult 1996-ban (Birka-dob, Dusty- gitár, Muntyán- basszusgitár, ének) punk zenekarként. Átestek pár tagcserén, csiszolódott a játék, a stílus, és megjelent a spliten ez a hét szám, a mostani felállással (Bakelit- dob; Biggie- basszusgitár, vokál; Levi- ének; Muntyán- gitár), bár azóta Biggie helyére Kristóf érkezett. Az első dal az Öntudatlanul, egy erős, ütős nóta, bár az elején van egy kis megingás, és úgy egészében véve a keveréssel sem vagyok teljesen elégedett, az arányok lehetnének jobbak. Tipikus punk/harcore és grindcore elemek váltogatják a számban egymást, nagyjából a ’90-es évek mintája szerint. Az ének nagyrészt érthető, a szövegek sem rosszak. A tempósabb grind részeknél jön elő legjobban az arányhiány – a gitárok erősebben is szólhatnának ezeknél a részeknél.

Az Egyetlen Út egy ízig-vérig grindcore nóta jegyeit vonultatja fel, erőteljes, gyors témák, semmi kompromisszum, semmi lágyság. Durva, brutális ének, súlyos gitártémák, betonbiztos alapok. Bár a tisztább ének egy helyen elég hülyén adja ki magát, ettől függetlenül úgy korrekt ebben a számban minden, ahogy kell. A Senki technikás elemekkel indít, és végig használják is ezeket a töréseket. Az ének világa néhol az első Impaled Nazarene albumra, a Tol Kormpt Norz Norz Norz-ra emlékeztet, de ez abszolút nem hátrány. Itt is legjobban a keverési arányok hiányoznak, előrébb kellene a gitárnak, éneknek lennie, és a basszusgitárra is dobtam volna még pluszt.

A Remények Nélkül inkább hardcore témákkal operál, és idézi elénk a ’90-es évek eleji underground magyar bandákat. Klasszikus hangulat, kidolgozott részek, erős ének, ez kell egy jó számhoz. Eszembe jut az aKASZT, az AMD vagy a Leukémia világa. No igen. 2008-ban egy életképes banda még tud életképes hardcore-t tolni. Technikás részek, fogós betétek, jól megdolgoznak a fiúk itt végig. A Hiába Siránkozol egy dühös, szilaj nóta, és végre a keverési arány is jó nagyjából. Ez sem borítja fel a megszokott rendet, jól ül minden a helyén, bár gyengébb betétek is akadnak benne, amit több odafigyeléssel biztos jobbra kreáltak volna a srácok. Az ének itt azért lehetne tisztább, mert néhány helyen nagyon hátul van, de amúgy jól szól itt minden.

A Nem Marad Ránk Semmi egy death metal betétekkel megspékelt ütős dal, húzós gitárriffek, érdekes váltások, a ritmushangszerek dinamikája és az ének együttese mind ezt mutatja. Pörgős szerkezet van itt végig, a hangzás jól eltalált, és elég vastag (csak nem elég tiszta ott, ahol kellene). Nem kérdés, hogy minden hardcore őrült megmozdulna rá. Az utolsó szám a Jack-től a Jelen címet viseli. Nem igazán tudom hirtelen hová rakni, mert egy kicsit másabb az egész, mint a többi nóta, sokkal több apró váltás és trükk van benne, mint eddig, az ének is dinamikusabban szól, és itt jók a keverési arányok. Hű, na ez is érdekes a bandától. Nagyon jók a gitárriffek, jó az egész zenei koncepció, beteg, morbid jegyeket visel magán, egy-egy résznél eszembe jutott a Morbid Angel és társai hangulata jó tizenakárhány évvel ezelőttről. Semmi kifogásom nem lehet az anyag ellen azon a már többször említett keverési aránytalanságon kívül, de az meg legközelebb pótolható. Korrekt lemez, jó dalok, érdemes meghallgatni.

A belga Agathocles gyökerei 1985-re nyúlnak vissza (Jan- gitár, ének; Erwin-dob, ének a két alapítótag), azóta megszámlálhatatlan mennyiségben ontották az anyagot, a demokazettákon és az eddigi egy szem DVD-n kívül számtalan kislemez és split CD, valamint sorlemez jelent meg. Az új felállás (Jan- gitár, ének; Nils- dob, ének, Tony- basszusgitár) tavaly jött össze, és azóta ez a második anyag, amit leraktak az asztalra. Idén augusztusban Tony (R.I.P.) halála bolygatta meg a zenekar sorait, és ezzel ez a felállás is kifújt.
Az új anyag a ’90-es évek elejét idézi fel minden grindecore fanatikus számára, gondolok itt a Brutal Thruth-ra vagy az Impetigo-ra. Klasszikus elemek jellemzik a zenét, klasszikus a hangzás is.

Az Empty Frame old-school demos hangzása, tipikus jegyei, morbid hangulata, és erőssége a semmiféle kompromisszumot nem ismerő zene. Gyors és lassú szaggatott témák váltják egymást, az ének hörgése tökéletesen illeszkedik mindenhol. Érdekes hangváltásoknak lehetünk fültanúi végig. A Carved Face Fashion egy nyolc másodperces durvulás, semmi különleges, mégis nyilvánvaló darabja a lemeznek. A Who Cares úgy szól, mintha egy garázsbanda felvételét és első próbálkozását hallgatná az ember. Kissé pontatlannak tűnik az egész, bár igazából egy nagy értelmetlen katyvaszra mégsem lehet azt mondani, hogy az. A stílus elvetemült rajongói mindenképp élvezni fogják azt az áradatot, amivel ez a dal elborít mindent. A Didn’t Ask egy félperces zúzásba tömöríti az érzéseket. Súlyos riffek, beteg ének, gyors dobtémák, a hangzás ugyanaz. Koncepcióról nem tudom, lehet-e beszélni, mindenesetre az Agathocles mesterien tolja ezt a fajta old-school grindcore-t.

Theatric Symbolistation Of Life a next track, ami megint csak egy brutál perverzkedés, súlyos részekkel, és úgy szól az egész, mintha egy mono felvételről hallgatná az ember. Nem sok tisztaság van ebben a keverésben, de hát ez nem is erről szól. Bureaucracy Versus Efficiency kegyetlen dallamok, súlyos hangzás, hörgés és károgás, gitárriffek hada, a basszusgitár beteg püffögése, a dob monoton ritmusai… felkavaró. A Without A Clue egy kicsit tisztább játékon alapszik. Nem sokat változik alapjaiban a zene, de sokkal hallgathatóbb, és jobb a keverés összhatása is. Egy nyugodtabb nóta – mondhatnám, de nem teszem. Nem nyugodt ez, hanem az őrület követe, csak már közel van. A lemez összeségében minden vájtfülű grindecore rajongónak elnyeri majd a tetszését, az biztos. Ki nem hagynám a gyűjteményemből.

A szlovák Mizar két tagjának (Milanko-dob, Robinko- ének, gitár, basszusgitár) új anyaga elég vegyesre sikerült, mert van magyar és van angol nyelvű felvétel, és magát a zenét sem egyszerű grindcore-nak írnám le, hiszen elég rendesen van ez ötvözve modernebb témavilággal is. Alig ötéves pályafutásuk alatt már túl vannak három anyagon, és persze jó pár koncerten.

A nyitónóta a Silent címet viseli. Egy alap grindcore / modern metal keveredés maga a nóta, darabos, szaggatós riffekkel, érdekes dobtémákkal. Lemezindítónak nem rossz, bár én kissé hiányolom a hangzás vastagságát, mert így kevésbé ütnek a témák. Az érdekes “szöveghang” intrószerűvé változtatja magát a hangulatot, és bár semmi különleges nincs benne, ettől függetlenül jól ki van találva.

A Balfaszok (National Gaze) már egy durvább darab, telis-tele grind ütemekkel, hörgős és kiabálós énekkel (ez utóbbi számomra elég gyenge), pörgős témákkal, belassulással, húzós tempókkal, jól kitalált technikai elemekkel. Gyengének nem gyenge, de a kiabálós / sikoltozós éneken mindenképp dolgozni kell még. A Question szintén egy súlyos zúzdával nyit, jól felturbózott, beteg hangulattal, erőteljes kompozícióval. Szintén van egy belassulós rész benne, szaggatott riffekkel, a modern metal és death metal jegyében. Pontos témák váltják egymást, no és elképesztő, amit tolnak. Jó úton járnak, de van még mit tisztogatni a zenén.

Az Empty Zeroes dal is a grind jegyeit viseli magán, látszik hogy ez a fő hatás, a fő cél. Itt már technikásabb, jóval kristályosabb a zene szerkezete, az ének is jobban fekszik a témákra, amiknek brutalitásához semmi kétség nem férhet. Rövid számokkal operál a Mizar, de ez nem baj. A World’s Philosophy alig félperces záró darab az ötszámos anyag végén. Ez is a már megszokott vonalon mozog, érdekes ritmustörésekkel, kiállással, gyors és elementáris zúzással. Jó hangulat végig – ha a morbiditást jó hangulatnak lehet nevezni. Mintha egy daráló indulna be, olyan a flesh. Mindenképp érdemes figyelni a zenekar útját, bár a hangzás a legutolsó csapatnál még nem tökéletes, grindcore rajongóknak ajánlott a korong beszerzése.

——————————-

ENGLISH VERSION:

This triple split CD is the result of a joint undertaking of the Hungarian Noise About Reality Records, the Mexican EBM Records and the French SMYT Records. Temporarily, only the Hungarian edition was born, on which Hungarian Jack (hardcore/grindcore), Belgian (?) Agathocles(grindcore/minecore) and Slovakian(?) Mizar (grindcore) appear.

The Hungarian band (Jack) was formed in 1996 in Kiskunhalas (Birka – drums, Dusty – guitar, Muntyán – bass, vocal) as a punk band. There were several change-of-members, music and style has refined and these seven tracks published on the split album were created by the present situation of the members (Bakelit – drums, Biggie – bass, vocal, Levi – vocal, Muntyán – guitar), however, since then Kristóf has become the bassist instead of Biggie.
The first song Öntudatlanul is a strong song, but at the beginning of it there is some wave and seeing the whole track I am not completely satisfied width the mixing; ratios could be better. Typical elements of punk/hardcore and grindcore music alternate each other according to the pattern of 90’s. Vocals are quite understandable, lyrics are not bad. The lack of ratios appears during the harder grind themes – guitars can sing harder I think.

Egyetlen Út brings the musical characteristics of grindcore width harder and quicker themes, there aren’t any compromise, neither softness just rude and brutal vocals, heavy guitar themes. However, cleaner vocals in a special period of time sound a bit stupid, but besides, it is a correct song from many aspects. Senki starts width technically perfect elements and these are used during the whole track. Vocals remind me of the first album of Impaled Nazarene (Tol Kormpt Norz Norz Norz), but actually this is not a kind of disadvantage. In the case of this song as well I miss the ratios of mixing, tunes of guitar and vocals should be even further and I would need a heavier bass-tune.

Remények Nélkül is operated width rather hardcore themes and reflects the Hungarian underground bands of the early 90’s. Classical mood, well-written parts and strong vocals – this is what a good song really need. It reminds me of the world of a KASZT, AMD and Leukémia. In 2008, a viable band can makes viable hardcore. Hiába Siránkozol is an angry, strong song and ratio of mixing is better at last. This doesn’t ruin the usual order, everything is okay in this song, however, weaker themes often occur, but these could be repaired easily width a bit of observation. Vocals should be a bit softer and cleaner here, because sometimes it is rather in the background. Anyway, it’s good.

Nem Marad Ránk Semmi has an extra death metal-like tune width heavy guitar-riffs and interesting changes, dynamic change of instruments.
There is a fast-pace-structure during the whole track and the tunes are proper for the situation; each hardcore-fanatic would move while listening this song.
Last track from Jack is Jelen, that I couldn’t examine for the first time because it is more interesting than the other songs, there are more little tricks and changes and vocals sound even more dynamically, ratios of mixing are good. Guitar-riffs are very good and the whole conception of the song brings some morbid and mad characteristics; sometimes they remind me of the mood of Morbid Angel-songs from the 90’s. I don’t have any excepts against the tracks except for the ratios of mixing, but this can be recovered next time. It is a correct album width good songs; it is worth listening.

The roots of the Belgian Agathocles dates back to 1985 (Jan – guitar, vocals; Erwin – drums, vocals – the two founding members ) and since then they have given out an uncountable amount of great songs, a DVD, lots of records and split CDs. This is the second record of the present line-up (Jan – guitar, vocals, Nils – drums, vocals, Tony – bass), but Tony’s death (R.I.P.) in August had a huge influence on the band.
These songs would remind each grindcore-fanatic of the bands of the early 90’s, such as Brutal Truth or Impetigo. Their music can be characterised (?) width classical elements and tunes.

Empty Frame has a kind of old-school demo tune, typical characteristics, morbid mood; quick and slower themes alternate each other, and the vocals fit to them perfectly; there are interesting changes through the whole song. Carved Face Fashion is an eight-second-long rude track, nothing special, but important. Who Cares sounds just like the first tracks of a garage band: a bit unpunctual and meaningless. The fanatics of this genre must enjoy the power of this song. Didn’t Ask compacts the feelings into 30 seconds width its heavy riffs, crazy vocals, quick drum themes. The tune is the same, and actually, I don’t know whether there is any concept behind the music or not, but it is true that Agathocles make this old-school grindcore in a professional level.

Next track, Theatric Symbolisation Of Life is also a reflection of brutal perversions width heavy themes, and the whole song sounds like a mono one. Mixing is not so clear, but this genre is not about it. Bureaucracy Versus Efficiency includes cruel tunes, heavy themes, army of guitar-riffs, rattle, cawing, mad hitting of the bass guitar and the monotonous rhythms of drums… it is freaking. Without A Clue is clearer and the mixing of the song is better, the whole song is a bit calmer in a way of madness. First and last, this record will be loved by any grindcore fans – I have one in my collection.

The songs of the two members of Slovakian Mizar (Milanko – drums, Robinko – guitar, bass, vocals) are very complicated to analyse, because there are Hungarian and Slovakian songs as well, and the music is not just the classic grindcore, but mixes classic and modern elements too. During their five-year-long career they have given out three records and made a lot of concerts.

The starter track, Silent is the mixture of basic grindcore and modern metal width heavy guitar-riffs and interesting drum-themes. This song is good for starting an album, but to tell the truth, I miss the thickness of the tunes. The interesting vocals make the song a bit intro-like, and, even if there is nothing special in it, it is worth listening.

Balfaszok (National Gaze) is a rather rude piece, full of grind beat, rattle and croak – in my opinion, last one is a bit weak – quick themes and professional technical elements.
It is not a bad song, but the vocals need some extra power. Question also starts width a ruder theme, crazy mood and a great composition in the name of modern and death metal. Correct themes alternate each other; the guys play amazingly. They are on the perfect way, but their music even needs some cleaning.

Next track, Empty Zeroes brings the characteristics of grind, this is the main source and the main aim as well. The structure of the music is more technical and clear, vocals fit the themes better – just like a brutal tale. Mizar has shorter songs, but this is not a problem. The last track of the record is World’s Philosophy that is about 30 seconds and reflects the mood of the previous songs. Interesting change of rhythms, quick and basic breaking and morbid brutality go through the song, such as a masticator.
I believe, the band is worth some attention, and grindcore fans are really offered to have this record.

Tracklist:

1. Jack – Öntudatlanul
2. Jack – Egyetlen Út
3. Jack – Senki
4. Jack – Remények Nélkül
5. Jack – Hiába Siránkozol
6. Jack – Nem Marad Ránk Semmi
7. Jack – Jelen
8. Agathocles – Empty Frame
9. Agathocles – Carved Face Fashion
10. Agathocles – Who Cares
11. Agathocles – Didn’t Ask
12. Agathocles – Theatric Symbolistaion of Life
13. Agathocles – Bureaucracy Versus Efficiency
14. Agathocles – Without a Clue
15. Mizar – Silent…
16. Mizar – Balfaszok (National Gaze)
17. Mizar – Question
18. Mizar – Empty Zeroes
19. Mizar – World’s Philosophy

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Koncertajánló: Meth Leppard, Powerchuck, Chepang, Jack, Apoptosis

NorthWar

Jack/Meth Leppard – Split 7″

NorthWar

Jack – Feldarabolt igazság (official video) premier

NorthWar

Jack – Ízelítő dal a hamarosan megjelenő lemezről

NorthWar

Agathocles/Satanic Malfunctions split lemez megjelent!

NorthWar

Jack / Bombatölcsér split 7″ trailer

NorthWar

Megjelent a Jack-Éberkóma EP

NorthWar

Jack Interjú

NorthWar

Hot News: Agathocles – Black Clouds Determinate reissue

NorthWar

Jack-Éberkóma (EP 2013) – meghallgatható a megjelenés előtt

NorthWar

Jack – Béklyó video

NorthWar

Hot News: Unholy Anarchy Records Releasing Agathocles / Hogra Split 7-inch

NorthWar

Hot News: Jack Inhumanus 2013 Tour

NorthWar

Megjelent: Jack – Inhumanus

NorthWar

Jack – Meghallgatható az új lemez!

NorthWar

Jack első hivatalos videoklip

NorthWar

Jack – Grind/Punk/Hardcore csapás közeleg!

NorthWar

Extreme Noise Terror, Tesstimony, Jack, Gyalázat – Koncertbeszámoló

Davkov

Guided Cradle, Holocausto Canibal, Human Error, Another Way, Jack, Kötelező Közhelyek – Koncertbeszámoló

xfixbitchx

JACK – MMVII Ctenomys Blainv

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár