Kiadó: Frontiers Records
Weboldal: http://jeffscottsoto.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Melodic Hard Rock
Brief Sum: The new release of hard rock’s leading vocalist will surely conciliate all those who were dissatisfied with the rather soft soul / funk direction and almost guitar free sound of Beautiful Mess. Crunchy guitars and catchy melodies all along – what more can a fan ask for?
Bármilyen nehéz elhinni, a szívre és lélekre egyaránt ható dallamok nagymesterének ez mindössze az ötödik albuma saját neve alatt. Persze ha összerakjuk a teljes JSS diszkográfiát, belevéve minden egyes kislemezét, EP-jét, DVD-jét, más formációkkal jegyzett anyagait, meg az összes olyan kiadványt, amelyen ilyen vagy olyan minőségben és mértékben közreműködött – idestova harminc évnyi zenei pályafutás gyümölcséről beszélünk! –, azzal bizony oldalakat lehetne megtölteni.
Amikor a melodikus irányzatok csúcs-előadójaként emlegetem Jeffet, nem kizárólag a szűkebb értelemben vett hard rockra gondolok. Ha létezik olyan énekes, aki a könnyedebb stílusokban is a lehető legotthonosabban mozog, és akár popos, soulos-funkys vonalon is képes valami egyedire, különlegesre, akkor az ő! A három évvel ezelőtti Beautiful Mess albumon pontosan ilyen irányban kalandozott egyet. Nekem személy szerint azzal a lemezzel sem volt komolyabb gondom, bár megértem, hogy nem feltétlenül a dögös riffek megszállottjainak vágya-álma…
Ez a mostani írás viszont elsősorban nekik szól, a Damage Control ugyanis visszakanyarodást jelent a hamisítatlan gitárközpontú rock muzsikához. Aki netán végképp lemondott arról, hogy valaha újra ilyen zenét fog hallani hősünktől, az a korongot (videoklippel együtt) felvezető Look Inside Your Heart hallatán már bizonyára felkapta a fejét, a „bólogatós” ütemű Give A Little More és a groove-os címadó szám után pedig már nyugodtan fellélegezhet. Ezzel együtt nem árt, ha hagyunk egy kis időt a daloknak, mert ahogy a Lost In The Translationt is legfeljebb egyenletes színvonalúnak találtam kezdetben, úgy folyt össze a Damage Control, hogy csak többszöri nekifutás után hozza felszínre értékeit. Momentán a Losthoz képest kicsit talán többnek érzem a típusnótákat, s ezáltal az egész idei eresztést is kevésbé markánsnak minősíteném. Tény, hogy Soto, lévén – mondjuk Glenn Hugheshoz hasonlóan – termékeny dalszerző, legmélyebb álmából felriasztva is képes lenne megírni egy komplett lemezt, ugyanakkor így az ötödik X felé is ott rejlik a hangjában az a varázslat, amellyel a rutinszerűnek tűnő szerzeményeket is felturbózza. Még úgy is, hogy a magasabb tartományokat gyakorlatilag teljesen mellőzve végig a közepes vagy mélyebb fekvésekben mozog.
A tanári vokális teljesítmény mellett a gitármunka méltatására is muszáj némi helyet hagynom, különös tekintettel a szólókra. Az állandósított Gary Schutt mellett többek között Dave Meniketti (Y&T), Joel Hoekstra (Night Ranger) és Leo Mancini (Shaaman) vendégeskedik, s helyenként már-már az énekkel egyenrangú szerep jut a hathúrosnak. Egyébként a többi hangszert tekintve ugyancsak impozáns a közreműködők névsora, hiszen Tempestt, Treat vagy Kamelot tagokat egyaránt találunk közöttük.
Visszatekintve 2004-re, a Lost In The Translation elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy egészen idáig kihúzzuk vele egy következő, hasonlóan rockos JSS anyag érkezéséig. A közeljövőben, ha minden igaz, jön a második W.E.T. album is. Ha valóban így lesz, az a Damage Controllal együtt várhatóan megint jó időre feltölt majd. 2012-ben Soto ismét beletaposott a gázba!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Give A Little More
2. Damage Control
3. Look Inside Your Heart
4. Die A Little
5. Take U Down (bónusz)
6. If I Never Let Her Go
7. Tears That I Cry
8. BonaFide
9. Elena (bónusz)
10. Krazy World
11. How To Love Again
12. AfterWorld
13. NeverEnding War
14. Afraid To Die (Bonus)