JON OLIVA’S PAIN – Festival

Kiadó: AFM Records

Weboldal: www.jonoliva.net

Kiadás éve: 2010

Stílus: Heavy Metal

 

 

 

Jon Oliva új csapatával már a negyedik lemeznél jár, ami dicséretes, ha figyelembe vesszük, hogy a Savatage soraiban is számtalan lemezt adott ki és a Trans-Siberian Orchestra tagjaként napjainkban is roppant elfoglalt zenész. Legutolsó, napokban megjelent albumának címe – Festival – csak kellemes emlékeket ébreszthet minden fémszívűben, hiszen ki ne szeretné a többnapos számtalan jó zenekart felsorakoztató népünnepélyeket? Azonban a téma már korántsem ilyen vidám, hiszen a dalok egy részének alapja egy rémálom, ami Jon Olivat gyötörte. A lemez címadójáról és az első dalokról sok érdekeset megtudhatnak azok, akik a youtube-on megnézik Jon Olivának az album első három számához készített videókommentárját. Gitárhangolástól elkezdve, inspiráción át, víziók megzenésítésén túl még azt is megtudhatjuk, hogy Jon unokaöccse jelenleg Afganisztánban szolgál és a “Death Rides A Black Horse” számcím is a tőle származik.

A Jon Oliva’s Pain zeneileg mindig is a Savatage monumentálisabb, progresszív zenei világát vitte tovább, nincs ez másként a Festival esetében sem. Furcsa hangolások, számszerkezetek, hangszerelési megoldások mindenütt felbukkannak az albumon, ahogy Jon védjegyszerű éneke is, ami hol ráspolyos, hol fület és lelket egyaránt simogató. Azonban egy dolog nagyon hiányzik, de sokadszori hallgatás után se tudnám megmondani, hogy mi az pontosan. A dalok zseniálisak, ahogy mindig, mégsem marad meg sok belőlük miután az ember kikapcsolta a zenét, ellentétben a Savatage azonnal ható, ámde cseppet sem egyszerű nótáival. Valahogy a mágia hiányzik belőle, a varázsütés, ahogy a múzsa homlokon csókolja a zenészt, aki ettől mesterművet ír. Így sajnos “csak” egy technikailag tökéletes, dinamikus albumot kapunk, ami kellemes kikapcsolódás addig, amíg hallgatjuk, de ha soha többet nem halljuk újra, az sem fog különösebb érzéseket kelteni bennünk, nem leszünk egy hallgatástól függők, hogy aztán mindig akarjuk újra és újra elővenni és átélni a csodát. Tehát ilyen szempontból a technikás hangszeres játék, más stílusok metalba ötvözése (pl jazzes elemek az Afterglowban) nem ér annyit, mint máskor, mert a zseniből most nem jött ki minden, amire máskor képes.

Pedig a számok nem rosszak, a kezdő hármas Lies, Death Rides a Black Horse és Festival minden Savatage rajongónak megdobogtathatja a szívét. A Living On The Edge talán az album legerőteljesebb tétele, igazi headbangelős szám. A Winter Haven pedig lírai indítás után több váltás után válik egy nagyszerű, nagyívű szimfo-metal számmá. A tisztán lírai hangulatról pedig az album két legrövidebb száma, a Now és a Looking For Nothing gondoskodik.
Összességében nem egy rossz lemez a Festival, de nem is világmegváltó, stílusdefiniáló metal alapvetés. Oliva mestertől kaptunk már sokkal jobbat is, ez a lemez az ő életművében tisztességes iparimunka lehet csak, még ha mások ölnének is egy ilyen színvonalú alkotásért.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Lies
2. Death Rides A Black Horse
3. Festival
4. Afterglow
5. Living On The Edge
6. Looking For Nothing
7. The Evil Within
8. Winter Haven
9. I Fear You
10. Now

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár