A svéd Jord negyedik nagylemeze, az Emellan Träden („A fák között”) a zenekar eddigi pályájának legérettebb és legkiegyensúlyozottabb állomása. A Sol és Måne lírai világát, valamint a Tundra ridegebb tónusait ezúttal egy sokkal bensőségesebb, földközeli hangulat váltja fel. A lemez nem akar nagyot szólni, inkább befelé figyel: apró részletekben bontakozik ki, és a fák közé hív, ahol minden hang és csend saját árnyalatot kap.
A nyitó „Stay” megteremti a lemez karakterét: lassan kibomló dallamai és feszes, mégis lélegző ritmusai egyszerre idézik a természet mozgását és az emberi érzelmek hullámzását. A hangzás sűrű, de nem fojtó; a gitárok és a tiszta ének váltakozása szinte filmszerű dramaturgiát ad a dalnak. Itt még minden mozdulat óvatos, mintha a Jord a csendből akarna hangot faragni.
A „Dimma” és a „Hon Kallar” az album lelki magját adják. A svéd nyelv dallama, a népies ízekkel átszőtt motívumok és a fagyos, melankolikus black metal természetes egységet alkotnak. A dalok nem a kontrasztra építenek, hanem a folytonosságra: a halk részek nem megpihentetik, hanem mélyebbre húzzák a hallgatót. Ez a fajta visszafogott intenzitás az Emellan Träden legszebb tulajdonsága — és az, ami néha próbára is teszi a türelmet.
A „King of the Night” és „Vid Muren” című tételek hoznak némi szigorúbb dinamizmust, feszesebb dobjátékkal és erősebb riffekkel. Ezekben a darabokban a Jord a black metal harapósabb oldalát idézi meg, mégis megmarad a kontrollált kifejezés mellett. A feszültség nem robban ki, hanem izzik, mintha az erő csak a háttérben mozogna, a felszín alatt.
A „Prinsessan och Hästen” a lemez legérzelmesebb pillanata: egy tragikus, mégis felemelő ballada, amely lassan, szinte észrevétlenül növi ki magát monumentális tétellé. A dallamvezetés gyönyörűen arányos, a végső katarzis pedig nem hangos, hanem méltóságteljes. A „Den Brandgula Salen” és a „The Grave and Chain” zárórészei már a beletörődés, a megtisztulás hangulatát hozzák. A lemez így nem lezár, hanem elenged — mintha az utolsó dal után is ott zengene a csend.
A bónusz „Bortom Tundran” ezt az érzést erősíti tovább: hipnotikus, ismétlődő témái a hideg táj és a belső béke határán lebegnek.
Az Emellan Träden zenei szempontból egyértelműen kiforrott alkotás. A hangzás természetes, meleg és részletgazdag; minden hangszernek megvan a helye, a produkció levegőt hagy a zenének. A Jord ezúttal nem az erőre, hanem a harmóniára épít. Nincs benne semmi hivalkodás, minden gesztus mértéktartó, tudatos, átgondolt.
Ugyanakkor a lemez nem azonnali hatású. Az, aki a klasszikus black metal drámaiságát vagy gyors katarzisát várja, itt könnyen eltévedhet. Az Emellan Träden nem támad, hanem lassan átitat. Az élmény mélysége csak több hallgatás után bontakozik ki, amikor a dallamok és a motívumok finom kapcsolatai összeérnek.
A Jord ezzel az albummal nem új irányt keresett, hanem saját világát csiszolta tökéletesre. Aki hajlandó belemerülni ebbe a világszerű, természeti atmoszférába, annak az Emellan Träden hosszú ideig társ marad. Egy lemez, amely nem a hideg erdőkről szól, hanem arról, hogyan találjuk meg magunkban a csendet — mélyen érzékeny, részletgazdag és gondolatban is érett album, amely nem a harsány pillanatokkal, hanem az apró rezdülésekkel varázsol el.
Kiadó: Hammerheart Records
Kiadás éve: 2025
Stílus: Atmospheric Doom / Black Metal
Web: facebook.com/jordsounds
Tracklist:
- Stay
- Hon Kallar
- King of the Night
- Dimma
- Vid Muren
- Prinsessan och Hästen
- Den Brandgula Salen
- The Grave and Chain
- Bortom Tundran (Bonus)
Pontszám: 8,5/10
