Kiadó: Massacre Records
Weboldal: www.kambrium-band.de
Kiadás éve: 2011
Stílus: Epic Death Metal
Brief Sum: Professional, gripping, energetic, and fresh as the morning breeze – these are the words most suitable to characterize the introduction of Kambrium. The overall feeling is really diverse (I’m thinking of the shifts of positive/negative atmosphere and the alternation of growls and clear vocals), the songs are impressive, and the best of all is that it is evident that what we hear is the result of spontaneous work and music out of pure joy. I don’t know about others, but I’ve been waiting for such a special melodeath material for a long time. Shadowpath is an obligatory piece in the collection of the fans of the genre – Massacre has by no doubt found a real treasure in the form of this German band. If there’s anyone who thinks that he has all the best stuff from the far North, you are in error: you’re missing Kambrium’s Shadowpath!
Na kérem, most aztán bő tenyérrel markolt az aranyba a Massacre! Manapság egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy az egykor teljhatalmú zsáneremként tisztelt, személyes irányelvemnek tekintett melodeath stílus újabb követőit egyre apadó lelkesedéssel fogadom, ami egyrészt műfajon belüli specializálódásom, másrészt a core hullámhoz hasonlóan frusztráló, hol jobb, hol kevésbé érdemleges tömeggyártás következményének tudható be. Persze az elsőbbséget élvező, örök elit svéd-finn mezőny felhozatalát mai napig figyelemmel követem, de nagyon úgyfest, hogy a skandináv nagyhatalmak után, immár az újkori metal fellegvár, Németország fiait is egy szinten kell említsem az északi tehetségekkel, nem csak a melódikus death skatulyában, de lassacskán a brutál fém zenék teljes skáláján. Aki pedig mindebben továbbra is kételkedik, nos, azoknak lesz kijózanító, kézzel fogható bizonyíték a Kambrium bemutatkozó nagylemeze.
A germán kiadó fejeseit ugye alapjáraton sem a pöcsölős bandák szeretetszolgálataként tartjuk számon, elég csak vetni egy pillantást az istálló olyan büntetőbrigádjaira, mint a Bleed The Sky, az Illdisposed, a Descending, a szomorú körülmények közt elföldelt The Duskfall vagy a darkosabb vonalon mészárló Graveworm–Darzamat kettős. Ezen jónevű elődökhöz csatlakozik most a pofátlanul fiatal helmstedti ötösfogat, akik valami egészen különleges dalírói vénáról tesznek tanúbizonyságot a Shadowpath-on. A játék neve epikus death metal, de a legszebb az egészben, hogy mindez nem az Ex Deo féle borzasztóan erőltetett, mesterkélt formában kerül tálalásra, hanem az emelkedett hangulatú durvulás egy jóval spontánabb, hitelesebb, a legkisebb erőlködéstől is mentes módon lett lemezre víve. Legerősebb hatásként a szintén deutsche Kadavrik-ot érzem, vagy tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy olyan, mint az Eternal Tears Of Sorrow, csak kevésbé depresszív, és egész egyszerűen sokkal királyabb. Mindemellett egyébként, van a zenének egyfajta pozitív kisugárzása, kis folkos utóíze is, amolyan Wintersun/Ensiferum módra, de a lendület és jókedv mellett azért olykor-olykor egy-egy komorabb tétel is szembe jön, ami ha nem is feltétlenül következetes húzás, de mindenképpen színezi az anyag mivoltát.
Az a helyzet, hogy a címadó felvezetőt követő, bizonyára oltári nagy koncert nóta hírében álló Among The Lost-ot szimplán lehetetlen nem szeretni, ez az energia aztán úgy beindítja az embert, hogy öt perc múlva már garantáltan vadul hasít a léggitár és lobognak a sörények. Dalokat kiemelni nincs sok értelme, hisz mind a tíz szerzemény emlékezetes a maga módján – talán csak annyira hívnám fel a figyelmet, hogy Jan Hein billentyűs (és egyben fő komponáló) játékát érdemes figyelni, aki a zseniális riffeket pengető gitáros-szekcióval karöltve alkotja a muzsika lelkét. Az amúgyis kellően változatos zenéhez, szintén változó ének dukál, így a nyomokban Mikael Stanne-t idéző bőgős/hörgész Martin Simon mellett a dallamos énektől sem foszt meg minket a társaság, és bár kétségtelen, hogy Martin tiszta énekét tekintve nem éppen egy Jimmie Strimell, groteszk módon mégis bejövősek a dallamok, különösen a melankólikusabb tónusok esetében. A szólók mellett sem mehetek el szó nélkül – olyan virgák sorjáznak itt, hogy a Nightrage-fater Marios Iliopoulos is reflexből nyalná a tíz ujját utána. Egy valami fix: valahol nagyon megtanult hangszert szelidíteni a bagázs, mert körülbelül mindenki úgy repeszt a játékszerén, mintha ezelőtt már húsz évet lehúzott volna az At The Gates-ben – noha meglehet, még életkoruk sem üti meg ezt a számot. További örömteli tény, hogy sokadszori pörgetés után is megunhatatlanok a dalok, a 10. hallgatás végén pedig még mindig a „hát ez k***a jó” felfedezésnél vagyok leragadva, ráadásul van valami a cuccban, amitől folyamatosan az a kényelmes érzés fog el, hogy ez a lemez az én legjobb barátom, mintha ezer éve őket hallgatnám, nem pedig egy vadidegen csapat munkáját zsűrizném szúrós szemmel, hibákat keresve. Itt kérem, mindenki rendesen megfogta a tökét – nincs félmunka, henyélés, meg majomkodás. Dallamos death metal van, méghozzá hosszú idők óta az egyik legjobb.
A hangzás és a külalak terén személy szerint egyikkel sincs problémám. Jól szól az anyag, a borítók (merthogy kettő is van belőle – legalábbis a promólapon totál más az artwork, mint a neten bárhol) is egész faszán meg lettek oldva. Nekem mondjuk jobban bejön a színesebb verzió, márcsak azért is, mert maga az album is elég sokoldalú, így számomra jobban lejön belőle az üzenet, mint a barlangos megoldás esetében…
Az igazat megvallva, még mindig halvány lila gőzöm sincs, hogy hogy a viharba tudott ez az öt suhanc fű alatt összehozni egy ilyen fantasztikus kaliberű anyagot. Brutálisan kemény feladat lesz a folytatásban megfejelni ezt a teljesítményt, egyelőre viszont abban a kényelmes helyzetben van a gárda, hogy nincs más dolguk, mint hátradőlni a fotelben és végignézni, ahogy a debüt ország- és világszerte learatja a jól megérdemelt babérokat. Nem egyszer elkövettem már azt a hibát, hogy nem adtam meg a maximális pontot elsőlemezes csapatnak, méghozzá a jövő lutrija miatt, de bármit is tegyen le az asztalra legközelebb a Kambrium, ez egy piszkosul eltalált kiadványra sikeredett!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Shadowpath (intro)
2. Among the lost
3. Arming for retribution
4. Thanatos
5. Feuer gegen Feuer
6. Hollow Heart
7. Hiding in sorrow
8. The eye of Horus
9. Dewfall
10. A sinner’s remorse