Kiadó: Steamhammer
Weboldal: www.kamelot.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Melodic Power metal
Brief Sum: Kamelot took a step back to their classical sound after Poetry For The Poisoned, the main characteristics still remain and the addition of Tommy Karevik (of Seventh Wonder fame) is going to help the band to reach their deserved success and fame, maybe even out of the metal scene.
A Kamelot hosszú-hosszú évek kemény és kitartó munkája után már-már a metal első vonalában találta magát, azonban a The Black Halo után kiadott két, viszonylag gyengébb lemez és Roy Khan énekes távozása alaposan hátráltatta ezt a folyamatot. Az emberek még csak-csak megbarátkoztak akár a Poetry For The Poisoned inkább goth, mint power metaljával, de a banda kiemelkedő énekesének és egyben zseniális frontemberének, aki életre keltette a dalokat és meghalt a színpadon, a távozása már sokakban a vészharangokat kondította meg.
A megoldást végül is a Seventh Wonderből Tommy Karevik jelentette, aki a Poetry turnén kisegítő énekes volt. Mint azt élőben is láthattam, fazonra és hangilag is nagyon hasonlít a távozott Khanra, de a Kamelotot megelőző munkássága miatt azt mondom, hogy még több is van benne, mint elődjében. Élőben zseniális, hiba nélkül hozza a témákat, az a baj, hogy a lemez hallgatása közben többször volt olyan érzésem, mintha régről megmaradt, Khan által felénekelt sorokat hallanék. Mint kiderült erről inkább a csapat producere Sascha Paeth tehet, aki aktívan részt vett az énekdallamok kialakításában és a bevált recepten ne változtass elv mentén a régről megszokott dolgokat erőltette inkább, mondván, hogy először csak szokjanak hozzá a rajongók az új énekeshez, újítani ráérnek később is.
A zene kissé visszatért a már említett Black Halo világa felé, legalábbis már kevésbé melankolikus és goth mint a Poetry volt. Persze azért így is vigyázni kell, mert vannak üresjáratok lemezen, mint pl az amúgy zseniális Prodigal Son első 3 perce. De több teret kapnak a kétlábdobos témák és Youngblood mester is komolyabb szólókat szállított erre az albumra, mint az előzőre.
Társszerzőként Olivér Palotai még hangsúlyosabb szerepet kapott, így a billentyű már mondhatni a gitárral egyenrangú, de szerencsére nem nyomja el, ahogy a Kamelottól megszokott rengeteg vendég is csak dob az összhatáson. Ezúttal nem Simone Simmons, hanem Elize Ryd és Alissa White-Gluz vendégeskedik a női énekes fronton, de a Silverthorn kórusában többek között Amanda Somerville is helyet kap. Palotai mellett az album másik magyar vonatkozása a Veritasban harmonikán játszó Tamás István.
Összességében egy nagyon jó, Kamelot mércével mégis csak egy átlagos lemez született, amiben maradt még bőven potenciál. Az album története nekem nem igazán „jött át”, remélem ezekről a goth-os, szellemes dolgokról a jövőben inkább tartózkodni fognak. Persze a Sacrimony klipje nagyon pofás, meg ütős, de a lényeg a zene és az viszont a jó irányba mozdult el. Reméljük a következő albumuk még jobb lesz és Tommy még jobban megmutathatja mit tud!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Manus Dei
2. Sacrimony (Angel of Afterlife)
3. Ashes To Ashes
4. Torn
5. Song For Jolee
6. Veritas
7. My Confession
8. Silverthorn
9. Falling Like The Fahrenheit
10. Solitaire
11. Prodigal Son
part I – Funerale
part II – Burden of Shame
part III – The Journey
12. Continuum
