Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.kampfar.com
Kiadás éve: 2008
Stílus: Pagan Black Metal
(scroll down for English Version)
Én úgy vélem, jó dolog az, hogy a norvég KAMPFAR is azon kevesek közé tartozik, akik nem változtatják meg a zenéjüket az idő múlásával, azt játsszák, amit a kezdetekkor. Új, szám szerint 4. teljes lemezüknél még mindig egyből felismerhető a stílusuk, ami a folkból is merítő pogány vonalba sorolható. Ezúttal 10 dalt készítettek, amelyek mindegyike tipikus KAMPFAR szerzemény, gyorsabb és lassabb tempókkal egyaránt, érdekes, népies-jellegű gitár dallamokkal (kiemelném, hogy ők csupán Metal hangszerekkel csinálnak fokos jellegű zenét!). Dolk éneke is a régi, tehát minden elem a helyén van.
Ami számomra kissé negatívum, hogy hosszabb idő (és számos hallgatás) után is azt érzem, egy-két gyengébb szerzemény is van a lemezen. Illetve nem is konkrétan szerzeményeket neveznék itt meg, hanem azt, hogy a lemez első fele kissé egybemosódik, nem maradnak meg annyira az egyes számok, mint mondjuk a „Mellom…” lemeznél. Sok dal úgy hangzik, mintha hasonló lenne nagyon az előzőhöz, ha önmagukban hallgatom őket, akkor viszont egész jók.
Lehet persze, hogy ezúttal még több időt igényel mindez, és később jobban fog tetszeni a lemez ezen része is, de jelenleg ezt érzem. A „Mareham” daltól kezdve valahogy jobban beindulnak a dolgok, és szerintem erősebb dalokat hallunk. A „Vettekult” például egy nagyon hangulatos dal, enyhén melankolikus felhanggal, talán az egyik legerősebb a lemezen.
Minden tekintetbe véve azért nem egy rossz lemez a „Heimgang”, sajnálom, hogy nem lett erősebb az első fele.
————————————
ENGLISH VERSION:
I think it’s a good thing that Norwegian Kamfar is one of those few bands that do not change their music with the lapse of time and still play what they played at the beginning. Their style is still easliy recognizable even at their fourth full-length which is pagan music taking inspiration from folk. This time they’ve created 10 songs, all of which are typical KAMPFAR tune with fast and slow tempos, interesting, folkish guitar themes (I’d point out that they play folkish music with Metal instruments only!). Dolk’s vocals is as usual, so everything is on its place.
Which a bit negative to me is that after a longer time (and several spins later) I feel that some weaker tracks are also included on the album. Better to say that, however, the first half of the record is a bit alike, the tracks are not that memorable unlike on „Mellom…”. More tracks sound as its predecessor. However, if I listen to them separatley, they’re quite good.
It’s of course possible that they need more time and later I’ll like that part of the album as well but that’s how I feel right now. Starting from „Mareham” things start to be better and I believe the tracks are stronger. For instance, „Vettekult” is a very moody track with a bit of melodic overtone, it’s maybe the strongest one on the record.
Taking everything into consideration „Heimgang” is not a bad album, it’s a pity though the first part isn’t stronger.
Tracklist:
1. Vantro
2. Inferno
3. Dodens Vee
4. Skagens Dyp
5. Antvort
6. Vansinn
7. Mareham
8. Feigdarvarsel
9. Vettekult
10. Vandring