Kiadó: Napalm Records
Weboldal: http://k2burn.com/
Kiadás éve: 2010
Stílus: Stoner Rock
Az 1995-ben Hicksville-ben (Nyugat-Virginia) alakult stoner rock Karma To Burn eredetileg egy instrumentális project volt, annak indult. Egy négyszámos demo (1995) és a szintén négy felvételt tartalmazó Wild, Wonderful & Apocalyptic Ep (1996) után szerződtette őket a Roadrunner és jelentette meg 1997-ben a zenekar bemutatkozó, szimplán Karma To Burn-re keresztelt albumát. (A csapat szerepelt a kiadó Born One Up! válogatásán is, mégpedig a Ma Petit Mort dallal). Akkoriban nagy idők jártak a műfajra, egymás után bukkantak fel a jobbnál jobb stoner csapatok, pl. Unida, Slo Burn, Fall From Grace, Leadfoot, Floodgate – a teljesség igénye nélkül.
A kiadóval kötött szerződéshez hozzátartozik, hogy a banda egy instrumentális albumot tervezett megjelentetni, amihez a kiadó nem járult hozzá, mert az érvényes szerződésre hivatkozva, a zenekarnak egy énekest kellett kerítenie. Az egykori Kyuss frontember John Garcia-val próbálkoztak egy rövid ideig, majd Jay Jarosz barátjukat vették be, akivel rögzítették a debütáló anyagot. A korong nem fogyott valami jól, megváltak Jay-től, 1999-ben kiadták második, immár instrumentális albumukat a Wild Wonderful Purgatory-t, majd leléptek a Roadrunnertől. Harmadik, Almost Heathen lemezük után dobták be a törölközőt. Közel kilencéves szünet után tértek vissza, ezúttal már a Napalm Records segítségére, támogatására támaszkodva. (Az alapvetően folk/viking/pagan metalra szakosodott kiadó profiljába szerintem nem igazán passzol a banda, de ez legyen az én gondom, nem igaz?).
Továbbra is instrumentálisban utaznak, a korábbi alkotásokhoz képest semmi sem változott a zenekar soraiban. Rich Mullins zakatoló basszusfutamaival és William Mecum gitáros Danzig-es riffjeivel nyit a lemez, a tétel címe pedig 44. Érdekesség, hogy a dalok egy-egy számot jelölnek, pl. 42, 41, 46. A kilenc szerzemény közül mindösszesen kettőben találkozunk énekkel, mégpedig a Daniel Davies (Year Long Disaster) közreműködésével felvett Waiting On The Western World-ben és az utolsó Two Times-ban. A jellegzetes stoner rock témák mellett klasszikus, tradicionális doom-mal (45) és blues-zal (24) is találkozunk.
Bevallom, nem én vagyok az instrumentális zenék legnagyobb rajongója, hosszabb távon fárasztó a lemez, annak ellenére, hogy magát a műfajt nagyon szeretem. Úgy vélem nem az én ítéletem a perdöntő, a csapat fanatikusai mindenképpen (feltételezem) örömmel nyugtázzák majd az Appalachian Incantation-t.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. 44
2. 42
3. 41
4. 46
5. Waiting On The Western World
6. 43
7. 45
8. 24
9. Two Times