KÉPZELT VÁROS – Mit Nekem

Kiadó: 

Weboldal: www.kepzeltvaros.hu

Kiadás éve: 2009

Stílus: Post Rock

 

(scroll down for English Version)

 

A 2005-ben alakult budapesti zenekar első nagylemeze jelent meg nem olyan rég, és máris letölthető ingyenesen a netről, de természetesen a digipack verziót is lehet kapni. Korábban két kislemez (“Csend utca” és “White Noise”) jelent meg tőlük, utóbbival el is nyerték a PANKKK első lemezes támogatását idén. A zenészek – Dávid (dob), Gergő (ének, zongora), Gyöngyi (cselló), Marci (gitár), Máté (gitár), Szabolcs (basszusgitár) – remek atmoszférájú zenei világot teremtettek, és a csellóval és zongorával még nagyobb teret tudnak kihasználni az érzelmek kifejezésére.

A nyitó Sol ébredező hangjai visszahullnak az eszméletvesztés ködös otthonába. Az elburjánzott effektek mindent átkarolnak, a narráció még fel is dobja ezt a majdnem kétperces bevezető részt. Az ábrándozás után egy keményebb taktussal indul útjára a D2. Könnyedén lebegő hangok, atmoszférikus képek, emlékek kavalkádja villódzik, kering és terül el. A finom alapokra laza gitárjáték épül, a cselló és a zongora szinte összeforr. Álmodozás egy szürke nappalban – szinte ezt sugallja az egész szerkezet, a hangzás kiforrottsága. A hangszeres játék dinamikus, pontos és élvezhető – egyik sem “veszik” el a többi mellett. A Papírhajó ártalmatlan mozdulatsora visszhangzik és magába szippant, míg a táj körben elfehérül. Kellemes hangsorok fölé épül a finom, karakteres ének: a szöveg álmodozó, de nagyon jól illik a zenéhez (ettől függetlenül pár embernek talán túl “nyálas” lenne, de mégsem az!). Lágy dallamok alkotják a szerkezet nagy részét, egyszerű, letisztult hangjegyek, érthető és átélhető egységet képezve. A Zuhanó enyhén populáris nyitása, a kissé alternatív zenei világ hangulata felé kacsingató témavilág itt egy picivel erőteljesebben jön át, de ez abszolút nem negatívum. A hangszeresek itt is megmutatják, hogy jól tudnak játszani, az egység, amit képeznek messzemenően jól szólal meg. A váltakozó energiájú dal magában hordozza az eszméletvesztés és a valóság árnyalatait.

A Sergei6 lágy melódiái egy vonatablakon át a tájat figyelő ember gondolatsora: kellemesen melankolikus érzelemvilág a csellónak (is) köszönhetően, technikás dobjáték, esőcseppnyi gitártémák, szeles basszusjáték – kiforrott, jól összerakott nóta ez; párás képe új rajzokat szül az üvegen. Mozdulatlanság a rohanásban, újra ébresztett, ezerszer olvasott írások emlékképei, darabok belülről. A White Noise már más irányba kanyarodik, erőteljesebb, zaklatott riffek hasítják szét a tér vásznát, olvadnak az aszfaltba, szaladnak szerteszét. Kétségek fogalmazódnak meg a szövegben, és egyben a remény reményvesztettsége – folyamatos körtánc, megállás nélkül. A finom kis betétek erősítik a felépítést, a korrekt játék magával sodor. Kötelékek szakadnak, és sebeket tép fel a “fehér zaj” – de semmi sem örök és semmi sem múlandó. Kikapcsol, és máris utazik az ember, valahol önmagában…
A Hercules igazi meglepetés, főképp hogy Latinovits Zoltán szavalta vers megzenésítéséről van szó (erről egy pillanatra egy hasonló mix, Petőfi “A bánat egy nagy óceán” Kútvölgyi Erzsébet által szavalt versét egy Morcheeba számmal, a “Slow Down”-al hozta össze anno Suzanik). Finom kíséret a szöveg alá, egyszerű képlet, nem egyszerű megvalósítás. Mert ahhoz,hogy üssön és igazából értékelhető legyen, hangulatot kellett teremteni, összefonódást a vers és a zene között, ami mint tudjuk, nem épp egyszerű, de a KV megoldotta. Nagyon érzékeny, nagyon erős hangjegyek szólnak, átélhető mese, ami nekünk szól.

A záró Futok kezdő hangsorai a zongora billentyűin öltenek formát és belebújnak az ének nagykabátjába. Kíméletlen finomságú ez a sztori, jön és mesél, mesél, mesél; arról, amiről tudok, és tudni fogok mindig is. Kifejezés, amely önmagát éleszti újjá. A teljes hangszeres beindulás a lélek katarzisa, a vergődés-kitörés-(f)elszabadulás folyamata, egy tiszta sor a piszkos papíron.
Összességében nagyon jó korongot adott ki a KV, a stílus szerelmesein kívül is ajánlott vele ismerkedni!

——————————-

ENGLISH VERSION:

The first full-length of the Budapest-based band formed in 2005 has come out recently, and now its freely downloadable from the net, but of course the digipack version is also available. Previously, two EPs (Csend utca and White Noise) were released, and with the latter one they won the first full-length support of PANKKK this year. The musicians – Dávid (drums), Gergő (vocals, piano), Gyöngyi (cello), Marci (guitar), Máté (guitar), Szabolcs (bass) – created an excellent musical world, and with the cello and piano they can use a wider space to express their feelings.

The awakening sounds of the opening Sol fall back to the misty home of unconsciousness.
The overgrown effects embrace everything, and the narration even adds some plus to this almost 2 minute-long introduction. D2 starts on its way the daydream with a harder bar. Lightly floating sounds, atmospheric pictures, an array of memories flicker, rotate and spread. Loose guitar work is based on the fine base, and the cello and piano also almost weld. Daydream in a grey day – the whole structures suggest that, the matureness of the sound. The instrumental play is dynamic, precise and enjoyable, neither of them gets lost beside one another. The harmless motion series of Papírhajó echoes and swallows you while the landscape around turns white. The fine, characteristic vocals are built upon pleasant sounds: the lyrics are dreamy but fit the music very well (despite of that for some people it may be too “cheesy” but it isn’t!). Most part of the structure consists of tender melodies, simple, pure notes, forming and understandable and liveable unit. The slightly popular opening of Zuhanó, the themes flirting a bit with the mood of alternative world comes through here a bit strongly but it’s not a negative thing. The musicians here also show they can play well, and the unit they form sounds by far well. This song of varying energy carries in itself shades of unconsciousness and reality.

The tender melodies of Sergei6 are a train of thought of a man staring through the window of a running train: a pleasantly melancholic world of emotions thanks (also) to the cello, technical drumming, raindrop-like guitar themes, windy bass play – it’s a mature and well-composed song, its hazy picture gives birth to new drawings on the window pane. Movelessness in the rush, pictures of re-awakened, read a thousand times writings, pieces from inside. White Noise takes another direction, the canvas of the space is ripped apart by more powerful, trepidated riffs, melt into the asphalt, run away everywhere. There are doubts in the lyrics, and, at the same time, the loss of hope – a continuous round dance, without stopping. The fine insets strengthens the structure, the correct play drifts us with itself. Bonds are ripped, and the white noise rips up wounds – but nothing”s eternal, and nothing”s mortal. It relaxes you, and your journey somewhere into yourself begins…
Hercules is a real surprise since it’s a musical adaptation of a poem performed by Zoltán Latinovits (it reminded me for a moment to Morcheeba’s Slow Down where Petőfi’s A bánat egy nagy óceánja poem performed by Erzsébet Kútvölgyi was mixed by Suzanik). A fine accompaniment upon the lyrics, a simple formula, not simple realization. Because in order to kick and to be a valuable thing you need to create a mood, a bond between poem and music which, as we know it, not relay easy but KV has successfully done it. Very sensitive, very strong note sound here, it’s a liveable tale that sounds for us.

The opening sounds of the closing Futok are played by the piano. The story is cruelly fine, it comes and tells its tale; of which I know, and of which I will always .know. An expression that resurrects itself. When all the instruments set in, it is a catharsis of the soul, the process of writhing-bursting out-liberation, a pure line on a dirty paper.
All in all, KV put out a very good record, which is recommended not only to lovers of the genre.

Tracklist:

1. Sol
2. D2
3. Papírhajó
4. Zuhanó
5. Sergei6
6. White Noise
7. Hercules
8. Futok

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Képzelt Város, Minden Csak Átmenet – Koncertbeszámoló

SteveShield

marionette ID, Képzelt Város – Koncertbeszámoló

Ambrose

Russian Circles, Képzelt Város – Koncertbeszámoló

Golysz

Our Ceasing Voice, Képzelt Város, Circle of Light, Aando – Koncertbeszámoló

Hermes

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár