Lemezismertetők

KEXELÜR – Llave a las profundidades…

Európa után a dél-amerikai kontinensen, főként Braziliában, Chilében, Peruban, Uruguayban és Venezuelában van a legnagyobb népszerűsége a metálnak. Soron következő lemezismertetőm, tárgya a santiagói experimental black metal Kexelür Llave a las profundidades… című demója.

Esetükben egy 2021-ben alakult, álnevek mögé húzódó trióról – J. ének, Λ. gitárok, basszus, szintetizátor, háttérvokál, V. dobok – beszélhetünk, akiknek réteges zenei hangzását az örvénylő, sötét diszharmónia és a nyugtalanság jellemzi. Az albumot alkotó három ördögi szerzemény a tizenhárom, tizennégy és tizenhat perces futásidőkkel már terjedelmében is kihívás. A jazzes hatású dobokra biggyesztett gitárok látszólag egymástól teljesen külön életet élnek, s minimálisan sem kívánnak megfelelni holmi dallamossági követelményeknek. A riffek, ha fel-fel is tűnnek, inkább csak múló tünemények az ijesztő ambient betétek, a néha már túlságosan is nyakatekert szólók, valamint a rituális énekminták között. A 44 perces korong összképét tekintve tehát egy hat láb mélyre tompított piszkos (kis túlzással garázsmegszólalású) black metal, lefedve mindenféle avantgárd elemekkel, illetve megkoszorúzva ambient hatásokkal.

A Navegando en las ruinas de lo inenarrable az első kétségbeesés. Éles ütések és kísérteties hangok ülnek a mély basszuson, a szólók spontán szétszórva, míg az ének egy rideg, kavicsos vicsorgás. Szoknom kell ezt a nem mindennapi hangzást és a monoton, de nem lehangoló ütemet. A szám jammelő karaktere taszít és vonz egyszerre! Nem az a bömböltethető anyag, az már egyszer biztos.

Összképében a Hegemonía post-biológica első pillanatai (és a vége fele) nagyon az improvizáció érzetét kelti, azután fokozatosan rockosabbra vált. A vokál most változatosabb és nem annyira elgyötört, ellenben a hajlítások, nyújtások, a szólók, hovatovább a félidőben hallható idegesítő zúgás néha már nehezen tolerálhatók.

Számomra az Olostog a leginkább maradandó szerzeménye Llave a las profundidades-nek. A kántáló, morajló vokált (amit ezúttal V. produkál) sötét és könyörtelen basszus, illetve monoton dobolás kíséri, amely fokozatosan egyre változatosabb transzformációt mutat. A gitárok belépésével az összkép igazán kakofonikus lesz, a kántálás tisztábbra vált, az ütem perceken keresztül középtempós, amit a folytatás előtt egy ambient közjáték szakít meg. A szám második felében a rifftöredékekre biggyesztett szólók igazi esztétikai tuning benyomását keltik. Mintha csak egy korai, eltűntnek hitt Mayhem-szalag került volna elő. Ezt a szakaszt ismét szintetizátor soundok követik, melyekből hosszú filmes ihletésű halk gitárszóló és jazzdobolás fejlődik.

A dalokat egyébként Λ. szerezte, illetőleg a dél-amerikai civilizációk hanyatlását elbeszélő dalszövegeket is ő írta. A demó gigászinak tűnő masterelési feladataival a mindössze 25 éves Pablo L. Cáceres birkózott meg, az alvilági borítót Necrolás készítette, a csapat logóját pedig Nox Fragor tervezte.

A Kexelür kiteljesedése előtt még hosszú út áll, viszont ilyen kezdet után, úgy hiszem, nyugodtak lehetünk afelől, hogy a folytatás is ugyanilyen kíméletlen lesz. Addig is itt van a Llave a las profundidades​.​.​. a beborult hangzás kedvelőinek.

Kiadó: Sun & Moon Records
Kiadás éve: 2023
Stílus: Experimental Black Metal
Web@Facebook

Tracklist:

  1. Navegando en las ruinas de lo inenarrable
  2. Hegemonía post-biológica
  3. Olostog

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek