A polcomon lévő számtalan nyers black metal promó között hetek óta keresek egy olyat, ami próbál lelépni a jól kitaposott ösvényről, és a fémforgácsnál valami többet is nyújt. Azt hiszem a német Khôra most megjelent második nagylemezén megtaláltam, amit kerestem.
Előbb pár szóban a bandáról: A négy fős csapatot Ole (gitárok, dobok), Kjetil (Babels Tårn, Haimad, Profane Burial, billentyűk, nagyzenekari betétek, effektek), Göran (Ceremonial Death, Omnia Moritur, Svartghast, basszus) és Frédéric (Cor Serpentii, Orakle, ének) alkotja. Először 2016-ban adtak hírt magukról, akkor még a németországi Freiburgból, a Málenkij robot demóval, majd négy évre rá következett első nagylemezük, a Timaeus, amellyel nagyobb ismeretségre tettek szert. Idővel a galeri áttette székhelyét az írországi Dublinbe.
Dalszövegeiket az egzisztenciálfilozófia és az univerzum ihletik. Legújabb albumuk, a most bemutatott Ananke, a görög kozmológiában a sors, a szükségszerűség, illetve a létezést irányító fizikai törvények Istennőjének történetét dolgozza fel, érintve a kozmikus rend és a létért való küzdelem témáit. A koncepció megjelenik a teljes grafikai stáb (!) munkáján is a Simon Chognot készítette borítótól kezdve a Christophe Szpajdel tervezte logón és Lorraine Mulligan kalligráfiáján át Katie Thompson grafikai utómunkájáig bezárólag.
Zenéjüket tekintve korábban a sötét fém atmoszférikus irányát képviselték, most azonban határozottan kimozdultak progresszív – avant-garde irányba – ennek minden előnyével, és sajnos még több hátrányával. A kozmikus hangzásra állított billentyűs zenekari elemeket vegyítik a hagyományos black metal hangszereléssel, de míg más zenekaroknál a szintetizátor csak kiegészítő hangszer, itt a dalok inkább a billentyűkön alapulnak. Fölöttük kifinomult dob működik, a gitármű komplexitására pedig egyszerűen nem lehet panasz! A vokál heves sikolyok, a végtelenbe kiáltott üvöltések, valamint a tiszta ének precíz kombinációja. Utóbbi kapcsán be kell vallanom nektek, hogy a 41 perces album végére érve az énekelgetésektől nekem bizony már minden bajom volt. Persze felfoghatjuk úgy is, ahogy a napokban olvastam egy nyilatkozatukból, miszerint a Khôra a koncepció, vagyis az episztemológia és a kozmológia lírai és esztétikai megközelítésének oltárán mindent hajlandó feláldozni. Mindenesetre a tudatos hangtervezésen túl, a hangmérnöki teendőket sem bízták akárkire. A munkát maga Frédéric végezte, aki máskülönben olyan zenekaroknál állt már a keverőpult mögött, mint az A/Oratos, az Aorlhac, a Bloody Alchemy, az Ewigkeit, a Griffon, a Helioss, a Once upon the End, a Temnein és a sort még folytathatnám napestig.
Az Ananke tíz kozmikus szerzeményt tartogat. Az albumot nyitó Empyreal Spindle első hallásra az …and Oceans és a Mayhem közös szerelemgyereke is lehetne! A hideg billentyűk és Cosmoctrator (Mindgrinder, Scum, The Wretched End) effektjei után a halálfogat éteri erővel lendül neki. Ole intenzív dobolását és gitárjátékát ebben a számban és a következőben Daniel Müller (Wilderun) masszív basszusa támogatja. Hallhatsz egy rövid gitárszólót is, ami Blasphemer (Aura Noir, Mezzerschmitt, Vltimas, ex-Mayhem, ex-Testimony stb.) ujjait dicséri, bár az összképhez nem sokat ad hozzá. A hagyományosabb vonalon mozog a Legion of the Moirai is. Arnhwald R. (Deathcode Society) száraz hangja bár nem olyan karakteres, mint Frédéric-é, de ide pont passzol, s főként a gyepálós rohamok előtt vicsorog igazán. A leheletnyi gitárszólót ezúttal PJ O’Connell (Keith McCoy) szolgáltatja, egy fokkal emlékezetesebb, de még mindig minimális benyomással. A riffek sokkal jobban működnek mindkét számban, nem beszélve a választékos dobolásról, amit az egész albumon élvezet hallgatni. A Wrestling with the Gods túltolja kicsit a váltásokat és álltalában a pengetést. Ezt leszámítva Bill Kranos – aki gitárszólóival és vokáljával is feltűnik a lemezen – kísérteties hátterére épített disszonancia bravúrosra sikerült. Kristian Niemann (Sorcerer) végre megmutatja milyen egy emlékezetes szóló, míg Frédéric teljes hangtartományát végig skálázza. Nagy kedvencemben az In the Throes of Ascension-ben a zene léptéke picit beszűkül a hagyományos black metal keretei közé, ám az összetett riffelés és a száguldó dobok borzasztó ijesztővé avanzsálják. A szaggatott melodikus vásznat Bill kántálása, kiabálása, üvöltései hovatovább nagyszerű gitárszólója vastag öltésként tartja össze. A félidőhöz érve egy rövid, instrumentális közjátékban, az Arcane Creation-ban gyönyörködhetsz.
A második nekirugaszkodás hozza el a kilépést a progresszió és a szabad ötletek világába. Az On a Starpath-ban felőrösödnek a nagyzenekari betétek és a billentyűk, míg a vokál az idegtépő tiszta hangszín és a growls között ingadozik. Utóbbit egyébként Wolfgang Rothbauer (In Slumber, Thirdmoon) követi el, és nincs is vele baj! PJ gitárja most remekel, ám ez a fajta széteső, post-metal textúra számomra már túlságosan elvont és művészi. A Sentinel valamivel lazább, post-punk-os, amolyan vagánykodó, kis izgága darab. Itt egyedül a központi riff emlékeztet rá, hogy kiket hallgatsz. A Supernal Light próbálja visszacsalogatni a veterán black metalosokat. A hangszerelés rétegei sötét akvarellekként olvadnak össze, melyből csupán a tiszta ének lóg ki, s löki át a struktúrát, sajnos egy másfajta zenei univerzumba. A Crowned és főként az instrumentális zárás, a Q.E.D átfogó benyomása a tündöklés, egy precízen kidolgozott progresszív zenei narratíva, melyben a hangszerek teljes tárháza még egyszer megmártózik a dicsőségben.
Az Ananke az a fajta alkotás, ahol a nagy koncepció oltárán szó szerint mindent megtalálsz. Ha nyitott vagy az újításokra, kihagyhatatlan gyémántra leltél, ám ha ’öregebb füllel’ szeretsz zenét hallgatni, akkor az ötödik szám után nem biztos, hogy tovább kell kísérletezned vele.
Kiadó: Les Acteurs de L’Ombre Productions
Kiadás éve: 2025
Stílus: Atmospheric Black Metal
Web: facebook.com/KHORA.Official
Tracklist:
- Empyreal Spindle
- Legion Of The Moirai
- Wrestling With The Gods
- In The Throes Of Ascension
- Arcane Creation
- On A Starpath
- The Sentinel
- Supernal Light
- Crowned
- Q.E.D
Pontszám: 9