KIJU – Ignite The Revolt

Kiadó: Serpentine Records

Weboldal: www.kiju.it

Kiadás éve: 2010

Stílus: Thrash / Groove Metal

Brief Sum: The Italian Kiju give sick answers to the questions of our frustrating world. The enrages attack our ears in 10 tracks. All resistance is futile, their ultimate victory is sure. This is music inspired by Kali yuga, for all who live in a dark age.

 

A Kiju 1997 nyarán alakult valahol Észak-Olaszországban a Faith no More és a Soungarden zenekarok hatására. Két évvel később jelentették meg az első hanghordozójukat. Majd 2002-ben napvilágot lát az első lemezük Nothing to play for címmel. Ezt követi a 2005-ös demo(N)cracy és az idén megjelent Ignite the revolt.
Thrash metal zenekarról beszélünk akik nem félnek ötvözni az alap műfajt numetallal, hardcorral, törzsies (sepu/soulfly) metallal. Illetve néhol még beugrik a S.o.a.d. neve is. Tehát egy igazán izgalmas anyaggal találjuk szemben magunkat. Meg is tesznek mindent a taljánok hogy hozzák azt a színvonalat ami így 2010-ben elvárható.

A tíz nótából álló lemez egy kellemes akusztikus gitártémával indít. A Spark a mészárlás előtti látszólagos nyugalmat hozza el nekünk, hogy az Ignite the revolt címadó dalával kettéharapjon minket. A már említett System hatás nem is várat tovább magára. Viszont az egész lemezre igaz az a megállapítás, hogy érződjön a dalok bármelyikén a nagy elődök hatása, itt plágiumról szó sem lehet. A fűszereik hagyományosak, de amit belőlük összerottyantanak az totálisan Kiju specialitás.
A hármas track a tempója és Vitto éneke miatt tiszta Slayer. A Breathe or suffocate a nu metal nyomait viseli magán nem kevés Slipknot közeli témázgatással. A végefelé a női vokál is telitalálat. A lemez legjobb dala ez szerény véleményem szerint. A Spinning vultures a következő a sorban. A refrénnel nagyon odateszik magukat a skacok. Szeretni való darab. A hatos Clouds start to burn soulflyos primitív gitárriffel indít és meg is marad ez a Maxos utánérzés a záró akkordokig. Súlyos, málházós nóta. J.J. Snowballin’ a tizes leggyengébbje. Szót sem érdemel! Ifjúkori botlásról van itt szó csupán.

Aztán jön a Disaster hogy helyére tegye a dolgokat. A tempó megugrik a gitárok húrjain nagy elánnal reszel a két gitáros Cance és Rob. A basszer Cafa és Mitch dobos is odaadó szolgálattal nyúl hangszereihez, végig megbízhatóan hozzák a ritmus alapokat. A reffrénnél maga az “atyaúristen” James Hetfield szellemét idézi meg Vitto, az ezerhangú. Az Impossible to say which was which egy őrült hardcore daráló. Ha még eddig sikerült volna túlélned, most tutira kibelez ez a három perces szösszenet. A záró végtelen vihar sem az a klasszikus könnyes búcsúzás. Integetés helyett csak beintéssel tudnak az olasz barátaink szolgálni.

A hardcore pimasz, beszólós stílusára mindig is vevő voltam. A Kiju pedig azt prezentálja, hogy miképpen lehet a stílus kereteit feszegetni 2010-ben. Adhatnék kevesebb pontszámot is a tízesnél, de ezek a srácok akkor tuti hogy megkeresnének és felkoncolnának. Én mindig a béke híve voltam…

Tracklist:

1. (Spark)
2. Ignite The Revolt
3. New World Oblivion
4. Breathe Or Suffocate / Resurrection
5. Spinning Vultures
6. Clouds Start To Burn
7. J.J. Snowballin’
8. Disaster
9. Impossible To Say Which Was Which
10. Endless Storm

Pontszám: 10

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár