KILL DEVIL HILL – Kill Devil Hill

Kiadó: Steamhammer

Weboldal: www.killdevilhillmusic.com

Kiadás éve: 2012

Stílus: Metal / Rock

Brief Sum: They wanted to make a good metal/rock album. And they succeeded in this. One of the most remarkable album of the year.

 

Régóta vagyok azon a véleményen, hogy ha létrejön egy új zenei formáció, projekt, mely „jól bejáratott”, ismert zenészeket tömörít, a nevek nem jelentenek egyértelmű garanciát a sikerre. A rajongó óhatatlanul is elvárásokat támaszt az adott csapat felé és benne van a pakliban, hogy csalódunk, nem jönnek be számításaink, mert a lemez nem azt adja vissza, amire számítottunk.

Az idei év számomra egyik legjobban várt alkotása a Kill Devil Hill bemutatkozó anyaga volt. Adott az alapító Vinny Appice dobos, akihez Mark Zavon gitáros, Jason „Dewey” Bragg énekes és Rex Brown basszusgitáros csatlakoztak. Vinny és Rex zenei múltját, jelenét illetően képben voltam, míg másik két úriember munkásságáról – bevallom őszintén – semmit sem tudtam. Miután utánanéztem és kiderítettem, hogy mely bandákban ténykedtek (Mark Zavon – 40 Cycle Hum, Ratt, W.A.S.P., Jason Bragg – Pissing Razors) utána tudatosult bennem, hogy több zenei világ, hatás egyesítette erőit a zenekarban. Ezek után felmerül az emberben a kérdés, milyen lett az anyag? Aki egy, a Black Sabbath találkozik a Down-nal/Pantera-val kaliberű súlyosságra számít annak nem jönnek be a számításai. Természetesen a súlyosság stimmel, de azt fogós dallamokkal, refrénekkel felvértezett dalokba ágyazták. Gyakorlatilag az első hallgatás után kitörölhetetlenül rögzülnek a dallamok és a refrének az ember hallójárataiban. A tagok zenei előéletének függvényében mindenképpen meglepő, hogy a muzsika a ’90-es évek zenei világából, elsősorban a grunge-ból merít és azon belül is az Alice In Chains hatása domborodik ki. A dob/basszus kezdéssel startoló Hangman a zseniális Gates Of Hell vagy a We’re All Gonna Die erre egyértelmű bizonyítékul szolgálnak. A nyitó War Machine-ben a Prongot illetve a Youthanasia korszakos Megadeth-et eszembe juttató, súlyos, mechanikus riffek bukkannak fel, a Rex torzított basszusfutamaival kezdődő Rise From The Shadows az ős Black Sabbath, Down, C.O.C. világából merít, a Mysterious Ways pedig egy akusztikus dal, töltelék nóta, üresjárat egy deka sincs a lemezen. Mondanom sem kell, hogy a zenészek maximális teljesítményt nyújtanak, legyen szó Vinny precíz, feszes dobolásáról, Mark ízes szólóiról, remek riffjeiről és Rex mélyen dohogó, gyomrozó basszusfutamairól. Dewey Bragg hangját eleddig nem ismertem, remekül hozza a grunge-ra jellemző borult témákat illetve itt-ott rekeszt is, nem akar sem Phil Anselmo, sem Layne Staley lenni, nagyon jól énekel a fickó, az biztos.

Van egy olyan érzésem, hogy Vinny-éknek eszük ágában sem volt egy Black Sabbath vagy egy Down/Pantera kópiát létrehozni, ők csak szimplán egy jó metal/rock lemezt akartak készíteni. Eme törekvésük maximálisan sikerült, egyben az idei év egyik legkiválóbb alkotását készítették el. Idei év végi listámon feltétlenül dobogós lesz az anyag.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. War machine
2. Hangman
3. Voodoo doll
4. Gates of hell
5. Rise From The Shadows
6. We`re All gonna die
7. Time & time Again
8. Old Man
9. Mysterious Ways
10. Up In Flames
11. Revenge

Pontszám: 10

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár