Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: www.kingdiamondcoven.com
Kiadás éve: 2015
Stílus: Heavy Metal
Brief Sum: It’s probably thanks to the energy and ideas that accumulated during their long break, but one simply cannot find a flaw in the songs, they just get you immersed at once. So if there’s anyone out there who hasn’t heard the band’s music yet, this album is a great choice to start with (well actually any of the other ones are, too). The record has already proved its worth – it may be 20 years old, but I still listen to it frequently, its songs are buzzing around in my head, I could play them myself, so from this point of view the score given cannot be anything but the maximum possible.
Mikor megláttam, hogy a Spider’s Lullabye újrakiadásra került, kissé elcsodálkoztam, minek, hiszen nem olyan régen jelent meg, ráadásul teljesen jó hangzással rendelkezett! Kissé utánanézve a nem olyan rég 20 évet jelent. A többiben viszont nem tévedtem.
King Diamond hatalmas kedvencem, akár a Mercyful Fate-beli ténykedését, akár a saját neve alatt futtatott lemezeit nézem. Albumaik rendszeresen előfordulnak a lejátszómban, úgyhogy nem a levegőbe beszélek.
A King Diamond zenekar a Fatal Portrait-tal kezdte munkásságát. A később kizárólagosan konceptlemezeket kiötlő mester itt, a kezdetekkor még különálló dalokat komponált, csak néhány nóta mutat laza összefüggést egymással. Aztán sorra jöttek a jobbnál jobb lemezek/történetek, majd a The Eye zárta a 80-as éveket. Akkoriban szokatlanul hosszúnak számító öt éves szünet után, miközben a Mercyful Fate-t is feltámaszotta Diamond, visszatért a szólókarierjéhez is a The Spider’s Lullabye-val. Ez a lemez levetette a 80as évek hangzását és mondern megszólalással tárta fel történeteit. Mint a kezdetekkor, most is különálló dalokról van szó a lemez elején, míg a második fele a pókos mese. Ezzel a lendülettel ismét jöttek a lemezek, teljesen újak és régi történetek folytatásai, egészen a Mester kényszerpihenőjéig. Szerencsére Diamond visszakapta az erejét és várhatjuk az újabb korszak szülöttjeit.
A lemezről nem sok újat lehet írni. Mint említettem, a hangzás már akkoriban is teljesen rendben volt, így aztán nagyon figyeltem az első hallgatáskor, érzek-e különbséget. Nekem nem tűnt fel semmi, így tettem egy próbát egymás után belehallgatva a kezdő dalba. Nem ugyanaz, de a különbség lényegében elhanyagolható. Talán picit jobban kilóg a hangfalból a zenekar.
Az első hat dal, mint mondtam, különálló kis szösszenetek. Így kötöttség nélkül szabadon szárnyalhatnak és a legtöbb izgalmat ők hordozzák. Erős, egymástól élesen elváló karakterrel rendelkeznek. Kicsit érezni rajtuk az akkoriban kiadott In The Shadows Mercyful Fate lemez hangulatát. Az első szakaszból a The Poltergeist a kedvencem. Zseniális a felvezetése, majd a rányomuló lendületes gitárok. Refrén dolgában nem fukarkodik a lemez, ami ebben a dalban is hallható.
A kis történet a címadóval kezdődik. Diamond jól alakítja az őrült Harry-t, xakit a pókok kísértenek. Az Eastmann’s Cure hatalmas lendülettel folytatja a mesét, amit csak a közepébe épített párbeszéd tör meg, lehetőséget adva Diamondnak, hogy a két szerepben felváltva alakítson. A Room 17 néha száguld, néha átadja magát a visszafogott őrületnek, ami elvezet a To The Morgue-ba. Ami aztán lezárja az eseményeket.
Számomra igazi csemegét a végére feltett négy dal demó verziója jelentette. Igazából ez keltette fel a kíváncsiságom az újrakiadás iránt. El sem tudtam képzelni milyen lehet egy demófelvétel tőlük. De másra számítottam. Számomra a demók nyers, durva hangzást, és a végleges verzióhoz képest több belezsúfolt ötletet jelentenek. Hát az látszik, hogy elég jó cucca van King Diamondnak otthon és eléggé kiforrott ötletei, vagy legalábbis ezek a demók már a végső stádium előtt lehettek rögzítve, mivel nem sok felfedezni való van bennük. Oké, a hangzás más, de inkább csak annyira, mintha egy Sokol rádión hallgatná az ember. Ötletek dolgában pedig nem sok mindent fedeztem fel. A legszembeötlőbb, hogy a címadó feszessége a demón eltűnik, és a Dreams verzéjében más effekt van.
Bizonyosan az akkoriban tartott hosszabb pihenő alatt felgyűlt energiáknak és ötleteknek köszönhető, de a dalokba nem lehet belekötni, beszippantja az embert. Ennek köszönhetően, ha valaki még nem hallotta a zenekart, akár ezzel a lemezzel is kezdheti az ismerkedést. (Vagy találomra bármelyik másikkal.) A lemez már bizonyított, hiába 20 éves, rendszeresen hallgatom, a dalai itt zsongnak a fejemben, akár magamban is le tudom őket játszani, így ebből a szempontból az értékelés nem lehet más mint maximális.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. From The Other Side
2. Killer
3. The Poltergeist
4. Dreams
5. Moonlight
6. Six Feet Under
7. The Spider’s Lullabye
8. Eastmann’s Cure
9. Room 17
10. To The Morgue