Kiadó: Frontiers Records
Weboldal: @ Facebook
Kiadás éve: 2013
Stílus: Melodic Hard Rock
Brief Sum: 70’s hard rock values combined with an 80’s like commerciality – the momentum of the self-titled comeback album is repeated in style.
A lemezcím megtévesztő lehet, hiszen az eredetileg a 80-as évek első felében alakult amerikai csapatnak ez már a hetedik albuma. A II-t a veterán Carmine Appice dobos és társai a szimplán a banda nevét viselő 2011-es visszatérő korong egyenes folytatásának gondolták, aminek fényében rögtön lényegesen tisztább a kép – a lényeg pedig, hogy tényleg pontosan ott kezdődik az anyag, ahol elődje befejeződött.
Mi több, valamelyest tovább is gondolta az irányvonalat a tagság, jelentősen felerősödött ugyanis a 70-es évek zenéinek hatása. Elsők között ugye az olyan alapbandák ugorhatnak be (megjegyzem, teljes joggal), mint a Deep Purple és a Led Zeppelin, de még a Bad Company, a Sammy Hagar-féle Montrose – ahol a King Kobra tagok gyökerei kereshetők, sőt Carmine játéka köztudottan inspiráló volt a néhai John Bonham számára is!.. – vagy Carmine egykori formációja, a Cactus is megemlítendő itt. A tendencia a bő hét és fél perces Deep Waterben csúcsosodik ki, a hőskorban Mark Free-vel ilyen nagy lélegzetű, epikus számot aligha írt és rögzített volna a banda.
Akad néhány további nóta is, ahol a kvintett alaposan belemélyed a bluesba, vegyük mindjárt a klipes Have A Good Time-ot. A különböző zenei gegekkel kísért The Ballad Of Johnny Rodban meg a klasszikus ZZ Top stílusjegyei is felismerhetők. Mielőtt azonban bárki azzal legyintene és lépne tovább, hogy itt csak néhány hatvan feletti vagy ahhoz közelítő fószer nyüstöli a „blühűzt” amúgy öregesen, a Hell On Wheels és a Knock ‘Em Dead párosa roppant intenzíven indítja ám az albumot és a When The Hammer Comes Down – Running Wild – The Crunch füzérben is nagyot rockol a King Kobra. David Michael-Philips és Mick Sweda non-stop üzemmódban tolja a riffeket és szólókat, a lassan hatvanhét éves (!) Carmine Appice pedig egyszerűen fáradhatatlan.
A David, Carmine és Paul Shortino énekes által producelt korong hangzása is abszolút hagyományőrző, nyers és gitárközpontú. A természetesen megszólaló dob is teljes egészében analóg technikával került felvételre, az Appice-féle képzeletbeli kéziszótárból a „digitális” címszó bizony hiányzik.
Azt ugye mondanom sem kell, hogy a mai zeneipari viszonyok és közízlés mellett mennyi esélye van a csapatnak akár csak megközelítenie a hajdani sikereket… Maguk a muzsikusok persze éppúgy tisztában vannak mindezzel, de aligha rágódtak ezen bármennyit is. Inkább önmaguk szórakoztatására összerántottak egy hamisítatlan old school anyagot és a frenetikus örömzenélés közepette az ún. sláger-formátummal sem igazán törődtek (jóllehet a dalok nagyon is refrén-centrikusak és könnyen énekelhetőek): még a fent említett klipnóta játékideje is öt perc körüli!
Hagyományápoló, élő hangzású, stílusos és változatos. E négy kitétel maximálisan érvényes volt a két esztendővel ezelőtti King Kobra lemezre és legalább ugyanennyire igaz most is. Ezúttal ráadásul a dalokat is jobbnak ítélem. Kell-e, elvárható-e ennél több?!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Hell On Wheels
2. Knock ‘Em Dead
3. Have A Good Time
4. The Ballad Of Johnny Rod
5. Take Me Back
6. When The Hammer Comes Down
7. Running Wild
8. The Crunch
9. Got It Comin’
10. Deep River
11. Don’t Keep Me Waiting
12. We Go Round
