Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: myspace.com/kingofasgardsweden
Kiadás éve: 2010
Stílus: Viking Metal
Brief Sum: A nice bouquet of songs made by leaving the road of originality. Under the harsh surface there are real songs with remarkable melodies. The sound is cleaner than the genre’s standard, so the melodies crawl right into our faces. The album, though it isn’t perfect, is meant to plow the stages!
Asgard az istenek lakóhelye. A Æsir (Ászok) istenek építették. A földi világgal, a Midgaraddal, egy szivárványhíd, Bifrost, köti össze. Mikor megjelentek a Vanirok, a Ván istenek, kitört az istenek első háborúja. A békekötés után nyugalom honolt Asgardban.
Tehát az Asgard királyai a skandináv istenek. Ezt a nevet választotta magának a sok zenekarban megfordult zenészekből álló svéd formáció. Ezek után csak egy pillantás a borítóra és már tudjuk is, milyen szórakoztatásban lesz részünk.
A csapat 2008-ban alakult, és a rá következő évben készítettek egy demót, melynek egyes dalai erre, az első nagylemezre is felkerültek. A borító nagyon kifejező, bár kissé közhelyes, de működik. A kékes árnyalat egyből Dissection párhuzamot sejtet, ami később bebizonyosodik, nem is alaptalanul, a zenében is itt-ott felbukkan, de azért többet takar a lemez. A cím, Fi’mbulvintr, az istenek alkonya, vagy más néven a ragnarök előzményére utal, nagy telet jelent. Mitológiával bőven fel van vértezve a lemez.
Rövid intrót követően fel is csendül az első tétel, az Einhärjar képében. Sejtésünk beigazolódik, néha-néha beugrik a Dissection neve. De e mellett megmutatkozik minden, ami az északi viking death/black bandákra jellemző. Ugyanakkor a dal elég szellős, a gyors részek sem mennek át igazi darálásba. A dal kellő teret ad a dallamoknak. Talán ez a könnyen átláthatóság a hangmérnöknek is köszönhető, aki nem más, mint Andy La Rocque. A következő tétel egy régebbi dal a demóról. Itt meg az Amon Amarth köszön be a verzében. De nem rossz, kifejezetten jót tesz neki. Hatalmasat lehet erre a számra zúzni. Nagy lendülete van.
A The Last Journey-ben megjelenik a folkos hatás. A kezdő énekdallam rettentő Lumsk-os, de aztán belép a hősi férfikórus és katonás menetben folytatódik tovább, de most középtempóban. A következő tétel megint a sebességre épít a verzében, de ezt később beáldozza a dallam oltárán.
A Wrath of the Gods, már a címével is eleget tesz a műfaj íratlan szabályainak. Itt előkerül az Unleashed is, tehát látszik, semmi gond.
A Brethren of the North, egy heavy-s szerzemény, a refrénje is erre mutat. A folytatás egy hagyományosabb viking metal tétel középtempóban. Ez után visszatér a sebesség, ami jót tesz az anyagnak. A zárásig még hallunk egy akusztikus gitárral felvezetett középtempós szerzeményt, és egy gyors nótát. A befejezés egy kis instrumentális tétel, dallamos szólóval és erős Amorphis Elegy felhanggal.
A lemez igazából nem okoz csalódást, de azért van pár apróbb hibája. Sokszor nem túl eredeti, fel-fel bukkannak más csapatok megoldásai, utánérzései. Ez furcsán hangzik, hiszen nem kezdőkből áll a gárda, akár lehetne egyénibb is a muzsika. Ha ezektől eltekintünk, és azt nézzük, hogy ez egy erős dalfüzér, változatos, melódiákkal felvértezett, akkor nem is végeztek rossz munkát a srácok. Azért én kihagytam volna pár nótát, a vége felé kicsit összefolynak a dolgok. Ha kevesebb dal lenne, akkor az erősek jobban dominálhatnának, ütősebb összképet mutatva. Értékelésem azért pozitívabb, mert szeretem ezt a műfajt, és a lemez nagy részét olyan dalok teszik ki, amivel fel lehet szántani a színpadot! Koncertre velük!
Tracklist:
1. Intro
2. Einhärjar
3. Vämods Tale
4. The Last Journey
5. Never Will You Know Of Flesh Again
6. Wrath Of The Gods
7. Snake Tongue
8. Brethren Of The North
9. Day Of Sorrow
10. Lingering A Sacred Ground
11. Heroes’ Brigade
12. Strike Of The Hammer
13. Fi’mbulvintr (Outro)