KOROG – Mumus

Kiadó: Nail Records

Weboldal: www.korog.hu

Kiadás éve: 2008

Stílus: Black ‘n’ Roll

 

 

A magyar Korog neve remélhetőleg ismerős mindenki számára, és nemcsak idehaza! A kilencvenes évek közepe óta létező banda (a mai felállás: Ágoston Péter (gitár), Lukács Dávid (dob), M.K. Atorz (ének), Nagy Gábor (gitár), Sebestény Balázs (basszusgitár) ismét egy színvonalas anyagot tett le az asztalra a korábbi anyagok (1997 “Corpus Kriszti” EP; 1999 “Álmodj makkal”; 2001 “Próbáld újra”; 2002 “Live in studio” demo; 2004 “Korog”) után. A tíz számos anyag borultsága, technikai fölénye, virtuóz jellege, kísérletezős hangulata mindent visz. Nehéz, csak sokadszori meghallgatás után lehet ezzel komolyan megbarátkozni, nemhiába csak vájtfülűeknek való… zenészeknek pedig egyenesen kötelező! Behatárolni, egy skatulyába dugni ezt a fajta muzsikát nehéz. Van benne progresszív metal ugyanúgy, mint death metal vagy modernebb metal elemek, páratlan ritmusfelépítése népi elemekből építkezik. Érdekes? Több annál.

A nyitónóta a Password:Circus címet viseli. A súlyos, szaggatós riffekkel indítás egyenesen az arcodba tolja a lényeget. Az ének csak még behatárolhatatlanabbá teszi az egészet, a hangzást eltalálták, egyedül talán a refréntéma lóg ki kicsit… a gitárszóló túlvariáltsága is feleslegesnek tűnik -elsőre. A Small Pieces egy karakteres dal a kínálatból. A páratlan ritmusok és a hangzás elemi erővel tör előre, rendben kidolgozott szerkezet, nem mindennapi ötlet, technikás betétek, dinamika. Minden a helyén van, egyszerűen jól egyben vannak a témák. Try Catch Finally a next track címe. Ismét egy fifikákkal teli darab, egy ötletes vonalvezetés tárul fel előttünk. Hangulatilag nagyon jól érezhető a feszültség a levegőben, az egyszerű témák mellett a súlyos, beteg felvillanások teszik még borultabbá az összképet. Ez megdolgoztatja az embert, az biztos…

A Kill Escargot! felépítése kissé érdekesnek tűnt elsőre, de azután nehezen, de rájöttem, sokat kell hallgatnom ahhoz, hogy ráérezzek. Kicsavart ritmusok ülnek az alaptémákra, amik ugyanúgy széttekert témákból állnak… az ének mindenképp meggyőző, mindenhol jól fekszik a zenére. A Spidersphere szaggatott énekkel való kezdése nagy ötlet volt, a zene pedig csak ennek egyenes folytatása. Az egész anyagról elmondható hogy nem egyszerű, erről a számról is nyugodtan állítható ugyanez. A tört ütemek ugyan nekem nemcsak népzenei páratlan ritmusokra való építkezést juttatnak eszembe, hanem egy-egy extrém metallal kísérletező bandát, de ettől függetlenül eszméletlen jó riffek alkotják itt is a végletekig kicsiszolt számot. Kemény és barátságtalan…

A No Chains For Demons egy lassabban őrlő folyamként hömpölyög elő a hangfalakból. Már-már “elmebeteg” szerkezete irtózatos figyelmet kíván, annyira komplex. Hangulatváltásai súlyosak, intenzívek. Kész zörejhad, valahol enyhén industrial feelinggel, de igazából sehová sem lehet bekategorizálni.
Az Encounter The Bogeyman egy “felfoghatóbb” darab elsőre is. Talán nem annyira fifikás? Dehogynem. Csak épp valamennyire a felépítése dallamosabb, befogadhatóbb. Itt is kemény ütemváltások törik meg a számot végig, semmi egyszerű témavezetés. A gitárok egyszerűen szaggatnak, a kissé pszichedelikus hangulat néha a semmiből ránt vissza a sterilebb hangok felé. Testing The Grave a következő elszabadult indulat címe. Itt is vastag a hangzás, súlyosak a témák, energiától duzzad az egész, bár ebben van egy kis változatlan ’90-es évekbeli metal feeling, amitől olyan feszes, hogy szétrobbant maga körül mindent. Jó kis old-school témavezetés á ‘la death metal…persze szigorúan a Korog előadásában!

A Bequest egy széttrancsírozott szám, “mi van, mi történik?” hangokkal, meg a kérdés itt bujkál a fejemben, hogy ezek normálisak e (és ez szigorúan pozitív értelemben)?! Megértem hogy nem egyszerű befogadni egy ilyen zenét. Van aki most vállból azt mondaná- hát persze. Pedig nem persze. Olyan eklektikus játékot tolnak végig a srácok, hogy igazából csak kapukon lépkedsz a valóság felé, de mindig csak körbejársz. Labirintusba keveredtél, és a hangok sem segítenek kijutni… A Primeslime az utolsó dal a korongon, egy technikás metal durvulat, megáldva a progresszív rock elemeivel, az ének terén némi trash metal énekbetéttel itt-ott, maga az egész pedig egy nagy kavarás, kísérletezős gitárhangok válaszolgatnak, a dob nem egészen ebben a világban létezik, a basszusgitár pedig az éterben mászkál… dallamosabb, lazább szerkezet, de komplex is egyben. Időbe került, míg tudtam valamit írni róla, bevallom, ezzel sem tudok teljesen egyetérteni, mert kevésnek érzem. Csak ajánlani tudom mindenki figyelmébe.

Tracklist:

1. Password: Circus
2. Small Pieces
3. Try Catch Finally
4. Kill Escargot!
5. Spidersphere
6. No Chains for Demons
7. Encounter the Bogeyman
8. Testing the Grave
9. Bequest
10. Primeslime

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Blind Myself, Neck Sprain, Cadaveres, Korog, The Idoru, Konflikt, Stubborn, Inhale Me – Koncertbeszámoló

Melciah

Korog és Void Ov Voices (Csihar Attila) az A38-on

NorthWar

Korog – Új album a hosszú csend után

NorthWar

Jarboe, Nachtmystium, Korog – Koncertbeszámoló

Gwanath

KOROG – Próbáld Újra!

Morhguel

Korog Interjú

ash (a/d/sly)

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár