Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.korpiklaani.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Folk metal
(scroll down for English Version)
Másfél év után augusztus elején jelenik meg a finn folk metalos Korpiklaani új albuma, a Manala (ez a finn mitológia alvilágának a neve). A csapat már a korai időszakban is szinte évente adott ki új lemezt (Spirit Of The Forest – 2003, Voice Of Wilderness – 2005, Tales Along This Road – 2006), aztán 2007-ben a Tervaskantoval a stílusuk is elment kicsit más irányba, kevesebb sámános hangulattal és elemmel kezdtek operálni. Én az első három nagyszerű lemezen nőttem fel, így az új irány annyira nem nyerte meg a tetszésemet, bár minden lemezen volt egy-egy dal, ami azért bekerült a kedvenceim közé. Rajtam kívül sok másik rajongó is hiányolta a régi hangzást és unta az utóbbi négy lemez önismétlős világát. Úgy tűnik, ezt a finn erdőlakók is felismerték: útjaik elváltak az alkoholproblémákkal küzdő népi hangszeres Hittavainentől és egy rövid kitérő után végül Tuomas Rounakari, a Shamanviolin nevű projektjéről ismert hegedűs vált állandó taggá. Rounakari és saját felismerésük segített, hogy részlegesen visszatérjenek a korai vonalhoz.
A korong szokás szerint in medias res indul az eredetileg címadónak szánt Kunniaval (angol címén Honor). Zúzós, ugrálós, együtténeklős, koncertre való dal. A Tuonelan Tuvilla (At The Huts Of The Underworld) sötétebb hangulattal megy tovább, közelebb áll a régi, pogány témájú dalokhoz, illeszkedik a cím alvilági koncepciójához. A klipes Rautaban (The Steel) már feltűnik a frontember által megszólaltatott új hangszer, a tekerő is, szintén koncertkedvenc, táncolós dal némi joikus betéttel (ez az az ősi számi énekstílus, ami mindig is a Korpiklaani egyik jellegzetessége volt) és kissé idegesítő, mégis fülbemászó, sokszor ismétlődő kifejezéssel: Iske! azaz „Üsd!”. A Ruumiinmultaa (Soil Of The Corpse) ismét rendelkezik némi sötétebb hangulattal és erős hegedűszólóval, szerintem nagyon jó dal lett. A Petoeläimen Kuola (Predator’s Saliva) is sötét hangulatú dal, itt nagyon érződik a pogány mitológia hatása. Ahogy a legtöbb számban, itt is az éneken van a hangsúly, a hangszerek inkább aláfestő szereppel rendelkeznek, de a virtuóz hegedűtéma és zúzós riffek így is nagyon jók. A Synkkä (Dark Side) szomorú, akusztikus nóta Jonne melankolikus énekével, akusztikus gitárral, hegedűvel, tekerővel és mandolinnal. A hetedik tétel az ismert régi finn táncdal, a Ievan Polkka (Ieva’s Polka) csőrdöngölős, gyors feldolgozása, még némi furulyajáték is belekerült. A dal népi verzióját is szeretem, de ez a verzió még jobb. A következő két angol című, instrumentális tétel szomorkás és leginkább az új hegedűs témáira épülnek: a Husky Sledge lényegében hegedűszóló száncsengővel a háttérben, a Dolorous pedig a zenekar klasszikus korszakának dalait idézi. Az Uni (Dream) vidám, táncolós dal, de nem a tipikus korsólengetős (ilyenek most először nem szerepelnek a lemezen). A Metsälle (Off To The Hunt) melankolikusabb, szintén régi vonalra hajaz, eredetileg egyébként az Eurovíziós Dalfesztiválra íródott. A lemezt sötétebb, szomorúbb atmoszférával zárja a hosszú Sumussa Hämärän Aamun. A korong bónuszaként megkapjuk a Soil Of The Corpse-ot, a Ruumiinmultaa angol szövegű változatát. A neten hallható Honor (a Kunnia angol verziója) eléggé esetlenül hangzik angol szöveggel, a Soil Of The Corpse angol szöveg ezzel szemben nagyon jól passzol a zenéhez. (A bónuszlemez egyébként egy híján minden dal angol változatát is tartalmazza.)
A Manala összességében erősebb, mint az újabb lemezek, de az első hármat ez sem éri utol. A dobtémák unalmasak, ismétlődőek, ahogy gitártémák szintén nem lettek sokkal változatosabbak, de a gitárok szerepe csupán másodlagos az ének, a hegedű és a harmonika mellett. A népi témák ellenben nagyon jók, ez mindig is a Korpiklaani erőssége volt. A borító színvilágát tekintve a grafikus, Jan Yrlund is újított kicsit, ismét műalkotás fedi a korongot. A megjelenés másnapján, augusztus 4-én pedig a hazai FEZEN-en lép fel a finn klán, így a magyar rajongók talán az új lemezből is kapnak ízelítőt!
——————————————
ENGLISH VERSION:
After one and a half year, the upcoming album of the Finnish traditional folk metaller Korpiklaani, Manala (after the name of the underworld in the Finnish mythology) will be out in early August. They have been releasing albums nearly year by year from their early era (Spirit Of The Forest – 2003, Voice Of Wilderness – 2005, Tales Along This Road – 2006) but then, in 2007 with Tervaskanto they changed their style a bit: they started to use less shamanic elements and atmosphere. I was grown up on the first three albums, so I don’t really like this new direction, although there are one-two songs on every album which I really like. Other fans also missed the old sound and were bored by the self-repeating world of the last four albums. It seems that the Finnish forest-dwellers recognized this, so Hittavainen, the ethnic instrument player – who had alcohol problems – left the band and after a short by-pass Tuomas Rounakari (a fiddler known from his project, Shamanviolin) became the full-time member. Rounakari and the band’s recognition helped them to find the way back to their early sound partly.
The CD begins in medias res, as always with the original title-track, Kunnia (Honor with English title). It’s a grinding, jumping, sing-along concert-song. Tuonelan Tuvilla (At The Huts Of The Underworld) continues with a darker atmosphere, it’s closer to the early, pagan themed songs, fits the title’s underworld concept. In the clip-piece Rauta (The Steel) appears a new instrument, hurdy-gurdy, played by the frontman. It’s also a concert-favourite, dancing song with some yoiking (it’s the typical ancient Sami singing style, which is one of the unique things of Korpiklaani) and with a bit annoying, but also catchy repeating expression: Iske! or “Strike it!”. Ruumiinmultaa (Soil Of The Corpse) also has a bit darker mood and strong violin solos, I think it’s a very good track. Also Petoeläimen Kuola (Predator’s Saliva) has dark atmosphere; we can really feel the influence of pagan mythology. As in most tracks, the vocals are the most important, instruments play rather backing roles, but the virtuosic fiddle theme and the smashing riffs are very good here. Synkkä (Dark Side) is a sad, acoustic song with Jonne’s melancholic vocals, acoustic guitar, fiddle, hurdy-gurdy and mandolin. The seventh track is fast, grinding-jumping cover of the famous old Finnish dance-song, Ievan Polkka (Ieva’s Polka), it has a short flute-theme, too. I like the original folk version of this song, but this cover is even better. The next two instrumental songs have English titles and mainly based on the themes of the new violinist: Husky Sledge is actually a fiddle solo with sleigh-bell in the background and Dolorous evokes the songs from the band’s classic era. Uni (Dream) is a merry, dancing piece, but not a real pint-waving one (for the first time in history there’s no such tracks on the album). Metsälle (Off To The Hunt) is quite melancholic, it’s also closer to the old style, by the way it was originally written for the Eurovision Song Contest. The album is closed by the long Sumussa Hämärän Aamun which has a dark, gloomy atmosphere. As a bonus, we get Soil Of The Corpse, Ruumiinmultaa’s English version. You can listen to Honor (English version of Kunnia) on the net, its English lyrics are really awkward but in spite of this, the English lyrics of Soil Of The Corpse fit the music very well. (By the way the bonus CD contains the English version of every song, except one.)
All in all, Manala is stronger than the latest albums, but it still can’t get up to the first three CDs. The drum themes are boring, repeating, as well as the guitar themes didn’t become more various enough, but the role of guitars is just secondary besides vocals, fiddle and accordion. Despite of this the folk themes are very good; it was always Korpiklaani’s strength. If we see the colours of the cover artwork, we can see, that the designer, Jan Yrlund also innovated – a masterpiece covers the CD again. On the day after the release, on August 4th the Finnish clan is going to play at FEZEN festival, Hungary, so maybe the Hungarian fans will get some samples from the new album!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Kunnia
2. Tuonelan Tuvilla
3. Rauta
4. Ruumiinmultaa
5. Petoeläimen Kuola
6. Synkkä
7. Ievan Polkka
8. Husky Sledge
9. Dolorous
10. Uni
11. Metsälle
12. Sumussa Hämärän Aamun
13. Soil Of The Corpse (bonus track)
