KRAGENS – Infight

Kiadó: Locomotive Records

Weboldal: www.kragens.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Thrash / Heavy Metal

 

 

 

Ha egy országban egy lemezt az “év legjobb, hazai együttes által kiadott albuma” címre jelölnek, akkor az mindenképpen figyelemre méltó. Jelen esetben azért is, mert Franciaországról van szó, amelynek metalzenei színtere nem igazán tartozik az elithez (bár ebből a szempontból mindenképpen feltörekvőnek mondható), így egy-egy ilyen album jó útmutató lehet a szcéna aktuális helyzetéhez. Magát a zenekart ráadásul sokat tapasztalt zenészek alkotják: a Kragensbe főként a 80-as évek nevesebb heavy metal bandáiból érkeztek a tagok. Mivel önmaguk zenéjét thrash metalként jellemezték, ezért mindent egybevetve én valamiféle retro-zenére számítottam, mondjuk a korai Annihilator vagy Overkill szellemében.

Ehhez képest egy kissé meglepett a lemez első másfél perce, egy pillanatig azt hittem, rossz CD-t tettem be a lejátszómba. Az Infight ugyanis egy szépen megírt, de kissé melankolikus billentyű-vonós kettőssel nyit, amit egy atmoszférikus doom téma követ, és csak ezután kezdődik a lényeg, a vérbő thrash metal. Már itt, a Deaf And Blind-nál is látható, hogy az oldschoolos verze mellett milyen remekül megférnek az újszerűbb lead-témák és a modernebb gitárhangzás. Ennél a nyitószámnál áll talán legközelebb a régi és az új metalvilág, ezek után pedig a lemezt nyugodtan lehetne a “korral való haladás” iskolapéldájaként tekinteni. A gyökerek ugyanis egyértelműen érződnek minden egyes riffen és dalon, de mégis olyan megoldásokkal is operálnak, amelyek az igazi hőskorra nem igazán voltak jellemzőek.

Mindjárt a Lake Of Fire-ben olyan groove-os kezdés van, hogy azt bármelyik északi modern metal banda megirigyelhetné, az Angels Among Monstersben nem elég, hogy a szimfonikusabb sötét zenék elemei is fel-felbukkannak, de a refrént akár Freddy Mercury is énekelhetné, annyira Queen-es lett. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a Tyranny of Godban a dobos Olivier Gavelle gyors témája előrevetíti, hogy itt bizony a death metal jegyeit fogjuk viszonthallani a számban. Ráadásul nemcsak a gitár- és a dobtémák rendelkeznek ezen sajátosságokkal, hanem ehhez az ezen az albumon brillírozó Renaud Espeche is hozzásegít mélyebb és magasabb üvöltéseivel – károgásnak és hörgésnek azért még nem nevezném, de egyáltalán nem rossz, amit csinál. A számok közül kiemelném még a Ten Treasons to Fightot, ez volt az első ugyanis, amit rögtön megkedveltem. Erről a számról mondjuk már eszembe jutott a korai Annihilator, még a hangszínben is, egészen addig, amíg Renaud bele nem kevert egy kis színtiszta heavy metal vokáltémát, és innentől kezdve egészen más színt kapott a dal, és akkor az ez után következő thrash “n” rollos részről még nem is beszéltünk.

Sajnos azonban ez a lendület a lemez feléig tart, amikor következik a kötelező lírai tétel, amelyről sajnos nem tudok ennyi jót elmondani. Én ezeket eleve fenntartásokkal fogadom, mert az ilyen típusú dalokat nem kedvelem, és kevés olyan lírai számot hallottam a stíluson belül, amely tetszett volna. Végülis nem rossz a dal, de annyira nem érzem erősnek sem a hangulatát, ráadásul sokszor volt olyan érzésem egy-két témaváltásnál, hogy ebből többet is ki lehetett volna hozni. Ráadásul a dal hossza meghaladja a 8 percet, amivel igen erősen megtöri a lemez dinamikáját, igaz a szám végét azért kicsit felpörgették, és ott a hangulatot is sikerült újra elcsípni. Ezt követően újra jobb számok következnek, igaz, nem annyira kivételesen erősek, mint a lemez első felén, de ezek is remekül vannak megírva. Itt már inkább a modernebb, groove-osabb thrash témák dominálnak, néha színezik csak például egy-egy szintetizátoros szőnyegkísérettel vagy például egy olyan gitárleaddel, amelyet akusztikus gitár kísér (a Metalize című számban).

Példamutató albumot rakott le az asztalra a Kragens, ha azt vesszük alapul, hogy hogyan kell egy olyan lemezt készíteni, ami modern, de egyértelműen érződik a gyökerek hatása, mi több, remek egyveleget alkot azzal. Az Infight sokszínűsége miatt minden stílus és minden korosztály megtalálhatja benne a kedvére valót, hisz egy időben van jelen a metal jelenje és múltja, a sötétebb és a fémesebb stílusok jegyei, a vidámabb és a komorabb témák, a zenészek tapasztalata és képességei pedig garanciát jelentenek a minőségre. Lehet, hogy sok, a stílus iránt elkötelezett rajongót éppen ez a kísérletezés riaszt majd el, de én így képzelem el egy régóta élő, ám fejlődés szempontjából kissé stagnáló irányzat korszerű megvalósítását.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Deaf And Blind
2. Lake Of Fire
3. Angels Among Monsters
4. Tyranny Of God
5. Ten Treasons We Fight
6. The Falling Man
7. Only The Weak Survive
8. Mask Of The Damned
9. Metalize

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár