KRATORNAS – The Corroding Age Of Wounds

Kiadó: KneelBefore TheMaster’s Throne

Weboldal: www.kratornas.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Black / Grind

 

(scroll down for English Version)

 

 

Emlékszem, még első bakelit kiadványa (amely tulajdonképpen az “Onslaught of Battle Demons” demo újrakiadása volt) kapcsán az Ordealis kiadó úgy hirdette ezt a filippínó egyszemélyes zenekart, mint a világ legbrutálisabb bandáját. Nos, ezzel talán vitába szállnék, hiszen az ultra-gyors gépi dobokra érkező Donald kacsa-szerű ének nem feltétlenül volt a legbrutálisabb, bár kétségkívül extrém.

Azóta, bevallom őszintén, nem igazán követtem Bruno Zamora ténykedését, de azt tudtam, hogy nem adta fel, folyamatosan dolgozott, volt több anyaga is, sőt, jelen kritika tárgya már a második teljes nagylemeze. Annyi rögtön nyilvánvaló volt, már az első pusztító hangok felcsendülésekor, hogy az irányvonal jelentős mértékben nem módosult: még mindig a nukleáris agresszió és féktelen, bestiális pusztítás a lényeg számára. Hallhatóan azonban jóval professzionálisabb szinten teszi ezt meg, mint anno a demo idején. Zeneileg hasonló vizeken evez egyébiránt, mint az ausztrál SADISTIK EXEKUTION vagy a kanadai LUST, tehát aki a fogós, szimfonikus zenék elkötelezett híve, az bizony nem igen találja meg új kedvencét a KRATORNAS-ban. Az említett két csapatnál azért nem jobb a lemez, de nem is rossz. Furcsa módon egyébként bizonyos pillanatai egy jóval gyorsabb és extrémebb, “Rebel Extravaganza”-korabeli SATYRICON-t idéznek számomra. A dobok még mindig gépiek, ami kissé a nagyon gyors részeknél talán zavaró, de hosszabb távon megszokható. A hangzás amúgy arányos, de kellően agresszív is. Szerencsére az ének is jobb lett, extrém élét megtartva, de a korábbi nevetségességet elhagyva énekli Bruno az olyan dalokat, mint a “Beasts from the Sea” vagy a “Flood of Fire”. Néhány őrült, sivító szóló is helyet kap itt-ott, amelyek egy valamivel befogadhatóbb, de még mindig kellően extrém és tüzes anyagot eredményeznek. A legjobb dal véleményem szerint a “Three Unclean Spirits”, itt halhatóak talán a legjobb ötletek. De, mint mondtam, az egész anyag jól össze van rakva, még ha nem is elképesztően zseniális.

Korrekt pusztítást kap, aki beszerzi a lemezt, melynek bónuszaként 3 dal korai verziója is megtalálható.

————————–

ENGLISH VERSION:

I remember this one-man act from the Philippines being advertised by Ordealis Records at the time of their first vinyl release (which was actually the re-release of the “Onslaught of Battle Demons” demo) as the most brutal band on earth. Well, I’d question that since the ultra-fast programmed drums and Donald duck-like vocals were not necessarily the most brutal but extreme for sure.

Since then, I admit, I haven’t followed the activity of the band though I know he never gave up and continued to put on releases of which this very record I’m reviewing here is the second full-length already. Which was clearly evident from the very first, destructive moment, is that the direction has not changed a bit: it’s still all about nuclear aggression and unbound, bestial destruction. Seemingly, however, he’s doing this on a more professional level now compared to the demo times. Musically, he’s on the same path as, let’s say, Australian SADISTIK EXEKUTION, or Canadian LUST, so those into catchy, symphonic things have surely not found their newest fave in KRATORNAS. Nevertheless, the record isn’t any better than the mentioned two bands, but it isn’t bad either. Anyway, strangely enough, some moments remind me of a faster and more extreme “Rebel Extravaganza”-era SATYRICON. The drums are still programmed and they sound a bit annoying mainly in the ultra-fast parts, but, in the long run, one can be used to that. And the sound is also balanced, yet properly aggressive. Fortunately, the vocals are also better, so Bruno sings tracks like “Beasts from the Sea” or “Flood of Fire”, having left the ridiculous edge but keeping the extremity. Here and there, some insane solos also appear which result in a record that can be digested easily but it’s still extreme and fiery. To me, the best track is “Three Unclean Sprits” where we can hear the best ideas maybe. But, as said, the whole stuff is well-written, even if it’s not incredibly ingenious.

An alright material, with the pre-production versions of three songs included as bonus.

Tracklist:

1. Beasts from the Sea
2. On Dying Aeons
3. Three Unclean Spirits
4. Darkness and Dust
5. Chaosblade
6. Flood of Fire
7. Interstellar Doom
8. Deathpuzzle

Pontszám: 7.5

Kapcsolódó cikkek

Kratornas Interjú

Stillborn

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár