KRÍZIS – Száműzött

Kiadó: Nail Records

Weboldal: www.krizis.net

Kiadás éve: 2008

Stílus: Heavy metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

A Krízisről az Ossian előzenekaraként hallottam először. Így ismertem meg többek között az Obstructiont, a Wisdomot, a Halort, a Morpheust, így ez mindenképpen jó ajánlólevélnek ígérkezett a Krízis számára is. Nem egy új zenekar már, de most újból összeállva, félig-meddig kicserélt legénységgel, régi és új tagokkal csapnak a húrok közé.

A lemez nem azt adta, amit vártam. Nem rosszabbat, nem jobbat: mást. A fent említett zenekarok nem nevezhetők elvontnak, a Krízis annál inkább… Nem egy szokványos heavy metal, az biztos. Néhol thrashes, néhol bluesos, néha grunge-os.

Az elején megdörrenő riffet inkább thrashesnek nevezném, és az énekhang sem az a tipikus heavy. Valahogy már csak az énekhang is egy misztikusabb, elvontabb, közvetettebb érzést ad. A szövegvilág viszont a tipikus heavy. Talán túlságosan is. Néha már sablonossá is válik, bár ki tudja, hogy észrevettem-e mindent, amit akartak átadni vele. Az elszállós, vágyakozó riffek majdnem minden számban előfordulnak, tovább fokozva a szokatlanságot. Néhol meg-megbújik egy-egy döngölős, thrashre emlékeztető elem, bár ha már döngölés, akkor azért izmosabb hangzást képzelek el. Nem azt mondom ezzel, hogy a hangzás rossz. Sőt, bármelyik heavy metal banda megirigyelhetné, viszont egy-két (de csak egy-két!) thrash-szerű döngölésnél kicsit vérszegény (bár valamelyik thrash-riffnél meg egy szavam sem lehet rá), heavyhez viszont tökéletes. Szépen átjön minden egyes hang, hangszer. Amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a szövegvilág. Szerintem nem nagyon illik a zenéhez. Én elvontabb, búskomorabb, néha pedig agresszívabb, erőszakosabb szövegeket tudnék elképzelni. Zeneileg nagyon nehezen emészthető egy muzsika, bár a szólókra vagy a hatalmas, vagy a kiváló, vagy a kitűnő jelzők közül válogathatok. Nem tudom eldönteni, a három jelzőből melyiket mondjam.

Rengetegszer meg kell hallgatni a lemezt, hogy igazán átjöjjön a teljes mondanivaló. Talán még én sem hallottam elégszer, pedig már két számjegyűnél tartok. Ehhez képest a szövegek nagyon direktek. Ellenben a címadó, a Száműzött nagyon el lett kapva. Alapvetően egy borongósabb feeling jön át a szövegből is, a zene meg csak tovább fokozza ezt az érzést. Véleményem szerint ez lehet az az irány, ahol igazán ütős számokat írhatnának. Isteni a basszus-dob kombináció, amikor a gitároknak nyoma sincs, majd egy jó értelemben vett beteg szóló lép be. Bárcsak ilyen lenne végig a lemez… A Még nem jött el az éj is az egységesebb alkotások közé tartozik, ami még talán egy kicsit grunge-os is a heavy mellett. Nagyon érdekes egyveleg, de jó. A Ne Kínozz sem egyszerűbb. Picit Akelás, a vezérriff ritmikailag ismét tökély, bár a refrént már túl sokszor ismétlik. Ez sajnos végigvonul a lemezen. Ez a három szám az, ami magasan kiemelkedik a többi közül. Ez egyrészt jó, mert három marha jó számról van szó, másrészt sajnos a többi szám nem képes megközelíteni sem a színvonalukat.

Kinek ajánlom? Jó kérdés. Elsősorban a nyitott metalrajongóknak, akik nem csak egyetlen stílusra akarnak beállni, és nem zavarja őket a kavargó érzelemvilág, a szokatlan megoldások (elég csak az egyben disszonáns és feelinges Együtt című fél perces kis instrumentális számot meghallgatni). Amit mindenképpen el kell mondanom: vigyázat, lassan hat!

————————–

ENGLISH VERSION:

For the first time I heard about Krízis as a support band one of the Ossian’s. I got to know among others the Obstruction, the Wisdom, the Halor and the Morpheus, so it seemed to be a good reference for the Krízis, as well. It is not a young band, but they reformed with a new and old line-up.

The album did not give me what I expected. It is not worse, not better, but different. The aforementioned bands can not be labelled as abstract bands, contrary to the Krízis… One thing is sure; it is not a usual heavy metal… It is sometimes thrash-like, sometimes blues-like and sometimes grunge-like.

I call the riff thundering at the beginning of the album preferably thrashy, and the vocals are not typical heavy, too. Even the vocals give us a more mystic, abstract and indirect feeling. However, the lyrics are typical heavy ones. Maybe they are too heavy lyrics. Sometimes they become conventional, but I am not sure that I realised everything they wanted to transmit. Groovy and yearning riffs are present nearly in each track, increasing the extraordinarity. Somewhere few chogging parts appear, but in case of a chugging I imagine a stronger, heavier sound. I do not mean by this that the sound is bad. What is more, many heavy bands can envy it, but in one case or two (but only in one case or two!) at thrash-like choggings the sound is a bit tenuous (however, at some thrash-riffs I can not say a bad word about it), but for a heavy metal it is perfect. Every instrument and voice is clearly hearable. The ones I can not make up with are the lyrics. As I see they do not fit to the music so much. I can imagine more abstract and melancholic, sometimes maybe more aggressive lyrics. Musically the album is very hard to digest, although I can select for the solos among the great, the perfect or the excellent adjectives. I do not now, which of these ones to choose.

The album should be many times listened to in order to catch everything they want to give. Maybe even I have not listened to it enough times, as I am over ten listening. On the contrary, lyrics are very direct. However, the title track “Száműzött” is caught perfectly. Basically, a melancholic feeling comes from the lyrics, as well, which is increased by the music itself. As I see, for them this direction might be the right one to follow to write really catchy tracks. The bass and drum combination is heavenly when the guitars are nowhere and a sick (in its good meaning) solo appears. I wish the album to be similar until its end… “Még nem jött el az éj” belongs also among the solid tracks with a bit grunge-like feeling together with the heavy metal. It is a very interesting mixture, but it is great. “Ne kínozz” is not simpler at all. It is a bit Akela-like and the lead riff’s rhythm is again perfect, but it is a pity that they repeat the refrain too many times. This is the case on the whole album, unfortunately. These three tracks are the ones, which stand out from the others. On the one hand it is great, as there are three very good tracks; on the other hand, however it is a pity that the other tracks are not able to get close to the level of them.

To whom should I suggest it? It is a good question. I advice it to open metal fans who do not want to set themselves to a single genre, and whirling feelings and extraordinary solutions do not disturb them. It is enough to listen to the half minute long instrumental track “Együtt”, which is dissonant but has a lot of feeling, and you will see what I mean. The one that I must tell in any ways: look out, it strikes slowly!

Tracklist:

1. Nézz a szemembe
2. Megadok mindent
3. A fényt meg kell hogy lásd
4. Száműzött
5. Még nem jött az éj
6. Ne kínozz
7. Együtt
8. Igen én
9. Csak a szív, csak a lélek
10. Ne azért szeress
11. A vér nem válik vízzé
12. Aki nincs velem

Pontszám: 6

Kapcsolódó cikkek

Krízis Interjú

NorthWar

II. Magyar Rock Nap – Koncertbeszámoló

Darkjedi

3. Metal Karácsony – Koncertbeszámoló

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár